2009. december 16., szerda

Karácsony váró vásárlások.......

Látom, olvasom a médiákban hogy ennyi meg annyi az üzletek forgalma.
Kiugrás szerűen megnövekedik a vásárlások száma, az elköltött pénz összege.
Majd januártól jön a fekete leves mert akkor kell kezdeni a törlesztéseket, mert hogy
a többség csak kölcsönnel tud vásárolni.
Ezen gondolkodván egy kicsit visszaléptem az időben.

1957 . év karácsonyának hetében elmentünk konyha bútort venni.
Mi hárman " lányok" mert hogy az nem férfi dolog, mondta Apukám.
Nagyi , Anyu és én felszálltunk a 13-as ( most 3 -as ) villamosra és kivillamosoztunk
az Üllői- Ecseri -út sarkán lévő Tangóra, vagyis az Ecserire, vagyis a használt cikk
piacra. Akkor ott volt ez a műintézmény jól bele lógva a ma ott lévő lakótelepbe.
Azt tudtam hogy Anyu zsebében ötven forint lapult. Elindultunk a bódé városban
megkeresni a bútoros szekciót.Fura világ volt ez, ahogy haladtunk a keskeny
sorokon mindig más szagok csapták meg az orrom. Volt ami jó volt, például a könyv árusoknál nagyokat szippantottam az antikváriumra emlékeztető szagból, a naftalinos ruháknál befogtam az orrom. Végre oda értünk a bútorosokhoz.
Ahol nem voltak vásárlók ott a tulajok szotyolát rágcsálva ultiztak elmélyedve, vagy
karba font kézzel a vállukat valamelyik portékának vetve bámultak a semmibe.

Nézelődni kezdtünk, egyszer csak Anyu megindult egy almazöld színű alig használt csoda felé. A csoda tárgya az a kredenc aminek a felső része eltolható üveges, és az üvegen szőlő fürtök voltak csiszolva volt hozzá egy asztal fiókkal és az alján egy polccal, két fiókos stoki és egy karos kétszemélyes láda aljú felhajtós tetejű üllő alkalmatosság. Alku kezdődött.Ötvenöt és úgy sercintett a pasas hogy a cigi nem esett ki a szájából. Anyu lemondóan tovább akart volna lépni, de Nagyi megfogta a kabátját és hangos kemény hangon vissza válaszolt , negyvenöt. Na ekkor az árus
elkezdte tépni a haját, szaggatni a ruháját, hogy ez egy jobb napokat is látott minőségi bútor, esküszik az életére és nem bukhat rajta ennyit, de ha nagyon kell
akkor ötven, Nagyi átgondolni sem hagyta , azonnal rávágta ötven , de hazaszállítással együtt. Az üzlet megköttetett. Anyu zsebéből a pénz átvándorolt
a tulaj nem lapos bukszájába. Azonnal ordított is a sameszoknak akik a haza szállítást végezték. Akkoriban egy nagy méretű fa tákolmány két keréken , az elején bőrszíjjal kenyérkereső eszköz volt.Erre pakolták a bútort , a szíjat átvetették a felsőtestükön és a két ember elindult gyalog vontatva a szállítmányt.
Az üveget mi vittük haza újságpapírba csomagolva.
Mi már régen otthon voltunk mikor kifáradva megérkeztek.
Frissítőnek egy- egy fröccsöt elfogadtak Kövidinkából ( asztali bor).

A konyha már ki volt ürítve ami nem volt nehéz, mert stelázsi és kecskelábú asztal , és két másféle szék volt az eddigi bútor. Ez lett a " kert garnitúra" ezek után.

Belaktuk a bútort, mindent elnyelt, mindennek lett helye, nagy volt az öröm.
De még nem volt megfelelő takaró semmire. Csak az üveges részbe került horgolt csík. Mivel telefon akkor csak Illetékes elvtársaknak járt, kiépített üzenő rendszer működött, ha valakinek kellett valami.
Anyu átment a szomszéd házba és szólt a Piri néninek, ha holnap megy dolgozni szóljon a munka társának, hogy jöjjön el a nővére, ugyanis az volt a részletes asszony. Igen nem x vagy y bank hanem a részletes asszony , mindent árult részletre.
Megbeszélés tárgya volt a részlet összege és futamideje.Mindenki így vásárolt.
Az asszonyság állandó mozgásban volt két nagy bőrönddel , gyalog.
Sikerült huszonöt forintért egy konyhai garnitúrát venni és öt forint kezdő befizetés mellett négy havi részletre megalkudni. Vita soha nem volt, mindenki kifizette amivel tartozott.
Sok minden vettünk tőle, orkán kabátot nylon harisnyát, kávét 2dkg -os csomagolásban, stb. Nála mindig volt minden és házhoz jött , nem árvereztetett, és ha azt mondták neki hogy most nem tudnak fizetni akkor jött a másik héten.

Az idő megszépít , mondják.

Folytatom....................

9 megjegyzés:

bruercsi írta...

Nyami, nyami!!! Ezt már szeretem, még sok ilyen történetet!!!!!

Rita írta...

de jo, hogy megint mesélsz! Ùgy szeretem olvasni!!!

lomaquilt írta...

A régmúlt azért szép, mert régen volt és csak a szépre emlékezem! Ha meg ilyen szépen leirod, akkor tényleg visszakivánjuk! Vajon a mi gyerekeink, akik még nem a fogyasztói társadalomban nőttek fel, mit fognak irni?

Edina írta...

Élvezettel olvasom az írásaidat, nagyon várom a folytatást! :)

fpárduc ugrásai írta...

Nahát!
A mamáméknak volt hasonló konyhabútoruk, csak nem csiszolt üveggel. Pici koromban mindig azt vártam, hogy télen menjünk hozzájuk, mert akkor a téli konyhában voltunk napközbe, Papám befűtött a sporheltbe, a mamám meg kinyitotta a szekényt, és kivett belőle egy zacskót, amiben eary gray teafű volt, és abból főzött nekünk teát.
A szekrényben volt egy vékony rés, amiben volt a gyúródeszka. :)
De rég is volt...

Katica írta...

A Kovidinkàra èn is emlèkszem, abbòl csinàltàk a hosszùlèpèst, azt hiszem, patronos szòdàval.
A mi konyhaszekrènyunkben is volt betolhatò gyùròdeszka!
Nagyon jòk ezek a tortènetek.

mammka írta...

Hmmmmmm! Milyen érdekes volt olvasni!!!!Lassan én is előszedegetem az ilyen régi történeteimet.
Ügyes volt a Nagyid!!!!!:)
Olyasmi konyhaszekrényünk nekünk is volt.Nem volt hozzá üvegből cukor-liszt tartó füllel? Azokat még őrzöm.:)

Naomi írta...

Imádom olvasni a soraidat!!! Várom a folytatást!

Szép estét, Neked!

Sziranszki írta...

Nagyon örülök az újabb történeteknek!!! Férjem nagymamájának, Dédinek most is ilyen konyhaszekrénye van, még mindig zöld, az asztal és a láda is megvan hozzá, plusz egy hokedli! :)