2010. október 29., péntek

Folytatás 2.









Még hátra volt 328 km.Costa Rei- ig ahová igyekeztünk.
Szardínia neve a görög mondavilágból ered, mely szerint Herkules egyik fia Sardus vezetett ide egy líbiai népcsoportot.
A szárdok a szaracén kalózok leszármazottainak vallják magukat ( shardonák = tengeri emberek) A szigetet két tenger ringatja karjaiban, mintegy 1850 km hosszan.
Meg is látszik szépségén a Tirrén és a Földközi tenger szerelmetes ölelésének gyümölcse. A part hol meredek gránit sziklafal, hol sekély fehérhomokos, hentergésre csábító, szegélyezve a gyönyörű átlátszóan tiszta a tintakéktől a türkizig fodrozódó selymesen langyos vízzel. Területe 24.090km2 beleszámítva a közvetlen közeli apróbb szigetecskéket is.
A "csizmától" 180km, Korzikától 11 km, az afrikai partoktól 190km re fekszik.
Fővárosa Cagliari a sziget déli csücskében helyezkedik el.
Éghajlata mediterrán. Ami meg is látszik a buja zöld növényzeten is. Láttunk fa nagyságú kaktuszt, embermagasságú strelícia bokrokat tele virággal, a hibiszkuszok és bougonvilleák, többszínben pompázó erdeit, a kerítést befutó mirtusz rengeteget.
Most van az ideje az általunk csak medvetalp kaktusznak ismert kaktusz gyümölcsének, fürtökben érik, úton útfélen iszonyatos mennyiségben, valamint a mandarin is. Én most ettem frissen a fáról szedett mandarint, elmondhatom hogy semmi köze az itt megismerthez nincs.
A szigetet sokan és sokszor próbálták leigázni, pl: a spanyolok 400 évig uralkodtak
itt. Ez a nagyobb városok építészetén nyomot is hagyott. Cagliariban járva pont olyan érzésünk volt mintha spanyol vidéken járnánk.
Szerencsére kisebb helyeken még őrzik és óvják az ősi szárd hosszú kéményes tapasztott falú házakat. Különös hangulat az amikor köztük nézelődhet az ember.
Megtalálhatók még a nuraghék amit a világörökség részévé is nyilvánítottak.
A nuraghe egy ismeretlen civilizáció hagyatéka a megalit korból. Temetkezési hely.
Egy csonka kúp alakú erődítmény mely óriási bazaltkövek egymásra rakásával szűkülő koncentrikus körök formájában kötőanyag nélkül építettek, majd a tetejét a gr. építészetben is elterjedt tholosz kupolával fedték be. A sziget számos helyén megtalálhatóak. Mi a Muravera felé vezető úton nap mint " találkoztunk" egy ilyennel.Titokzatos és ismeretlen , gondolat ébresztő a múltról.
Hivatalos nyelve az olasz , de sokféle dialektust beszélnek.Évszázadokon át a spanyol , katalán,kasztíliai nyelvet beszélték.
Zászlójukon fehér mezőben piros négyes osztással négy kalózfej látható.
Déltájban érkeztünk meg, miután megkaptuk az apartmanunkat kipakoltunk és lévén szieszta idő, csendesen felderítettük a helyszínt.
Kényelmes emberi léptékű lakás, kis elő és hátsó kerttel. Körben burjánzó zöld mindenütt, 1-2 barátságos cica is előkerült. Az utca végén a végtelen kékség a tenger.
Mindennap madárcsicsergésre ébredtünk, majd 10 óra tájban már vetkőzni kellett úgy sütött a nap, egyre emelkedett és kb du. 5 ig élvezhettük a csontot is átmelegítő finom sugarakat, nem égetett. Aztán hopp és egy pillanat alatt a velünk szemben lévő magas szikla mögött lebukott. Percről percre lett hűvösebb. Hiába ott is ősz van.
Azért a déli 30 fokban futkostunk a vízben és néztük ahogy a németek lubickolnak :-)
Mindennap mentünk valahová. Cagliariban sétáltunk a vasárnapi forgatagban
megtaláltuk az itteni bolha piacot, turkáltam az 1 "jurós" turiban( ez már betegség)
Megcsodáltuk az itthon is lévő áruházlánc nagytestvérét, felfedeztük jó nagy terület apró településeit, nekem a nevük különösen tettszett így mint Muravera, Villaputzu, Villasimius, Jerzu, Castiadas, Tentenia, S.Priamo, S. Elena, ezeken belül a kápolnákat, templomokat, a természeti szépségeket szírteket, sziklákat, tengerpartot.
Azt is megállapítottuk hogy Szardínia nem olaszország, csak hozzá tartozik.
Más táj, más nép, más szép, mi több gyönyörű, mesebeli.
El jött a búcsú napja , most a Freedom az előző komp ikertestvére volt a soros.
Este 10 kor indult egész nap Olbiában csavarogtunk.
A kompolás rendben ment, reggel legördültünk Livornoban és két röpke megállással
12 óra alatt itthon voltunk a mi szigetünkön, igazt ezt a Duna tartja a karjaiban :-)
Rengeteg még feldolgozatlan élmény benyomás van bennünk, sok mindent láttunk megtapasztaltunk, felejthetetlen napokat hagytunk magunk mögött.
Sajnos vége !
A képeket feltöltöttem a képtárba. Az első három profi minőségű képet az a hölgy készítette akin keresztül a szállást foglaltuk.A többi az ami (tökéletlen) próbálkozásunk:-)

6 megjegyzés:

Amaranta írta...

Úgy örülök, hogy ennyire jól éreztétek magatokat!

Egyszer én is rávesem apát, hogy elmenjünk, mert úgy írsz róla, hogy az ember megkívánja...

Ágni írta...

Hol van a képtárad? Megnézném a többi képet is. Örülök, hogy jól éreztétek magatokat! Még sok ilyet kívánok!!

Ágni írta...

..már megtaláltam a képtárat..bocs..öregszem:)

mmama írta...

Amaranta ! meglátod megéri .
És nem kell hozzá lottó ötös, csak egy kis számolás és rákészülés.
Kívánom hogy sokfelé eljussatok, mert a világ gyönyörű.

Ágni ! itt válaszolok az alábbi hozzászólásaidra is.
A " turista gyárak" mindig is taszítottak , azért keresünk kis csendes helyet, falut és a kockás abroszos helyiek vendéglőjét is.

Ennek sok hozadéka lett évek során, lelkiekben , valamint hogy érdekel a Gr. nyelv is.
Valamint nem pénzfüggő a dolog, sokkal inkább az akaraté.
Köszönöm a jókívánságot, ha nem leszünk rozogák jövőre is megyünk , egy új cél felé.

Zsófimamája_Gabi írta...

:))

evanet írta...

gyonyoru helyen jártatok,
orulok, hogy kipihentétek Magatokat.
Beszámolódat olvasva olyan volt, mintha mi is ott lettunk volna Veletek.