2009. május 28., csütörtök

M I X ..................




Munkák közben vagyok, nincs kész darabom.
A kis függönyöm alakul , de a késztől még nagyon messze van.
Nem tudom folyamatosan csinálni, a szemem mostanában
rendetlenkedik , többet kell pihentetnem.

Tegnap anyagbeszerzésen voltam . Három táskához gyűjtögetem a
hozzávalókat. Nem lesznek egyformák csak egyben, mindegyik szalaghímzéses
lesz. Hogy mikor..? Igyekszem.

Hosszú hétvége közeleg , nálunk az egyik nap programja itt lóg a fán.
Fiatal fácska, még az unokák is elérik. A mosolygó cseresznyéknek nem lehet
ellenállni, mosolyogva fogjuk leszedni közösen.

Pünkösd ünnepe jön. A Szentlélek eljövetelét jelenti.
Húsvét utáni 50. nap , illetve az ahhoz legközelebb eső hétvége.
Nevét az általam oly nagyon szeretett görög nyelvből eredeztetik, 50 = penínda.

Mindenkinek kívánok tartalmas jó szórakozást, pihenést, és jó időt.

2009. május 26., kedd

HORDÓ!!!!


Mint azt igértem ha a hordó megjelenik lehet szónokolni, véleményt nyilvánítani,
gondolatokat összefoglalni a felvetett témában.
A minap vásárlás közben lettem figyelmes egy számomra vissza taszító képnek.
Egy korombéli jó átlagos külsejű hölgy állt a finom pékárus rekeszeknél egy multiba.
Derékig elmerülve a csokis sütik között két kis kezével darabról darabra kajtatva
a csücskökön megbúvó kitüremkedett jól megsült csoki gyürkéket, tudjátok ami olyan
finom tud lenni pláne ha friss a süti. És mohón tömte be a szájába amit a kis markában már össze gyűjtött. Dél idő lévén sehol senki a környéken csak én.
Néztem egy darabig , mikor rám emelte a tekintetét nem tudtam nem megkérdezni
tőle csak annyit hogy : finom ? A hölgy vont egyet a vállán és vissza sziszegett
ííígen fíínooom !!!! És rám grimaszolt.
Bennem meg olyan gondolatok tolultak fel hirtelen hogy azt az x db sütit még
megveszik , és ami rosszabb meg is eszik mások, oda adjuk a gyerekünknek,
unokánknak, elvisszük a betegünknek uram bocsá ' mi magunk esszük meg.
Azzal a plusszal amit a hölgy rátett, a lenyalt kezéről.Meg amit még nem láttunk!
És nem tudjuk hogy hol szedjük össze a nyavajáinkat.
Közben a csipesz és a cédula ott lóg : kérjük a süteményeket a csipesszel megfogni.
Na jó most lehet rám mondani hogy ejj de finnyás vagyok .
Meg azt is lehet kérdezni hogy én is mindent csipesszel.............. ????????????
Neem nem , de vannak az illendőségnek is határai , pláne ha már az ember
mint a hölgy is kenyere javát már megette, bizonyára csipesz nélkül.......hm....
Vagy ez is a modern korhoz tartozik ? Én vagyok nagyon agyi szűkült ?
Ugyis annyi mindent megeszünk E akármik formájában még ezt is ?
Ti hogy érzitek magatokat ha ilyet vagy hasonlót láttok ?



2009. május 23., szombat

A magyar narancs...........



Ha most valaki azt hinné a címből hogy a kék madár és a piros szekfű
következik ne ijedjen meg mert ez itt kérem továbbra is a béke szigete, és minden az ami.
Tényleg a gyümölcsről , illetve a fájáról lesz szó.

