2009. október 29., csütörtök

Almás , és más dolgok.............


Azt mondja nekem Anikó, Te biztos tudsz olyan helyet ahol jó anyagokat lehet kapni!
Hajjaj , mondom én persze hogy tudok, a rossz nyelvek szerint még többet is mint kellene . Megmondtam hol nézelődjön . Olyan anyagot keresett ami már előre mutat az ünnepre, nem kényes színű és az ünnep után a konyhában tovább is használható.
Négy üllő párnáról van szó, amire kéne a huzat.Mellőlük ki fér egy futó is az asztalra.
Kiválasztotta Idáék almás anyagát .
Nekem is tettszett, elmentünk megvenni. Anikó beavatta, aztán kezelésbe vettem az anyagot. Elkészült, az anyag hagyja magát varrni is vasalni is ! Miközben vasaltam
döbbentem rá hogy nekem ez az agyi nünükém a vasalás.És még ezer más is :))
Hogy többek közt miért ? Elgondolkodtam ezen, és a gondolatok vissza vezettek a
rég múltba. És mivel a folytatásos beírásomnál sokan kértétek hogy meséljek még,
megosztom gondolataimat azzal akit érdekel.

Én még ipari tanuló voltam, vagy inas.
1964-67 között az akkori MÜM. 15. számú Szakmunkásképző Intézet tanulója.
Az iskola a Hársfa és Wesselényi utca sarkán terpeszkedő épület óriás.
Rég nem jártam arra, de mikor legutóbb, akkor is hasonló iskolaként prosperált.
Szerencsém volt, tanműhelyes lettem. Az azt jelentette hogy a műhely a Hársfa utcai
bejáratról megközelíthető Tavasz Női Ruhaszalon volt.
Két napot a Wesselényi oldalon iskolában töltöttünk, négy napot a Hársfa felől a műhelyben. Itt délelőtt és délutáni műszak volt.
Az első évben tanulgattunk egy fiatal mester keze alatt, semmi nem volt nehéz,
minden jól ment. Hittük mi. Aztán a második évben Kaptuk Mária nénit.
Mária néni , akinek áldom a nevét, szabó dinasztia sarja és a nyugdíj előtti csoportja
voltunk. És ha ez még nem volt elég, felesége az iskola igazgatóhelyettesének.
Másodikosként már nagynak éreztük magunkat és flegmán lázadóan viselkedtünk.
Az első napokban a másodikosok varrták az elsősök fehér munka ruháját.
Utáltuk, és össze vágtuk az egészet, lógó cérnák, vasalatlan varrások, de szépen összehajtva átadtuk a munkát.
Aztán Mária néni gondosan átnézte és a készítőket egyenként állította föl, és hangosan replikázott, egyes, egyes, egyes......................
Akkor nyomatékkal közölte hogy egyetlen egy lógó szálért az elkövetkezendőkben egyest ad. Innen kezdtünk szívni mint a torkos borz.
Volt egy fa alkalmatosság amivel taktust tudott ütni, sétált a hátunk mögött és
annak az ütemére stafíroztuk a bélést a kabátba, ez az apró láthatatlan öltés.
Beszélgetni nem lehetett, Óránként volt 5 perc torna. A vasaló mindig működött
Ő osztotta be ki mikor meddig vasal. Kemény kézzel bánt velünk, a szó szoros értelmében. Nagyon jól tudott hajat cibálni, miközben azt kiabálta hogy - a hideg vízre valót sem tudjuk majd megkeresni, ha így folytatjuk.
Naná , hogy kiröhögtük , de az idő Őt igazolta.Még a víz számla terén is.
Harmadik évben az akkori Lottó Áruháznak dolgoztunk finom konfekció munkát, de azt csak akkor vehettük kézbe ha a szalonban nem volt munka.
Oda az utcáról betérő megrendelőknek hozott anyagból szalon minőségű munkát
kellett produkálni. Voltak napok mikor a szabász mellett kellett dolgoznunk.
Ő ugyan úgy magyarázott mint Mária néni, csak csendesebben.
Szerettünk ott lenni, mert láttuk ki jött be a süppedő szőnyegen, és milyen elegáns
