2009. augusztus 31., hétfő

Szeptember.................






Holnap indul az új hónap !
Minden örömével és minden nyűgével.
A mókuskerék az iskolákban és az óvodákban újra pörögni kezd.
Nálunk a családban is.
Abban a szerencsében van részünk , hogy Anikómat felvették a szomszéd vár
ovijába . Kapott egy kis csoportot. Az sem lesz könnyű, hogy 18-20 háromévest
a szárnyai alá vegyen, de az sem hogy nyolc itthon töltött év után maga is vissza illeszkedjen a munkába. Miközben a sajátjai az iskolába és az itteni óvodába másik
pedagógus igyekszik tanítgatni.
Ebben a projektben én is szerepet kapok. Én leszek a hozó, illetve vivő nagymama.
Mikor , kit, mikorra, hová. Most aztán tényleg nem engedhetem meg magamnak
azt hogy ne legyek jól.
Biztos kevesebbet tudok majd varrni is.Azt hiszem a kötés és horgolás fog előtérbe kerülni mert azokat lehet le tenni , felvenni, magammal vinni, szóval mobil, olyan mint én leszek.
De majd kialakul minden.
Megvarrtam Anikónak a munka köpenyt, ill. egy kicsit formásabb , divatosabb
tunikát, Somcinak és Csabinak az ovis staférungot.
Ezen kívül az e havi munkámra nem lehetek nagyon büszke. Igen- igen sovánkára
sikerült. Az is igaz hogy szinte egy hetem kiesett a kalandozásaink miatt, és sok időmet elvette a spejzolás is. Sok finomságot költöztettem üvegekbe a polcra és sokat
zacskóba téve didergésre kényszerítettem a fagyasztóba.
A mögöttünk lévő erdőben virágzik a lila akác ismét. A régi öregek szerint ez azt jelenti hogy az indián nyár elhúzódik. Jó lenne ha így lenne.
Olyan szép az őszi kert színe élvezhetnénk minél tovább.
Nagy örömömre az egyik passiflora caeruleám kivirágzott és még van rajta
három bimbó. Talán ők is kinyílnak.Tette ezt a házasság kötésünk sokadik évfordulóján.
És képek a "szegényes " számú augusztusi készítményeimből.
Egy Magdi's baba , és egy szatyor. Ez utóbbi egy kisérleti dolog eredménye, a blokkra
voltam kíváncsi hogy tudom összehozni, és mivel csak egy készült belőle egy szatyorba tettem bele.
Van még kész darabom , de még mindig nem publikus, remélem hamarosan megmutathatom azokat is.
Aztán nem fértem a bőrömbe és kipróbáltam a most vett gyapjúmat.
Csak egy próba kötés erejéig, de aztán rácsaptam a saját kezemre és megszidtam saját magam, hogy előbb befejezed a függönyt , megértetted ? Megértettem, mert már nagyon vágyom rá. Megyek is horgolni.

2009. augusztus 28., péntek

Táskarendező......



Még soha nem csináltam ilyet !
Gabi kért tőlem egy táskarendezőt.
Le barteleztük , kapok érte nekem kellő alapanyagokat.
Megérkezett rendben a küldemény, Gabi azt írja örül neki.
Hm.. én meg annak hogy megérkezett. A honi hollót tekintve ez is öröm :))
Mindenesetre jó erőnlét kell a cígöléséhez ha tele lesz pakolva.
Nem is gondoltam volna hogy ennyi minden belefér.
Íme a pakolható csere pakolászó !

2009. augusztus 25., kedd

" Lidérc nyomás " alatt......







Macskás játék -nem játékmacska ! :)
Sokat gondolkodtam, hogy a Lidércke által indított játékba betársuljak e .
Azt hiszem akik ismernek ismerik az állat szeretetemet is.
Így nem a nyeremény hanem a közlési vágy motivált e szösszenet írásakor.

