2010. október 28., csütörtök

Folytatás.........







Reggel elindultunk Livorno felé. Eltartott egy darabig amíg Moha magára talált és kijutottunk a pályára . Kétszer kétsávos út, középen elválasztóval, vagy nyírott sövény vagy fém korlát, és útközben valahol mindig karbantartás volt, nem toldozás-foldozás, hanem munka végzés folyt. Ez egy kicsit lassította a forgalmat de nem siettünk csak este 7 re kellett a kikötőbe érnünk. A táj gyönyörű erre is, alagutak völgyhidak sűrűn követik egymást és kanyargós amolyan fülbedugulós magasságok vannak.
Élveztük a látványt, amin az sem csorbított mikor a fizető kapunál csengettük a pénzt .
A minőséget meg kell fizetni .
Kora délután megérkeztünk a kikötőbe . Már voltak elég szép számmal.A hatalmas hajó bent állt.Az utasok folyamatosan érkeztek egyre csak telt a tér.Sétálgattunk és nézelődtünk kik lesznek az utastársaink. Rengeteg kamion sokféle felségjelzéssel,
németek, akiknél még mindig meglátszik hogy az ország melyik oldaláról jönnek, mert a boldogabbik végéről nagy méretű lakóbuszok, a nem annyira rég csatlakozottak "csak" mikrobuszokkal és sok sok párnával takaróval felszerelkezve.
Svájciak páran és helyiek sokan, valamint egy magyar rendszámú kétszemélyes kis teherautó, az az mi. Meg is voltunk nézve rendesen:-)
Hét órakor megkezdődött az elektronikus chekkolás, minket a -2 emeletre tereltek a kocsiból ki kell szállni, és magunkkal vinni amire szükség lehet, vissza jönni nem lehet, csak a kiszálláskor. Ezek után a +6 . emeleten megkaptuk a recepción a helyeinket.
A mi hajónk a Moby Wonder volt. 2200 fő és 750 gépjármű a befogadó képessége.
320 db kabin , minilakosztályok, pulmann helyek, 4 kávézó, a la carte étterem, önkiszolgáló étterem, pizzéria, fagyizó, snackbár, játszóház, sportbár, ketrecek a házi kendvenceknek, shopp, és amit még nem fedeztünk fel.
nyolc óra volt mikor még javában folyt a beszállás mi már vacsoráztunk az önkiszolgálóban, aztán még megnéztük az indulás pillanatát, mikor a kivilágított placcon a vastag köteleket egyenként és óvatosan eloldják , a motorok felbőgnek
szinte érezni az iszonyú erőt amivel igyekszik kitolatni a dokkból.Ez a remegés nem tart csak pár percig aztán olyan mintha szilárd talajon lennénk.
Többször hajóztunk már , de soha nem voltunk tengeri betegek és nem is láttunk körülöttünk ilyen tüneteket .
Éjfél felé elcsendesedett a hajó, a fedélzetiek előkapták a hátizsákból a hálózsákot és behúzódva melegebb zugokba lépcsők alatt, beugrókba, tértek nyugovóra.
Mi a közép kategória, a pulmann széksorain vetettünk ágyat, itt nem voltunk sokan, még üres helyek is voltak, és a személyzet folyamatosan ellenőrzi is hogy illetéktelenek ne zavarják a pihenni vágyókat.
A kabinosok természetesen a kabinokban vetett ágyban szállodai díjszabásért pihenhettek. Reggel hatkor a hangos beszélő ébreszt, és invitál reggelizni.
A mosdó - fürdő vetekszik egy sok csillagos szállodáéval, és nem volt zsúfolt.
Utána beültünk a kávézóba reggelizni, meleg friss croisant és habos kapucsinót.
Ott néztünk egy kis Tv-t is, de már kitekintve az ablakon látszottak a sziget fényei .
A hangos beszélő szintenként hívja a kocsitulajdonosokat, hegyezett füllel vártuk mikor mondja - duo- és akkor elindultunk le a mélybe.Nyolc óra volt.
Kitereltek olyan okos módon hogy szinte a hajó gyomrából egyenesen felhajtottunk a szupersztrádára.
Olbiába voltunk Szardínia északi legnagyobb kikötőjében.
A szigetet a Földközi és a Tirrén tenger öleli körbe.
Minket a déli csücsökben vártak.
Folyt köv.

3 megjegyzés:

Dorkadesign írta...

Tényleg olyan élvezetesen írsz, hogy szinte Veletek élem meg ezt a csodaszép utazást - így ismeretlenül is. Örülök, hogy rátaláltam a blogodra, és várom az utibeszámoló folytatását!

mmama írta...

Kedves Dorka !
Mindig szeretettel látlak, örülök hogy ide találtál és tettszik amit írok.
Gyere máskor is.

Ágni írta...

Milyen élmények! Annyira jó újat látni, utazni!