Hét éve már hogy egy nyaralásunk alkalmával megemlítettem görög barátunknak
szeretnék hazavinni egy szép kis narancs fát.
Nagy lelkesedéssel elkalauzolt a rokonságban lévő "Frutagora " az az kertészetbe.
Ott széles gesztikulálással a rokonnal együtt hangos és gyors magyarázatba kezdtek.
Majd az ott lévő kb 1000 tő "portokali" narancsból hosszas keresgélés után megálltak
az egyik fácskánál ami telis tele volt "luludli" virágokkal, és bódító illatot árasztott.
Nekem csak folyamatosan az volt a kérésem hogy az ég szerelmére lassabban
beszéljenek, hogy én is megértsem. Aztán megértettem hogy Ő a kiválasztott.

Mikor beállítottuk a kocsitérbe az anyós ülés mögé, szapora elnézéseket kértem
a 18-20 órás utaztatásért ami még előttünk állt.
A határnál leborítottuk egy pléddel, mégse hivalkodjon, ám ha kinyitották volna
az ajtót, egy parfüméria illata zuhant volna ki azon. De nem tették.

Amint haza értünk kitettük zsákmányunkat a teraszra, ahol egy hét leforgása alatt
az összes virág lepotyogott. Ami érthető volt . Erőszakosan ide cibáltuk, erre a
teljesen más éghajlatra, biztos szoknia kell.
A következő években becézgettem , kényeztettem, tápoztam, nagy cserepet
kapott , úgy gondoltam hogy mindent megtettem a fejlődéséért.
Már tervezgettük a narancsos ládák beszerzését, és azok tárolását is.

De mind ezek ellenére narancsunk jó nagy fityiszeket mutatott , én nem akart
virágozni. Igaz hogy a kis huncut a lomb koronáját duplájára növelte, és szép fényes
sötét zöld leveleiben engedett gyönyörködni.

Aztán két évvel ezelőtt karácsony tájt bent a téli helyén virágba borult.
Ismét gyönyörű volt, és illatos, de mind lehullott még virágjában.

Továbbra is elnézően és töretlen hittel biztatgattam , hogy most már ideje lenne asszimilálódni.
Tavaly télen november végén egy locsolás alkalmával tetveket észleltem rajta.
Vizes kozmetikai koronggal letöröltem őket. De a kis tetves csak újra és újra
ragacsos dögöket produkált már nem csak a szárára hanem a leveleire is.

Na mit ne mondjak be ígértem neki hogy vissza lesz toloncolva anyukájához.
Mivel vannak más szoba növényeim is , őket féltvén, gondoltam azt , hogy permetezek. Figyelembe véve hogy a lakásban vagyunk ugyebár a kemikáliákat
elvettem. Marad a természetes út.

Egy pikszissel a kezemben át ballagtam a gyerekeimhez és csikkeket kértem.
Furcsán néztek , de megnyugtattam Őket még nem annyira rossz a helyzet ki
szeretném áztatni a nikotint, itt megint némi magyarázkodás következett,
nem nem , nem vagyok még annyira elkeseredve hogy nikotint igyak, csak permetezni szeretnék. Zsákmányomat két napig áztattam. Az így kapott sűrű
büdös barna léhez egy kis vizet öntöttem és neki álltam egyenként lemosni
az egész növényt. Nem tagadom közben sok csúnya sőt illetlen jelzővel is sértegettem
őkelmét. De mindennek van határa, az én türelmemnek is.Most egy utolsó
lehetőség arra hogy megmutassa hajlandó e magyar narancsot teremni.

Sokáig nem történt semmi. Se jó se rossz. Januárban minden előzetes bejelentés nélkül két nap alatt a földön volt minden levele. Ho ho barátocskám nem úgy
van az ahogy te gondolod mondtam neki, és amint meg ígértem úgy lett .
A pohár betelt.
Kinyitottam az ajtót és ki toltam -húztam rajta a mintegy mázsás súlyú cserepet.
Ezért a műveletért én kaptam meg a magamét, de megnyugodtam , és levettem a
kezem narancsunkról. Még utolsó döfésként jól meg nyirbáltam és azt beígértem
hogy amint kiszárad gyújtóst csinálunk belőle a grillezéshez.