Mióta emlékezni tudok van macskám. Kezdődött Fricivel a fekete-fehér nagy kandurral, aki
16 évig kísérte a gyerekkoromat, illetve még egy kicsit tovább.
Aztán jött pár évnyi szünet, kényszerű okok miatt.
De amikor az első saját lakásba költöztünk oda érkezett Kispesti-Szantana- Szu.
Egy takaros sziámi fiú, a gyerekeim imádták. Szuszu 13 éves múlt mikor át kellett segíteni a
másik dimenzióba.
Soha többet semmilyen állat, nem és nem.
Egy hónap múlva boldog gazdija voltam Ayuthaya-Berhampour-Philip-nek.
Újabb sziámi fiú, magyarított nevén Fülöp, ismét 13 boldog év Fülöppel.
Vég elgyengült szegényke 2006. júliusába.
Soha többet állatot, nem és nem !
A 2006 os év nekünk nem volt szerencsés. A Fülöp elvesztését követően mentünk nyaralni.
Nem volt kedvem , de nagyon nem, pedig a szívem csücske görög sziget volt az úti cél.
Na itt a harmadik napon ledarált bennünket egy ottani autós. Mi szeptemberben a kocsi
októberben került haza, generálozva. Ekkor nagyon jó volt hogy nem volt körülöttünk állat mert nem tudtunk volna gondoskodni róla.
Eltelt a tél, nem találtam a helyem, kezdtem keresgélni titokban cicákat. Kifejezetten sziámit.
Lett volna, csak egy havi nyugdijam kevés lett volna rá, így elő sem mertem állni a kérésemmel.
Aztán megtaláltam Zitát a sziámi tenyésztőt és meg egyeztünk, már régebbről is ismertem
tudtam , hogy szép cicái vannak.
És 3 hónaposan 2007 februárjában hozzánk került Lumiere-du Soleil-Sultán.
Alias Szuli, Gyöngyösbokréta, Büdösdisznó, Apjamajma, stb.
Imádni való kis akarnok, jellem, személyiség, családtag.
Vele egy időben került hozzánk Athos a kutya is.
Szuli kordában tartja a nála húszszor nagyobb kutyát. Már ha össze vannak engedve.
Mert Szuli bent lakó, Athos kint lakó.
Már nem is mondom hogy soha többet állatot, mert rájöttem hogy lehet élni nélkülük, de
nem érdemes.
Azt a fajta szeretetet amit az állatok sugároznak felénk azt ember nem tudja.
Szuli mindig észre veszi mikor nem vagyok jól, próbál a maga módján figyelmeztetni , segíteni.
Aggódik, mikor elmegy mellőlem akkor én is megnyugszom , jelzi hogy vége, nem lesz baj.
Az unokáim is imádják , bírja a kiképzést rendesen ez okból kifolyólag.
Fújni még nem hallottam, nem karmol, nem harap, és még soha nem ment " mellé" !
Kapcsolatban állunk az igazi familiájával, oda szokott vissza menni " nyaralni" ha nem vagyunk itthon hosszabb ideig. Röviden : boldogítjuk egymást !
Ez az én cicológiám amit Lidércke nyomására, de önszántamból tettem.
Mentségemre azon kívül hogy macska bolond vagyok semmi mást felhozni nem tudok.
Kérem tessenek ezt tudomásul venni. Nyaú!!!!!!!!!!!!

Pár kép Szuliról a szülői háztól - máig !

2009. augusztus 23., vasárnap

Erdély............





Májusra terveztük, de akkor nem jött össze.
Eddig kétszer voltunk Erdélyben. 1993- ban egy esküvőn Bánfyhunyadon, azt összekötvén Kolozsvárral. Majd a Délszláv sajnálatos események idején egyszer ott
keltünk át a Dunán kompon Bulgária felé. Ez utóbbi nem volt egy kellemes emlék, de feltett szándékunk volt egy kicsit beljebb hatolni és körülnézni. Ez most valóra vált.

Minden utazásunkkor amit lehet összeszedek, összegyűjtök a környékről, konkrét helyekről. Most is így történt . Kedves ismerősömtől kaptam egy csomó prospektust, és minden információt leszedtem a "hálóról " is.
Az indulás normálisan megtörtént, amennyiben normálisnak nevezhető, egy német rendszámú autó két magyar útlevél, és egy nem öleb méretű kutyus.
Határnál hangot is adott Athos a véleményének mely szerint mit nyúlkál ez itt be az ablakon ?
De aztán simán mehettünk tovább a mogyorós csoki " simaságú " úton.
Sietni nem is akartunk, de nem is tudtunk volna, másfél -két óránként megálltunk
megitatni a kutyát, na és ami bement annak ki is kellett jönni.

