2009. március 19., csütörtök

Kirándulás..............




Nem sokat várat már magára a jó kiránduló idő.
Pamuk Bözsi elő vette a láthatósági hátizsákját leakasztotta a szögről a
túra cipőjét, elemózsiát csomagolt és elindult.
Tudom hogy csúnya dolog leskelődni, de megtettem.
Nem maradtam észrevétlen, de nem haragudott, mielőtt
tovább indult integetett mosolyogva.
Még utána kiáltottam , siess haza mert az igazi kirándulás csak ez után
következik. Az hogy merre megy majd Bözsi azt Ti fogjátok eldönteni
nem sokára.





Más !!!!!!!!!
Nagyon köszönöm az én mailomra érkezett
József napi köszöntőket.
Tolmácsoltam Mr. exinek majd számon kértem Tőle
- és hol van az a zsák meleg ?
Amit Sándor , József, Benedek..............
Erre széttárt karokkal csak ennyit mondott :
elqrtuk :))

11 megjegyzés:

Abile írta...

Nagyon tetszik a kirándulós mese! És Neked már ilyen szép a kerted?

Annyira jót nevettem a bejegyzésed végén, elképzeltem a jelenetet!!! :o))

Anyus írta...

Nagyon édes a mese, és nagyon kíváncsi vagyok merre fog kirándulni
Bözsi:)

A végén a bejegyzés tarol:):)

zazálea írta...

És helyrehozható? Mondjuk, hamarosan? :o)))

mmama írta...

Zazi ! ha az időjárásra gondolsz
az biztosan:))

Körmi írta...

Várom Pamuk Bözse élménybeszámolóját!... Vajh merre fog igazi kirándulni??...ez engem is érdekel/ne! :DDD

Amaranta írta...

Hú de jól esett most ez a bejegyzés!

Várom Bözse kirándulását, ebben a gyönyörű kertben érdemes is!

Exi apu bejegyzése naggyon tetsz, a férjem kérdése (merthogy q-val ták el): quantuummechanikailag?

Camea írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
Camea írta...

Szia!
Miközben olvastam azon járt az eszem, hogy Te nagyon jó nagymama lehetsz... klassz fantáziával, remek stílussal... kincs vagy és leszel az unokáknak (hja, és az unokák barátaiak, és az ovistársainak és az iskolástársainak!) ;D
Nagy-nagy gratula! :o)
C.

(Az előbbit töröltem, mert gépelési hibák csúsztak bele, boccccsiiii!)

mmama írta...

Camea ! biztos nem vagyok jó nagyi.
Mindig van egy olyan elégedetlenség érzésem.
Nekem szerencsém volt két békebeli
Nagyim is volt. Az egyik a fehér kötényes kis kontyos angyal a
másik az öntudatos dolgozó nő.
Mégis mindkettejüket nagyon szerettem. Sokat tanultam Tőlük, és
most is bepárásodott a szemüvegem
ahogy vissza emlékszem Rájuk.
Nem tudhatom hogy majd az én unokáim
hogyan emlékeznek majd rám.
Mind az öt fiú. Nincs kinek
babát varrni.

Camea írta...

:o)) Nekem lányom is van, mégse volt kinek babát varrni... ha haszontalan volt, akkor mindig mondtam, hogy ha nem viselkedsz rendesen, babát kapsz karácsonyra. Nem szerette a babákat, feszt kockázott és fára mászott. :o) Ez volt az én büntetésem. :o)
Viszont a 14 éves fiam még most is azzal a kutyussal alszik, amit én varrtam neki... :o) Szóval nincs minden veszve, nyugi! ;)
Az elégedetlenség magunk felé pedig jó... az késztet arra, hogy még tökéletesebbek legyünk! :o)(...máááár ha még lehet! ;DD)

mmama írta...

:O))