A korán jött tavaszban egyszer csak olyan gyanús lett a piszkafa ami megmaradt.
Megállapítottuk hogy narancsunk rügyezik, majd március végén ismét elkezdett
lombkoronát növeszteni. De már nem hatódtam meg tőle , csinálj amit akarsz
mondtam neki, úgysem lesz belőled semmi.

Két hete az egyik ágán furcsa képződményeket észleltem. Gondoltam is magamban
a kis dög megint tetvesedik de nem , apró bimbókat hozott hat darabot.
Öt normális nagyságút és egy kicsit. Bizalom vesztve újabb döfés neki -kicsim
te ezt már eljátszottad, nem hiszek neked - .

De minden virág kinyílva illatozott és csábítgatta a méhecskéket.
Innentől fogva mindennap vizitelem, és kezdek barátságosan közeledni hozzá.
Úgy látszik észre vette lappangó kedvességemet és kitüntető figyelmemet, mert
egyenlőre csak a virágok szirmait hullatta le, a borsónyi gyümölcs kezdemények
ott vannak rajta.
Az igazsághoz tartozik hogy anyanyelvén is beszélek hozzá.
De annyit be kéne látnia a drágának hogy mégis csak hét éve itt él.
Ez a mai állapot narancsológiából.

Előre nem tervezek, annyit meg ígértem neki hogy nem lesz eltüzelve.
És az sem semmi .

Ha valaki a citrus fajták kezelésében jártas szívesen meghallgatom.

2009. május 22., péntek

Vilmácska..........




Az elmúlt napokat gyuszival töltöttem.
Torok gyuszival ami nem volt kellemes.
De hogy mégse legyek tétlen, kalapot , kesztyűt, és táskát csináltam
Vilmácskának . A ruhája már készen volt csak öltöztetni kellett.
Van rajta bugyogó, alsó ruha, felső ruha, pelerin, és a kiegészítők.
Teljes magassága 0,70 cm. Haja burgundi vörös zsenília fonal.
Arca hímezve van, és az anyag formáló technikával készült.
Alsó ruhái festett vászonból, felsőruhája Passziós anyagból készült.
A ruhácska díszítése , valamint a kalap és a kesztyű szintén az fenti
helyről származó fonalból van horgolva.
Cipője puha bőr, táskája natúr filc és meglepetéseket rejteget.
Pelerinje polárból színben harmonizáló szalag rózsával .

2009. május 16., szombat

A tavasz több mint 17 pillanata........



Beszámoló a mai napról ami tényleg sokkal több mint 17 pillanat.
Igyekszem összeszedni magamban a gondolatokat, ami nem lesz könnyű mert
annyira friss még az élmény az új benyomások sokasága, új arcok és nevek
párosítása , hogy tíz lepkeháló is kevés lenne ezt a csapongást követni ami
a fejemben most van.
Ezért az egész eddigi napot veszem sorba, talán így nem marad ki semmi.