Nagyon örültünk hogy számításaink szerint közelítettünk a végcél Szentábrahám felé. Mivel feltett szándékom volt megnézni a vízzel elárasztott Bözödöt, és a kinyomtatott térképen jelölve is volt arra út, újratervezést iktattunk be.
Megkerültük a most tónak titulált volt falut. A templom tornya, egy két magasabb
háztető, és a fák állnak ki a vízből.Lehet hogy velem van baj, de nekem ez nem volt egy jó érzés, így látni egy egykor élő lüktető falut.
Ahhoz pedig nem is fűzök kommentárt hogy fürödtek, horgásztak benne, a parton pedig nagy és vidám élet folyt. A parkoló autók zöme H. jelzésű !

Utunk kis falukon felfelé vezetett, de már csak szekérútnyivá keskenyedve.
Megálltunk kérdezősködni, mindenki azt mondta jó felé megyünk, végül is mentek már arra nagyobb autóval is, menjünk csak egyenesen mindig.
Mondjuk az út az olyan egyenes volt mint egy ideges kígyó, és egyre keskenyebb, és egyre jobban szürkült. Elfogytak a falvak, és erdőbe értünk , mikor megláttam két őzikét, akkor jutott eszembe hogy az én emberemnek a sör is ital, és az asszony is ember, de a medve szerinte sem játék :)) le is zártam az összes ajtót sebtiben.
A reflektor fényéig láttunk, nem szégyenlem a zabszem az sehol.................
Aztán kezdtünk lefelé menni lett közvilágítás, és oda találtunk a célhoz 22 óra 15 perckor.
Virtuális ismeretség révén találtam a szállást ami most kiteljesedett a valóságra is.
Tiszta , kulturált, igényes az egész panzió. Mindenre nyitottak, hiszen a kutyát is befogadták. Friss vacsorával vártak.
Közben elmeséltük persze már nevetve a viszontagságainkat, és megtudtuk tényleg van ott medve. Szerencsénk volt.
Elrendezkedtünk, fürödtünk, kutya a kijelölt helyére megkötve, lefekvés.
Nagyon elfáradtunk , el is aludtunk hamar.
Éjfél után eszeveszett dörömbölésre riadok, átfutott a fejemben hogy a medvét megúsztuk, ezek valami haramiák lehetnek, ráncigálom apát, menj ki ki az?
Férfi első álmából, egy szál gatyában, indul az ismeretlenbe..............
El tudjátok képzelni ?
Semmi nem történt, csak Athosz úgy gondolta hogy nem kell őt megkötni.
Két lábon állva dörömbölt az ajtón :))
Vissza lett őkelme kötve.
Ugyanezt megcsinálta kb egy óra múlva is.
Na akkor lett a csomagtartóba be parancsolva. Érdekes módon ott végig aludt reggelig. Mi meg alig láttunk az álmosságtól.Ettől fogva a csomagtartó volt a kutya ól ! Ez van. Szeretjük az állatot.

Minden más úgy történt mint normáliséknál, bebarangoltuk a környéket, sőt egy kicsit még tovább is.
Voltunk Szovátán, ott a kisvasút magyar rendszámmal közlekedik.
Parajdon olyan tömeg volt hogy nem fértünk volna fel a tizedik buszra sem,
Korondon a népművészet vegyül a távol keleti dolgokkal, ez nem nagyon tettszett.
Eladó az egész világ, a fazekas mester remeke mellett ott lóg az a szoknya amit
kici folintért bárhol megkapsz.
Székelyudvarhely gyönyörű, látszik hogy jól működik a város, sok a régi felújított
épület, sok a virág, a zöld.
Itt jártam egy gyapjú feldolgozóban, vettem egy kardigánra valót.
Csíkszereda és Gyergyó nagyobb városok , a belvárosokat megnéztük.
A Gyilkos tó és a Békás szoros nagyon szép természeti képződmény.
Utoljára hagytam Farkaslakát. Anyai nagyapám innen származott, itt született.
Tamási Áron szülőházát kerestük fel. Számomra itt kapott a túránk koronát.
Tudom én is néni vagyok, de csak így tudom mondani, egy Édesanyám korabeli
NÉNI ! volt a házban fürge élénk tekintetű, éles eszű, és csak úgy mondta magából amit tudnunk illene Tamási Áronról. Mindent mint a vízfolyás.
Én is kérdeztem, Kiderült hogy Ő az " Áron bátyám " tizenegyedik testvérének a lánya. A mai napig szőnyeget sző. És itt a Múzeumban vendégfogadó.
Lenyűgöző, és felejthetetlen.