és felismertük rajta a mi általunk készült ruhadarabokat.
Minden jó illatú, finom , ízléses volt .Előttünk választotta ki a fazont a hölgy és mikor próbára jött akkor lehívtak bennünket és együtt próbáltunk. Így könnyebben
értettük meg az ördögi apróságokat amiből egy jól szabott elegáns darab áll.
És megszerettük Mária nénit is, rájöttünk hogy a javunkat akarja.
Köztudott volt hogy akit másodikban átengedett, az mehet szakmunkás vizsgázni.
Nem rizikózott soha hogy leégesse Magát a vizsgabiztosok előtt.
De melyik diák az aki vizsga előtt nem majrézik. Zabszem effekt működött rendesen.
A szak vizsgán reggel nyolckor kihúztuk a tételt, kaptunk egy kiszabott kosztümkabátot, és egy ív barna csomagoló papírt amire a kabát szoknyájának
a szabásmintáját kellett megcsinálni adott méret alapján. Én egy hatrészes
szoknyát húztam, szerencsém volt tudtam, és nagyon gyorsan kész lettem vele.
Aztán kibontottam a kabátot és még ott is leizzadtam ahol nem kellett volna.
Egy kerekített fazonú , svéd zsebes,( nem rátett, bevágott ) 4 stircelt gomblyukas
( anyaggal körbevarrt kifordított gomblyuk ) bélelt karcsúsított kabátka volt.
Nem volt idő tökölni 12 kor le kell tenni mindent a kézből.
Még volt időm a bélést begombostűzni, és a végét jelezték.
A szakmunkás bizonyítványomba a négyes szám került be, és az Oklevélre
a " jó eredménnyel elvégezte " bejegyzés. Úgy örültem mint majom a lompos alkatrészének.
Mindenki átment és hármasnál rosszabb nem volt köztünk. Mária néni valóban
második év végén szelektált.
A vizsga után tartott egy beszédet nekünk. Felsorolta hogy mire ügyeljünk
szakmailag, és itt elsőként említette a vasalást, sokat emel, de ronthat is vele az ember.Ez nagyon megmaradt bennem.
Úgy ahogy emberileg az a mondata,- ha megcsináltál valamit, nézd meg jól és legelőször magadtól kérdezd meg , hordanám e szívesen ? és csak akkor
add ki a kezedből ha a kérdésedre magadnak is igennel válaszoltál.
Ekkor bátran add a neved a munkád mellé.-
Meg adatott az a szerencse hogy mikor már saját lakásunkban laktunk, összetalálkoztam Mária nénivel a közértben. Mindenre és mindenkire
emlékezett és a másik utcában lakott. Megözvegyült, egyik lánya is elment hirtelen
és fiatalon. Sokszor átjött hozzánk, én akkor voltam kisiparos, és még akkor is sokat
kérdeztem Tőle. Ha átjött mindig segített, pl: szálakat vagdosni, fércelni stb.
Magas kort ért meg, aztán egyszer csak nem jött többet, a házát lakattal találtuk.
Sokszor emlegetem a mai napig, és még a gyerekeim is , mert Ők is ismerték.
A hétvégén érte is gyújtok gyertyát. Hiszen amit tudok a tűről a kelmékről, a fogásokról azt Tőle tanultam , köszönöm Mária néni !

7 megjegyzés:

Sziranszki írta...

Köszönöm, hogy ezt is megosztottad velünk, jó volt olvasni!

Nyafkamacska írta...

Szerencsés akinek ilyen Mestere volt. Látszik a hatása mindenen amit kiadsz a kezedből.

MARIKA írta...

Jó volt olvasni megint életből.
Jó mesternek ,jó diákja voltál.

bruercsi írta...

Jó volt olvasni Téged ismét!!!!
Úgy hallgatnám még...nem lehetne, hogy minden héten megosztanál velünk egy-egy történetedet? Na, mit szólsz???

Zazálea írta...

Mmama, szép volt és őszinte, ettől volt nagyon jó.

Rita írta...

Ez nagyon szép volt, mesélj még!!!!!

Katica írta...

Annyira jòk ezek a tortèneteid, mesèlj màr mèg sok ilyet, lècci.