2009. május 23., szombat

A magyar narancs...........



Ha most valaki azt hinné a címből hogy a kék madár és a piros szekfű
következik ne ijedjen meg mert ez itt kérem továbbra is a béke szigete, és minden az ami.
Tényleg a gyümölcsről , illetve a fájáról lesz szó.

Hét éve már hogy egy nyaralásunk alkalmával megemlítettem görög barátunknak
szeretnék hazavinni egy szép kis narancs fát.
Nagy lelkesedéssel elkalauzolt a rokonságban lévő "Frutagora " az az kertészetbe.
Ott széles gesztikulálással a rokonnal együtt hangos és gyors magyarázatba kezdtek.
Majd az ott lévő kb 1000 tő "portokali" narancsból hosszas keresgélés után megálltak
az egyik fácskánál ami telis tele volt "luludli" virágokkal, és bódító illatot árasztott.
Nekem csak folyamatosan az volt a kérésem hogy az ég szerelmére lassabban
beszéljenek, hogy én is megértsem. Aztán megértettem hogy Ő a kiválasztott.

Mikor beállítottuk a kocsitérbe az anyós ülés mögé, szapora elnézéseket kértem
a 18-20 órás utaztatásért ami még előttünk állt.
A határnál leborítottuk egy pléddel, mégse hivalkodjon, ám ha kinyitották volna
az ajtót, egy parfüméria illata zuhant volna ki azon. De nem tették.

Amint haza értünk kitettük zsákmányunkat a teraszra, ahol egy hét leforgása alatt
az összes virág lepotyogott. Ami érthető volt . Erőszakosan ide cibáltuk, erre a
teljesen más éghajlatra, biztos szoknia kell.
A következő években becézgettem , kényeztettem, tápoztam, nagy cserepet
kapott , úgy gondoltam hogy mindent megtettem a fejlődéséért.
Már tervezgettük a narancsos ládák beszerzését, és azok tárolását is.

De mind ezek ellenére narancsunk jó nagy fityiszeket mutatott , én nem akart
virágozni. Igaz hogy a kis huncut a lomb koronáját duplájára növelte, és szép fényes
sötét zöld leveleiben engedett gyönyörködni.

Aztán két évvel ezelőtt karácsony tájt bent a téli helyén virágba borult.
Ismét gyönyörű volt, és illatos, de mind lehullott még virágjában.

Továbbra is elnézően és töretlen hittel biztatgattam , hogy most már ideje lenne asszimilálódni.
Tavaly télen november végén egy locsolás alkalmával tetveket észleltem rajta.
Vizes kozmetikai koronggal letöröltem őket. De a kis tetves csak újra és újra
ragacsos dögöket produkált már nem csak a szárára hanem a leveleire is.

Na mit ne mondjak be ígértem neki hogy vissza lesz toloncolva anyukájához.
Mivel vannak más szoba növényeim is , őket féltvén, gondoltam azt , hogy permetezek. Figyelembe véve hogy a lakásban vagyunk ugyebár a kemikáliákat
elvettem. Marad a természetes út.

Egy pikszissel a kezemben át ballagtam a gyerekeimhez és csikkeket kértem.
Furcsán néztek , de megnyugtattam Őket még nem annyira rossz a helyzet ki
szeretném áztatni a nikotint, itt megint némi magyarázkodás következett,
nem nem , nem vagyok még annyira elkeseredve hogy nikotint igyak, csak permetezni szeretnék. Zsákmányomat két napig áztattam. Az így kapott sűrű
büdös barna léhez egy kis vizet öntöttem és neki álltam egyenként lemosni
az egész növényt. Nem tagadom közben sok csúnya sőt illetlen jelzővel is sértegettem
őkelmét. De mindennek van határa, az én türelmemnek is.Most egy utolsó
lehetőség arra hogy megmutassa hajlandó e magyar narancsot teremni.

Sokáig nem történt semmi. Se jó se rossz. Januárban minden előzetes bejelentés nélkül két nap alatt a földön volt minden levele. Ho ho barátocskám nem úgy
van az ahogy te gondolod mondtam neki, és amint meg ígértem úgy lett .
A pohár betelt.
Kinyitottam az ajtót és ki toltam -húztam rajta a mintegy mázsás súlyú cserepet.
Ezért a műveletért én kaptam meg a magamét, de megnyugodtam , és levettem a
kezem narancsunkról. Még utolsó döfésként jól meg nyirbáltam és azt beígértem
hogy amint kiszárad gyújtóst csinálunk belőle a grillezéshez.

A korán jött tavaszban egyszer csak olyan gyanús lett a piszkafa ami megmaradt.
Megállapítottuk hogy narancsunk rügyezik, majd március végén ismét elkezdett
lombkoronát növeszteni. De már nem hatódtam meg tőle , csinálj amit akarsz
mondtam neki, úgysem lesz belőled semmi.