Hazafelé jövet megálltunk Segesváron. Szép a vár, de ráférne egy jó nagy karbantartás. A várból viszont szép a panoráma, tovább is nézelődtem volna.

Összegzésképen : mindenkinek tudom ajánlani menjen nézze meg a Kárpátokat
érdemes.
És kóstolja meg a paraszt csorbát és a juhtúrós puliszkát nagyon finom.
Tudom hogy mindenki ott szorít ahol tud, mi az idén ezt tudtuk kiszorítani és nem bántuk meg.
Ha valakinek felkeltettem a kíváncsiságát nézzétek meg a Bagyi panzio c. oldalt.
Félre értés ne essék, sem rokona sem boldog őse............... csak én rátaláltam egy
elérhető, emberi léptékű helyre, és azt tovább adom.
Itt most egy pár képet mutatok, a képtáramban van fent egy válogatás a többiből.
Az itt látható kötött zoknit ajándékba kaptam a háziasszonytól, Ő készítette.

Kezdődnek a dolgos hétköznapok.
Most ezekből az élményekből jó ideig tudunk töltekezni.

2009. augusztus 12., szerda

Apró-cseprő........



Az elmúlt két napban egyedül voltam.
Papa munka ügyben országon kívül tartózkodott.
Persze ez az egyedüllét nem jelent magányosságot, de gondoskodásom az állatokra
szűkült csak. Barátaim az éteren keresztül érdeklődtek felőlem, mert tudták hogy egy kicsit még nem vagyok 100 % -os. Köszönöm Nekik, jó érzés volt .
Szingli létemnek volt hozadéka is. Mivel aludni nem nagyon tudtam, monstre
varrtam, horgoltam felváltva. A macska dilis volt, mert éjszakára nem tudott mellém dekkolni. Folyamatosan mozgásban voltam.
Született egy leendő bávatag tündér , és egy leendő huncut boszi.
Ezek a fejek még nyers alakítandó munka darabok.
Kell egy jó hónap amíg belőlük egy kézbe fogható, nézegethető bábú lesz.

A leendő függönyöm lassan növöget, most 70 cm-nél tartok.
A teljes hosszának 1,20 cm-nek kell lenni, illetve az azt következő teljes befejezett minta.
A képen látható friss újságokat Papa hozta nekem vásárfiának, nagy nagy örömmel.
Nagyon szép dolgok vannak benne, és még több ötlet.
Most napokig ezeket fogom mazsolázni.

Aztán majd jön egy kis szünet, az évi rendes eltöltése.
A függöny oda is elkísér.
Ebben az évben lesz először , hogy Athos velünk jön.
Megkomolyodott három éves iskolázott kutyafi, minden utazáshoz szükséges
előírt dologgal rendelkezik .Kisebb utakon már járt velünk belföldön.
Biztos nagy kaland lesz, és nem csak neki.
Várakozással tekintünk az út elébe.
Lesz élmény beszámoló és fényképek.





2009. augusztus 7., péntek

Városunk.........



