2009. október 20., kedd

..........folytatás!

Következett az október. Annak az első pár napja nagyon jó volt nekem .
Apu otthon volt , és mindennap elsétáltunk Anyu elé. Anyu az élelmiszer kereskedelemben dolgozott. Voltak akkoriban egyszemélyes kisboltok,
és egy ilyet vezetett a Mártírok útján. Ez a Jókai Mór utca utáni első
kereszt utcája ma is a Kiskossuthinak.
Szerettem a boltban. Mindig friss kenyér illat volt, és sok apróság.
Őzike és Balaton kocka, meg a sztálinszalonna az a vágható gyümölcs íz.
Anyu hattól egyig nyitva volt, utána takarítás, megcsinálta a pénztárkönyvet
és hazafelé menetbe letértünk a templom bal oldalánál a Török Flóris utcára.
A rendőrség és a Tátra mozi mellett volt a Közért központ, itt leadtuk a napi bevételt
és mivel ez egy átjáró ház volt, a másik oldalt kimentünk az Ady Endre utcára.
Onnan már látszott a zaci ( Zálogház) nagy épülete, ami a Petőfi és a Bartha Tivadar
sarkán állt. Ez az épület ma is működik . Szemben vele volt a gázcsere telep, és mellette a mi házunk.
Útközben beszélgettek szüleim, nem sokat értettem belőle, csak szó foszlányok jutottak el az eszemig, hogy majd megyünk, és nagyon vigyázzatok, inkább ne gyertek.... stb . Én közben ugri bugriztam mellettük és nagyon kivételes helyzetben éreztem magam hogy együtt vagyunk.
Elérkezett a nap mikor Apunak mennie kellett. Még reggel elköszöntünk egymástól
és mire hazaértem az iskolából már Franciska néni melegítette az ebédemet.

Este Anyuval elmentünk a postára, ami a Zilah utcában volt. Interurbán beszélgetést
kértünk Visegráddal. Némi várakozás után kikiabáltak - középső fülke Visegrád -
Anyu bement, és gyors kérdések : megérkeztél? jól vagy? igen vigyázok! én is !
Fizettünk és hazaindultunk. Út közben mondta meg Anyu hogy minden vasárnap
elmegyünk Apuhoz hajóval, mert hat hétig kell ott lennie. Húúú nagyon örültem
hajózni a mai napig nagyon szeretek. Vártam a vasárnapot.

Közben mindenkinek el újságoltam akinek tehettem, hogy hajóval fogok menni.
A házunk két részből állt, az utca fronti, és szemben vele az udvarban a tükörképe.
A tulajdonosa (volt) úgy építette hogy két db. 100 nm - os lakás legyen nekik és a lányának.Közbe szólt a történelem. Hat kb 30 nm s lakást alakítottak ki.
Itt a hat lakás előtt egy védett udvar volt, utcáról nem lehetett belátni, itt játszogattam egyedül. Volt még egy 12 éves fiú , de nem alacsonyodott le hozzám, nem is játszottunk soha együtt. Pedig a szüleink jóban voltak.
Számomra furcsa család volt. Róza néni mindig azt mondogatta Ottó bácsi a nyaralni volt. Nem ment már hat évesen sem a fejemben hogy nyaralhat valaki éveken keresztül. Sokkal később jött a megvilágosodás, Ottó bácsi az Andrássy út 60
ban volt, majd onnan ment " társasutazásra " nem önként és dalolva a Gulágra.
55' ben jött haza, de mint REF-fest figyelték. Nem is lépett ki a kapun soha.

Két vasárnap elhajóztunk Apuhoz, a Vigadó térről indult a hajó egy óra körül érkeztünk oda, Apu a kikötőben várakozott, ott kerestünk egy távolabbi padot és ott beszélgettünk, örültünk egymásnak, sajnos egy óra múlva indult a hajó vissza, és
este nyolcra értünk vissza a Vigadóhoz. Majd onnan még haza villamossal.
A harmadik héten is készültünk menni. Egyik nap Anyu könnyes szemekkel
mondta meg hogy nem tudunk elmenni, mert nem jár hajó. Teljesen értetlenül álltam
a dolgok előtt. Lezárták a Dunát. Na ez meg még úgy érthetetlen volt, mi az hogy
lezárták ? hát a víz az folyik nem ? Ezt is később értettem meg. A személy hajózást
megszüntették, mert a Fekete tengertől jöttek fel a Csepel-Szabad kikötőig a szállítmányok , aminek utat kellett biztosítani. Lezárták a Csepeli átjárót is, Nagyi
a túloldalon rekedt. A kikötőből az Erzsébeti teher pályaudvar lett az átrakó központ. Nem mentünk sehová és mégis frekventált övezetté léptünk elő.
Folyamatosan hallani lehetett a hangos gépzajt, a pakolást, a daruk dudáit.
Remélem jól emlékszem, október 19 . egy szombati nap volt.
Akkoriban a szabad szombatnak még híre hamva sem . A tanító néni a negyedik
óra végén azt kérte tőlünk hogy mindenki kinyitva fordítsa a padon kifelé az ellenőrzőjét, mert bele kell írnia. Mi még ekkor nem tudtunk írni.
És Márta néni harminckétszer leírta : A tanítás bizonytalan ideig szünetel, Károlyiné.

folytatom............


11 megjegyzés:

Kaoka írta...

Nagyon megható történet.

Kriszta írta...

Igen az, várom a folytatást....

Bea írta...

Folytasd még, nagyon jó olvasni. Veszprém megyében milyen kis faluba küldtek?

mmama írta...

Bea! Sümegcsehi.

Lonci írta...

Nagyanyó létemre olyan izgatott türelmetlenséggel várom a folytatást, mint egy gyerek a karácsonyi ajándékot:)

Abile írta...

Nagyon köszönöm...

Gabella írta...

Nekem is izgalmas! 56-ból nekem annyi az esemény, hogy apu akkor született, de a nagyszüleim is azt mondják, 56-ban itt nem történt semmi. Csak Pesten.
Így aztán nekem is izgalmas a történet, várom a folytatást.

Edina írta...

Akár egy kis folytatásos regény, nagyon várom a következő részt... :)

Bea írta...

Hát igen, az Anyukám sem tud sok mindent 56-ról, mert bár 14 éves volt, de kapott egy pofont, amiért kiment az utcára. egy ismerősünk volt Oroszo.-ban, de arról meg nem szívesen beszéltek. Gondolom, nagyon megalázó "élményekben" volt része.

MARIKA írta...

Úgy elmerültem az olvasásban lapozni akartam .
Kösz hogy megosztod velünk emlékeid.

Luna írta...

Köszönöm a folytatást, és külön köszönöm, hogy a helyszínt ilyen gondosan, pontosan leírod nekem!! :)

Meg fogom nézni egyik nap, majd előbb jövök munka előtt és körbejárom. :)