2009. október 7., szerda

Október.........




Nem sokáig váratott magára a dolog, hogy kiderüljön nem minden fenékig tejfel.
Vannak nem olyan jó napok is.
Ez a hónap így kezdődött nekem.
Az idő gyönyörű, ki kell használni minden napsütötte percet.
Ha az embernek akár csak egy zsebkendőnyi kertje van is , azt ápolja , gondozza.
Bevallom hogy a tavasz és az ősz az az idő mikor én ebben túltengek, mert a nyári nagy melegben nem sokat tudok tenni kint.
Nos hát eljött az időm, kerti szerszámok előkészítve, indulok metszeni, összeszedni a
lehullott leveleket, átültetni, hajtásokat dugványozni, ritkítani stb.
Jólesett a mozgás. Élveztem a finom levegőt amit a víz és az erdő hozott felénk.
Ugyanis a szomszéd moslékon tartott kutyáinak a szagát mindig csak este lehet
szippantani.Penetra a köbön.
És most hogy még a család sincs itthon, és minden irányból a szomszédok is dolgoznak olyan nagy volt a csend hogy szinte hallani lehetett a csend hangjait.
Leültem, és jóleső fáradtsággal pásztáztam művemet.
Aztán megakadt a szemem egy a kerítésen belógó termetes akác ágon.
Mondom én neki : te akác ág te nem fogod ám itt lehullajtani a leveledet, elég azt
összeszedni ami itt bent nő, elmész te ki ahol a törzsed van.
S már lendületben is voltam a kiszemelt ág felé. Fel álltam a kerítés lábazatára
és egy kézzel kapaszkodva, egy kézzel tuszkolva az ágat igyekeztem kitolni a kerítésen túlra. Mit mondjak , alul maradtam. De nekem két kezem van( még) és ezért mindkettőt használva újra neki futván, sikerrel jártam. Hurrá ág kint !
Meg a két kezem is. A jobb kezemet sikerült egy enyhe felszíni horzsolással vissza
húzni, majd a ballal akadtak némi problémák, láttam is hogy két helyen kiserkent
a vér, de feledhető lesz, még mindig nem akart vissza jönni a bal karom ezért válltól meghúztam magam és földet értem.
Elindultam kezet mosni, mindkét kezem a törzsem mellett, de olyan furi érzésem volt mintha a bal karom zsibbadna és melegedik. A könyökömet megfogva a jobb tenyerem tele lett vérrel.
Jobban megnéztem olyan vérvétel magasságában a szögesdrót belement és azt húztam el. Nem nagy volt hanem mély. A burleszk második felvonása tizedmásodpercek alatt lezajlott, mégpedig : hársóteraszrólkonyhábabekézreesőkonyharuhávalelszorítkocsikulcskézbeelőszobánki
kocsikinyitpikpikmentődobozkikocsibecsukpikpikbentlemosbetadinnyomókötésegykézzel.
Jól végeztem a dolgom ismét leültem, ittam egy kis vizet az ijedtségre .
Csak aztán kezdtem parázni, mit fogok én ezért kapni !?
Ráadásul többfelől is !
Már rendesen lüktetett a seb, és szivárgott, egy kis idő múlva lecseréltem a kötést.
Na most , vagy vagy, mert aki ismer az tudja hogy önként és dalolva én nem megyek
gyógyulni.
Apát már rendes tiszta ám jól beleragadt kötéssel fogadtam.
Nem írom ide miket mondott, sem azt amit a gyerekek :))
Végül is ma már mondhatom jól végződött, a seb szépen gyógyul és már a kezem is működik rendesen.
A harmadik felvonás már csak hab a tortán.
A kis magán számomat követő éjszaka kitört rajtam, vagy a disznó influenza, vagy egy disznó, influenza szerű megbetegedés. Mindenem fájt, legfőképp a fejem, orrdugulás, torok kaparás, fül lüktetés stb...........de hamar diagnosztizáltam magamnak hogy a kettő nincs összefüggésbe .
Tegnap már egész jól éreztem magam, és elértem az ideális feleség kitüntető címet.
Ugyanis olyan fazék hangom van , hogy inkább nem beszélek:))

Azért tényleg volt a tortán is hab, első szülöttem születés napján.
Szegény gyerekem így öregszik :))
Cseppet sem önző módon azt kívántam Neki , hogy szeretném az 50.
szülinapján is felköszönteni , egészségben, békességben :))

Mivel nekem meg megmondták hogy most egy darabig szíveskedjek ülni a
vala..hol egy jó kis helyen ezért itt süttetem magam és növesztem a kardigánomat.

