2008. október 21., kedd

Képtelen mese / mese ? /

Hol volt, hol nem, a nagyváros határában lévő kisvárosban egy anyuka aki elment
gesztenyét szedni a két kisfiával. Mert az olyan jó, és lehet belőle csinálni ezt-azt.
Gyönyörű szép őszi idő volt, a sok országon keresztül folyó nagy viz partján , közterületen
anyuka megcsúszott a lehullott leveleken, és elesett. Bele egy félig befedett csatorna
aknába, aminek a vas fedele bele vágódott a hasába. Olyan szerencsétlenül, hogy
felvágta azt. Mint az anyukák általában nagyon erősek, a lélekjelenlét és a két gyerek
vele volt. Siettek haza. Nagymama otthon megnézte a sebet, és azonnal eltanácsolta
a helyi sebészetre. Anyuka elindult, no nem szerencsét próbálni, doktorbácsit keresni.
Akit meg is talált. Nagyon pedáns és tiszta doktorbácsi volt, nem piszkolta be a kezét a sebbel.
Igaz a munkaidő vége közeledett. Ehelyett irt egy beutalót a nagyváros centralizált ügyeletére.
Anyukához, időközben apuka is csatlakozott, és igy vérző hassal beautóztak a nagy helyre.
Nagy hely, nagy idő, futószalagon történő hasvarrás, egy csővel diszitve.
Akinek kis gyerekei vannak, biztos tudja nem egyszerű egy anyunak takarékon működnie.
Nehezen , de eltelt egy hét, semmi javulás. Helyi doktorbácsi ismét a városi doktorbácsihoz
irt beutalót, csináljon valamit a sebbel. Városi doktor bácsi anyukának jól elmondta a véleményét
a helyi kollégájáról !!!!!!!!!!!!! amit anyuka nagyon furcsállt. Legalább a beteg előtt nem kéne.
Anyuka most már két hete csővel a hasában éldegél, ami cseppet sem kényelmes.
Mozgásában korlátozva, fertőzésnek kitéve, és nagyon rossz hangulatban pergeti napjait.
A történetnek még nincs vége, és nem is tudni mikor lesz.
Anyuka azért reménykedik, és a családja is.


Aki tud a sorok között olvasni, az meg érti a mesét. A legszomorúbb , hogy ez a mese
igaz történet.
Okulásul irtam le, nagyon-nagyon finoman. Vártam, hogy ne az indulat irjon helyettem.
Minden más a képzelő erő dolga.

20 megjegyzés:

Juhizs írta...

Borzalmas... és valahogy szomorú, de jellemző a magyar egészségügyi állapotokra.
Nem hiába mondják, hogy csak kórházba (orvoshoz?) ne kerüljön az ember...

Princi írta...

Én egy olyan igaztörténetet olvastam múltkoriban a Blikkben, hogy egy nagyon fiatal 3 gyerekes anyuka lyukas hasfallal él, szenved, mert nincs pénze a műtétre...

Julcsi írta...

Csak sejtem, hogy mi lehet:-( Ha jók a sejtéseim, akkor nagyon-nagyon sajnálom és kívánok sok-sok erőt az anyukának, a nagymamának és az egész családnak!

Kdatta írta...

Anyukának, nagymamának és az egész családnak kitartást és egy igazán jó, lelkiismeretes orvost kívánok!

Véleményt nem írnék... :o(

mammka írta...

Már elejétől fogva nagyon szorítok az anyukának és az egész családnak!!!!!
Mellesleg: fantasztikus a te írói vénád is....

mammka írta...

Mármint úgy értettem,hogy én nem tudtam volna indulatok nélkül leírni a történetet....
és nagyon reméljük,hogy legközelebb az unokáid kedves történetetit olvashatom.

ezkriszti írta...

Borzasztó....

Utálom, hogy mindig van valami ménkűszerű dolog, amikor már kezdenének elmenni a felhők. :-(((

bruercsi írta...

Megindít és felháborít!
Jobbulást és erőt kívánok! csak ennyit írnék...

Amaranta írta...

Jesszusom, ez nagyon gáz! Nincs egy ismerős orvosa valakinek aki segíteni tudna? Én biztos nem hagynám annyiba az előző orvos mulasztását. És felrobbant volna már a blogom, az biztos! Most is jól felhúztam magam. Nekem sajnos nincs sebész ismerősöm :-(

Kitartás, nagyon-nagyon szorítok a gyógyulásért!

FOLTOSVIRÁG írta...

Sok-sok kitartást mindenkinek!
mihamarabbi komplikáció mentes gyógyulást a kedves anyukának!
puszi

Zsuzsi írta...

Az a baj, hogy ha nincs ismerős orvos, akkor igen nagy hátránnyal indulunk minden egyes orvosi esetben :(((

Ejjkukk írta...

Nem tudom, hogy anyuka merre lakik, de nálunk itt Szentendrén van egy nagyon lelkiismeretes sebész. Szerintem segít, ha tud. (Legalábbis nálunk ez a tapasztalat!)

Ibcsy írta...

Minél előbbi gyógyulást kívánok az Anyukának. Kitartást az egész családnak.Szörnyű ez az állapot! Nem jellemezném az orvost. Manapság kapcsolat, és pénz nélkül nagyon nehéz:-(

Princi írta...

Én is kívánok mielőbbi megnyugtató véget ennek a nagyon rossz mesének!

mmama írta...

A " mese" kényszerű szereplői
köszönik a jókivánalmakat,
reménykednek a gyors gyógyulásban.
Amugy no comment !

Barbi írta...

Nagyon felháborító, hogy ahhoz, hogy megkapjuk az egyébként is járó megfelelő ellátást, nagyon jól, személyesen kell ismernünk legalább egy főorvost. Mégis, hány ilyen ember van? Az én nagyapámmal is orvosról orvosra járunk és folyton az ismerős orvost keressük, hogy picit könnyebben menjen a dolog. Persze, nem megy... Inkább megállok itt, mert én is kikeltem magamból...

Jolimama írta...

Nagyon sajnálom, hogy ez megtörténhetett. Mielőbbi gyógyulást kívánok.
Szomorú, hogy csak általánosítva hallok az egészségügyben dolgozókról. Mivel érintett vagyok, ismerem a másik oldalt is....
Én hiszek abban, hogy vannak lelkiismeretes orvosok is. Kívánom, hogy mielőbb találjatok rá. Esetleg ejkukk tanácsát megfogadva.
Együttérző öleléssel: Jolimama
/sajnos sebész ismerősöm nekem sincs./

mmama írta...

Kedves Jolimama ! tudom hogy érintett vagy, és vannak igy még jó
páran itt.
Én is tudom, hogy szerencsére több
a lelkiismeretes, hivatástudó,
emberséges orvos. De vannak ilyenek is. Pedig Ők is ugyan azt az esküt
tették.
És Délpest alól, Északpest fölé
menni akut dologgal, háát..........

" Nem kivánom senkitől, hogy csodás
dolgokat tegyen,
de joggal elvárom mindenkitől,
hogy mindig ember legyen "
Ady Endre

Juhizs írta...

Milyen helyénvaló idézet...

Ejjkukk írta...

Remélem jobban lesz!
Ahogy leírtad, komolyan a hideg ráz! Szegény gyerkőcök!
Amúgy Jolimamának: én nem vagyok előítéletes, erre a legnagyobb bizonyíték, hogy merek még elmenni orvoshoz, ha komoly a baj. De! És a többit inkább a blogomba, mert elég hosszú!
Jobbulást és mielőbbi réten futkározást kívánok a sebesültnek!