Hajnali fél háromkor madárcsicsergés ébresztett, rögtön belém hasított hogy
ma van a kézimunkás találkozó, amire a csomagocskámat előző este már
összekészítettem.
Mit ne mondjak, olyan várakozás teli izgalom fogott el mint szűzlányt az
esküvője napján.
Kiosontam a békésen szunyáló Mr. Exi mellől ide a gép elé, rendbe tettem a levelezésemet, bele néztem a topikba, és körbe néztem a szokásos blogjaimat.
Közben reggel lett, a szokásos napi kötelező gyakorlatok után, felállítottuk
a napi stratégiát.
Hiába na , ha egy asszony kiteszi a lábát otthonról meg kell mondani , mit szabad
és mit nem szabad csinálni. Így nem érhet meglepetés .
Vikivel voltunk egyeztetve út irányilag, megtettük a megbeszélt kört és kb:
fél tizenegy magasságában megérkeztünk a találka helyre.
Név kártya fogadott amit rendesen mindenki magára öltött, így nem volt probléma hogy ki kicsoda.
A "régiek" azért örömködtek egymásnak mert újra találkoztunk, az új tagokkal
meg azért örültünk kölcsönösen egymásnak mert már nem csak nick névről
tudjuk ki is a másik.
A kipakolt munkák egyre sokasodtak, mi fényképeztünk.
Ki mit akart, tanulhatott, ki mit tudott taníthatott.
Tapasztalat csere, és barátkozó beszélgetős szigetecskék alakultak ki.
Aztán megindult a vándorlás szigetről szigetre, az idő pedig rohant.
Jolimama tartott egy névsor olvasást, majd csoportos fényképezés vette kezdetét.
A büfé asztalnál mindig volt csipegető vendég.
Nem hinném hogy bárki is éhesen maradt volna.
Ida és Merci (Passziómerida ) is eljöttek. Következés kép , sokan tértek haza
gyönyörű fonalakkal.
Gabellával is sikerült megismerkednem. Mivel szoktam olvasni a blogját
nagyon örültem a személyes találkozásnak.
Aztán a legmesszebbről érkezők kénytelenek voltak búcsúzni mert haza felé is
Nekik a leghosszabb az út. Minden elismerésem a 200-300 km. -t megtevőknek
azért hogy három óra hosszat együtt lehettünk.
Az óra homokja egyre gyorsabban pergett, arra eszmélt a még hátra maradt
mag hogy fél négy van.
Meg köszöntük az időjárás felelős hozzánk való nagy kegyét, és lógó orral, de
nagyon feltöltődve elindultunk haza felé.
Én egy plusz csomaggal érkeztem, a mellékelt ajándékokat kaptam.
Az egész nap számomra száz százalékos volt, de a csúcs még is az volt mikor
Nusa odalépett hozzám és a kezében lévő horgolt kalapjaiból választhattam
magamnak . Ettől fogva nem vettem le a kalapom, hozzá tartozik hogy csak a nagyszélű kalapokban érzem jól magam, na hát ez az, és jól behúzva, és ezt jól be
lehet húzni. Egyébként egy remekmű, mint ahogy a többi is az, nézzétek csak meg !

A tali képei a képtáramban vannak, a képtár az oldalsávban kattintásra működik.

Remélem jövőre Veletek ugyanitt kézimunkás "lányok " !

Gyorsan visszatértem a prózai dolgokhoz, hazatértem után Mr. Exi közölte hogy
éhes...............

2009. május 11., hétfő

Tartozom Mammkának........




Múlt héten láttam Mammkánál csipkéket.
Szeretem őket, és nem nagyon foglalkozom vele , hogy van aki nem szereti.
Én a mögötte lévő embert látom aki milliméterről milliméterre haladva
számolja a mintát, és minden hurok egy újabb mozdulat.
Tisztelem a kitartást és szorgalmat ami egy -egy műben lakozik.
Nem kevésbé a készítőjében.
Nem sok kézimunka maradt örökségül, ám ezeket igen nagy becsben tartom.
A nagy terítő , és a több kis apró mamáim készítménye, koruk 80- 100 év közé
tehető.
Ma is használva vannak, így ma is itt vannak köztünk Ők is.

Én eléggé ügyetlen vagyok a horgolás terén, talán sokadszorra is csak próbálkozom.
De időről időre elő kell vennem olyan késztetést érzek iránta.
Tavaly nyáron elkövettem a galambpáros terítő másolatát.
Ime , a teljesség igénye nélkül. Más cérnából más kézzel egy egészen más munka
sikeredett.
Én ezt tudom, bocsánat a horgoló guruktól.