Ki kell használni a jó időt, mert már kongatják a vészharangot, még két nap és vége az indián nyárnak.



11 megjegyzés:

Nyafkamacska írta...

ÁÁááááááááá!
Tudod te mekkora mázlid van? Olyan vérmérgezést kaphattál volna attól a szögesdróttól, hogy csak no! (fejcsóválós szmájli)

Jobbulást kívánok, remélem a fiadat a 60. szülinapján is felköszöntheted!

KicsiKató írta...

Hűha, micsoda beszámoló... hol röhögtem, hol kis híján sírtam... Akkor ezek szerint megúsztad dokinéni-bácsi nélkül? Még jó, hogy kézimunkázgatni tudsz szögesdrótos karral is:)))

Sok-sok békés-boldog családi ünnepet kívánok még nektek:))

Luna írta...

Ilyenkor szokás a tetanuszt is bevetni, ha jól tudom..

De legalább most már jobban vagy! :)

Pihejs sokat! Elsőszülöttnek pedig boldog szülinapot!! :)

mmama írta...

-Nyafka ! ez a karom most lett harmadjára jól elvágva, az első kettőt össze kellett varrni.
De ez még a múltszázadban volt amikor volt cérna a rendelőkben, nekem meg volt cérnám a rendelőkhöz..

Kicsi Kató ! csakis röhögni !

Luna ! tetanusz nem volt a mentőládában :))

A jókívánságokat mindenkinek köszönöm ! Átadom !

MARIKA írta...

Hát a szép időt jól ki kel kihasználni ,de nem szögesdrót társaságával a könyékben:((
Hát ezt megúsztad (Ép csont beheged)minden orvosi segítség nélkül !
Boldog szülinapot az ünnepeltnek!

Abile írta...

Óhhh, Te jó ég! :o((
Iszonyatosan nagy szerencséd volt a bajban, hogy ennyivel megúsztad!
Szeretnélek egy kis díjjal is vígasztalni... Kukkants be hozzám légyszi! :o)

Zsófimamája_Gabi írta...

úúúúúh, ezt még olvasni is fáj!
Tényleg nagy szerencséd volt. ELhiszem, hogy pihire "kárhoztattak":))

Ünnepeltnek sok boldogságot kívánok!

Zsófimamája_Gabi írta...

Most nézem csak tüzetesebben az utolsó képedet.
Én is így szoktam a teraszon kötni: székbe csücsül, szembe székbe lábakat fel, oldalt kis méretű székecskébe a fonal egy gyümölcsös tálba helyezve, hogy ne guruljon:))

Csigi írta...

Húú miket csinálsz! Még olvasni is fáj. Az én férjem is kiosztott volna rendesen. Szerencséd, hogy nem lett belőle vérmérgezés.
Jobbulást kívánok neked és élvezd ki a jó időt a kertedben.

racznezsoka írta...

Az Őrangyalodat légyszi nagyon megbecsülni. Megérdemli, mert Ő legalább vigyázott rád, ha már Te erről megfeledkeztél, és csak az akácág lebegett előtted szörnyű "szélmalomként".
Egyébként gyógyulást. Az Ünnepeltet a Jó Isten éltesse nagyon sokáig erőben, egészségben.

Marianna írta...

Jajjaj,Magdikám!
A hideg futkosott a hátamon!
Olvaslak ám mindig!
Képzeld,én is most vettem egy négyest meg egy nullást az én kishugom jovendo tortájára!
Mert hazamegyek ám megunnepelni!
Puszi!