Lakóhelyünkön van egy havi rendszerességgel megjelenő lap.
Ma kiolvastam. És megállapítottam , hogy van mire büszkélkednünk nekünk akik itt lakunk. Öt éve vagyunk városi rangban. Az utcák szilárd burkolatúak, csatornázottak.
Minden mega lánc képviselteti magát, az ellátás jó.
Minden vasárnap kirakodó vásár van, benne a gyümölcs és zöldség piaccal.
A főváros környékéről ezrek zarándokolnak ilyenkor ide.
Komoly program ez sokaknak, főleg a kerékpárral, gépkocsival érkezőknek akik a piac végeztével mehetnek tovább kirándulni le a Duna holt-ágához, vagy a tököli parkerdőbe a természetvédelmi terület turista útvonalán erdei sétára.
Nem mellékesen említem meg hogy a parti úti halsütő kínálja közel, s távol a legfinomabb sült halat amit még a médiák is jegyeznek.( sem rokona, sem ismerőse
nem vagyok a halsütőnek, csak ettem már én is ott !)
Minden hónap minden napjára jut valami esemény a Városi Szabadidőközpontban.
De vannak nagyobb rendezvények is :pl Kisállat kiállítás, Majális, Viking Fesztivál,
Szüreti mulatság, Városnapok, Betlehemi Napok amik már túl mutatnak a városon,
az Ikertalálkozó meg már egyenesen nemzetközivé nőtte ki magát.
Hogy mindez hol található? Budapest alatt a Csepel -Szigeten.
Két felől is megközelíthetőek vagyunk , gépkocsival Csepel felől Halásztelken keresztül, és senkit ne tévesszen meg egy ciril betűs Halásztelek tábla, ezt az ideiglenes állomásozók felejtették itt.
A másik irányból az 51 -es úton Dunaharaszti-Taksony irányából.
Lábbusszal közlekedőknek a Ráckevei HÉV, és a sárga busz ajánlható.

Hét éve elmúlt, ez a szűkebb pátriánk. Egyet sajnálok csak , hogy nem előbb költöztünk ki.
Nincs kacsaláb a házunk alatt és a kertünk is zsebkendőnyi, de sokkal nyugalmasabb az élet, jobb a levegő . Nem bántuk meg a változtatást.
Akik ismernek, esetleg voltak már nálunk azt is tudják hogy a ház másik oldalán
a "nagyfiúnk " és családja lakik. A fiatalok is megszerettek itt. Az unokák már idevalósinak tartják magukat.
Van iskola , óvoda, bölcsőde is.
Persze van még mit javítani minden téren, de nem lehetünk elégedetlenek.
Mi boldognak érezzük magunkat itt .

Fentiekből adódóan boldogan alkotok is a kis városban lévő kis kertben épült kis
házikó kis szobájában. Most legutóbb ezt a barnaságot követtem el. Ami egy későbbi
projekt része lesz.

2009. augusztus 3., hétfő

Augusztus...........






Nem véletlen hogy amikor az örök naptáram e havi képét csináltam, akkor legelsőre
egy dunsztos üveg képe jelent meg a fejem belsejében.Amit meg is varrtam.
Az augusztus nekem a bőség hónapja. Ám a bőség idején kell gondolni a télre is.
Tegnap piacon jártam, jó nagy kiterjedésűn. S mi szem szájnak ingere csak úgy kínálta magát a friss zöldség és gyümölcs. Harsogó zöldek, kiáltó pirosak, gyönyörűségek.
Nem lehetett nélkülük hazajönni. Ennek megfelelően a sütőben aszalódik pár kiló
lucullus paradicsom gondosan kikapirgálva a belsejétől, hogy majd ha végső formát ölt
házasságra lépjen a jófajta olíva olajjal ami persze hogy szűzként megy a frigybe.
A bazsalikom saját termesztésű, de már lefeküdt egy tálcára ahol is fürdés után szárad.
Majd apróra vágva jó pár duci fokhagyma gerezd társaságában ő is olajba kerül.
Télen pirított kenyérre hmnynym............
Az aszalt megy és sárgabarack után a szilva is megaszalódott, ők tüll zacskóban
hintáznak a kamra magasában.
Szerintem ez is kreatív dolog.Ha a mesebeli hangyát kérdezzük akkor biztos az.
Bár tőlem talán nem ez az elvárás, de mit tegyek ez is én vagyok.Nem születtem tücsöknek.
Egy villanásnyi huncut szem és egy lábikó azért jelezheti hogy valami nagyon készül a rongyok között is. Már ha nem a konyhában vagyok. Átmeneti ez az állapot, sajnos nagyon
gyorsan peregnek a napok. Közeleg az ősz.