A hét végén kézimunka találkozóra megyek, bizonyára hozok majd képeket
az ott mutatott csodákról.
Úgy néz ki sokan leszünk, és sokféle munkával megyünk.

Egy azonban azonos lesz mindenkiben aki ott lesz.
Szeretünk kézimunkázni.

2009. május 9., szombat

Bözsi utazik !







Ma reggel az ideiglenesen nálunk állomásozó Hármaska , stílusosan az új táskámból
húzta ki a nevet akihez Bözsi utazik.
Kérem P.Beát a kukacomra irjon, hogy oda irányíthassam Bözsit.
Köszönöm, hogy játszottatok velem.

2009. május 3., vasárnap

Születésnap.................


Elmúlt 1 év a blog életéből.
Mint ahogy minden évforduló engem kicsit visszatekintésre késztet, úgy ez is.
Messzire tekintettem.
Kislányként a család szeme fénye voltam. Óvtak, féltettek és a lehetőségekhez képest
mindent megkaptam amit az 50'- es évek közepén egy munkás család megadhatott
egy szem gyermekének. Akkor nem az anyagi javak voltak a mindent elsöprő
gazdagság. Engem sokan irigyeltek azért mert a nagymamám sokat mesélt nekem.
Nem könyvből, a fejéből. A keze varrt, horgolt, és folyékonyan mondta mondta.
Én sokszor szájtátva hallgattam.Ez volt az én gazdagságom.
Ma már tudom hogy ez nem is kevés.
Ha egyszer is nagyi olyan mesét mondott volna , hogy édes kislányom
( mert így hívott ) amikor te nagyi leszel, majd mész az autóddal
(csak állami taxi volt ) a beprogramozott tűzhely megsüti a vacsorád, miközben
mobil telefonálsz, majd le ülsz egy ablakos gép elé, nyomogatod a billentyűzetet
és blogot írsz, hát bizony jól neveltség ide vagy oda, megkérdeztem volna hogy
bevette - e az aznapi gyógyszerét.
Nagyi meséit rég a bárányfelhők hallgatják..............

Azóta én is nagyi lettem, azaz mama.
És mit csinál a mama ? Éli az el nem mesélt mesét. Mama kocsit hajt:))
Rongálja Benz bácsi találmányát, repeszt akár 50-60 km - vel is.
Gépek szolgálják ki, mobiltelefonál, és mind ez még nem elég, ül egy monitor előtt
nyomkodja a billentyűzetet, és blogot ír.
Amit most Ti is olvashattok.
Ennek 2009 május 09 . én lesz egy éve. És ez nem mese.

Nem csak vissza tekintettem , összegeztem is.
Kreatív blognak indult, aztán az élet formálta, mert nem tudtam elmenni szó nélkül
sok minden mellett. És még vissza is fogtam magam ! Eddig !

Mostantól változik a struktúra. Ügyes bajos dolgokat is fel fogok vetni.
Természetesen az udvariasság és egymás tisztelete jegyében.A majdani hozzászólókat
is erre kérem. A humor nem kizáró tényező. ( Sőt)
Ha a bejegyzés címe : Hordó ! és egy hordó képét látjátok fel lehet rá képletesen
lépni és mondani a véleményeteket. Várakozással tekintek elébe.

Nem vagyok a hangos csinnadrattás ünneplés híve, sokkal inkább a csendes vidámkodásé. Itt lép a képbe Pamuk Bözsi aki kirándulni indulna.
Hogy hová ? Irjátok meg ki fogadná szívesen.
Több jelentkező esetén valamelyik unoka sorsolja ki május 9.- én.
A jelentkezőket május 8- án 24 óráig fogadjuk.
Nem kell semmit sehová kitenni , linkelni, terjeszteni a jelentkezés minden
kényszert nélkülöz.

Azoknak akik az elmúlt egy év során csak egy soromat is elolvasták, köszönöm
a figyelmet. Indul a második év.

Nagyi figyelsz ? Blogot írok !