Két hete az egyik ágán furcsa képződményeket észleltem. Gondoltam is magamban
a kis dög megint tetvesedik de nem , apró bimbókat hozott hat darabot.
Öt normális nagyságút és egy kicsit. Bizalom vesztve újabb döfés neki -kicsim
te ezt már eljátszottad, nem hiszek neked - .

De minden virág kinyílva illatozott és csábítgatta a méhecskéket.
Innentől fogva mindennap vizitelem, és kezdek barátságosan közeledni hozzá.
Úgy látszik észre vette lappangó kedvességemet és kitüntető figyelmemet, mert
egyenlőre csak a virágok szirmait hullatta le, a borsónyi gyümölcs kezdemények
ott vannak rajta.
Az igazsághoz tartozik hogy anyanyelvén is beszélek hozzá.
De annyit be kéne látnia a drágának hogy mégis csak hét éve itt él.
Ez a mai állapot narancsológiából.

Előre nem tervezek, annyit meg ígértem neki hogy nem lesz eltüzelve.
És az sem semmi .

Ha valaki a citrus fajták kezelésében jártas szívesen meghallgatom.

14 megjegyzés:

Nyafkamacska írta...

Ez felért egy estimesével, így a reggeli kávém mellé :-)

mammka írta...

Mmama: Ezt az írói vénádat még nem ismertem,köszönöm!!! Bocsi,de rögtön jókedvem lett.:)Na,nem a narancsfa-kudarctól,hanem a te humorodtól!!!!Migrénem van,de még az is jobb,téged olvasva.:)
Remek terapeuta vagy!!!!!:)
Puszillak!
Egyébként azt én is tapasztaltam már,hogyha nem pátyolgatok úgy egy növényt,hanem : csinálj amit akarsz,elegem van belőled,akkor megtáltosodik.:)
Görög barát??????Görögül beszélsz?????Ahhhh!

mammka írta...

Még 1x el kell olvasnom.:))))))

mammka írta...

Apropó!Hol van a bloglistád???Vagy a rendszeres látogatóidat olvasod,ugye?Ügyes!
Az én listám már a föld túlsó felére lóg...:)

mmama írta...

Mammka ! soha nem volt blog listám
mert nem tudom feltenni.

Gr. Barát és nyelv ühümm !

Ha a reggel jó kedvvel indul, talán úgy is folytatódik a nap.
Kívánom Neked is és Nyafkának is.

Katica írta...

En ugyanigy jàrtam Pino-val, az olajfàmmal. Kis, gyenge, àllandòan lehullòs leveleket hozott, csak senyvedett. En meg levàgtam ròla mindent, csak a torzse maradt, ès kiraktam az ablakpàrkànyra, hogy majd lesz vele valami.
A torzsèbol mindenhonnan orrba-szàjba omlik ki a rengeteg levèl.
En is akarok gorogul tudni!!!!!!

PBea írta...

De jól szórakoztam!Magamra gondoltam és a leanderekre,amiket megpróbáltam felnevelni,de nálam nem ért ilyen szép véget a földi pályafutásuk,sajnos túlszeretgettem őket:))

mmama írta...

Katica sok sok akarat, jó szótár, és sok kint töltött idő, lehetőleg családnál. De úgy ahogy Ők tudnak
úgy soha nem lehet megtanulni.

mmama írta...

Bea ! a leandereket nem lehet kipusztítani ,eddig még megvannak
pedig azok is szoktak tetvesedni.

Lvica írta...

Szia!

Bocsánat a beledumálásért, de szerintem kár kizárni a kemikáliákat, ha élősködők vannak a növényen... Legalábbis nekem a "szelíd" gyógymódok nem váltak be sosem..:( Viszont van egy permetszer, Actara a neve, az jó minden ilyen dögre, ráadásul úgy szoktam, hogy nem permetezem, hanem belocsolom a növényeket. Próbáld ki, ha legközelebb..;) Szép a fácskád, talán annyit segíthetsz neki, ha nem kötnek a virágok, hogy kicsit rázogatod, beporzod őket. Nálam a most kétéves citromfa rogysig van virággal, remélem, kötni is fog, mert idén már volt sikerem: a Citrus Mitis, amin vagy száz gyümölcs zöldell, már akkorák, mint a körmöm.:)) Sok sikert a görög barátodhoz!
Vica

mmama írta...

Vica köszönöm a tanácsot ki fogom próbálni.

Panti írta...

Klassz írás. Élvezettel olvastam. Sok sikert a kis fához.

hetszepsegukiralylany írta...

Huh... ez jól esett..., derűsen indult a napom, Tőled... általad! :o)

2i írta...

Ez nagyon tetszett, így munka közben pont erre volt szükségem:)Szép napot ma is!