2010. október 7., csütörtök

Hogy is volt ? 2.

Hogy hogy is volt ? Ma délelőtt pl meglátogatott Bruercsi .
Csak úgy , számomra egy kellemes délelőtt volt, Egyszerű és nagyszerű.
Köszönöm Erika !

Hogy hogy is volt mikor dolgozni kezdtem ?
1967. szeptember 1.-én. öntudatos dolgozó nőként
elindultam megváltani a világot :-) Már megszáradt a tinta a szakmunkás bizonyítványomon. Akkoriban az újságok tele voltak álláshirdetéssel , volt
munkaközvetítő iroda is, nem összetévesztendő a mai munkanélkülieket
regisztráló irodákkal. Üzemek , gyárak kapuján tábla lógott : Felveszünk :
alatta pedig sorakoztak a munkakörök.
Én a nyár folyamán jelentkeztem egy belvárosi központú ktsz. -be ahol fel is vettek.
Ma már nem létezik ez a cég.( annyit elárulok hogy Szécsi Pali volt a férfi ruhák bemutató manökenje ) Voltak üzletei ahol mértékutáni szabóság működött és egy központi üzeme is a ahol finom konfekciós szalag rendszer volt.
Azt rögtön közölték hogy a mértékutáni üzletekben mindig oda kell menni dolgozni ahol torlódik a munka. De ezt tanultam a tanműhely szalonjában , ezt kértem .
Pedig ha tudtam volna............
Kezdtem a Szemere utcában , majd pár nap után telefonáltak hogy kéne egy ember
Zuglóba is mert a szoknya felhajtásokra nincs vállalkozó. Aztán mentem a Párizsi utcába, körbe körbe Pesten.Azokat a munkákat elvégezni amit elsős szakmunkás képzős koromban csináltam. Lázadoztam magamban nem így képzeltem a felnőtt életet.Mert hajlamos azt hinni az ember hogy aztán most már ha lejött a tojáshéj
rögtön nagy ember lesz.
Csodák viszont nincsenek.Csak lehetőségek , vagy élünk vele , vagy nem.
Igaz 3 hónapra garantált órabért kaptam 5, 60 ft ot / óra. Majd utána jött volna a darabbér.
Nem csak hátránya volt a vándor dolognak , megismertem sok embert, sok üzletet
sokféle magatartást. Visszapofázni és kelletlenkedni eszembe sem jutott.
Azt elhatároztam viszont hogy amint letelik a 3 hónap kérem magam a központi üzembe.Éltem a lehetőséggel.
Így is lett, a januárt már a fix helyemen kezdtem. Kis szalag volt 12 gépes.
Vártam hogy majd oda ültetnek valamelyikhez és végre varrhatok. Hahaj ! Nem mérik azt olyan könnyen:-)
Az egyik sarokban satupadnyi vasaló asztal állt , és ki volt írva fölé : részvasalás
Ide lettem terelve és közölték hogy az egyméretű csomagokat nem szabad összekeverni a többit tudod .
Persze hogy tudtam, ahol varrás volt ott vasalni kellett és a következő géphez továbbítani.
Reggeli idő 8,30- 9 óra között, ebéd idő 12,30- 13 - ig munkaidő 7-16 ig .
A késést levonják , normázott darabbér van , jó munkát !
Egész nap vasalni nem könnyű fizikai munka , estére a kicsavart lócitrom fittebb volt mint én. De látták hogy igyekszem , befogadott a társaság.
Kevés volt a fiatal, inkább középkorú és nyugdíj előtt álló összeszokott társaság volt.
Nem volt klikkezés , jártunk kirándulni, ja és a legfontosabb !
Mi voltunk a Zoja Kozmogyemszkaja brigád :-)) brigádnapló stb...
Szerettem én itt csak már nagyon untam a vasalást. De ki kellett várnom amíg jött egy újabb " madár". Ekkor avanzsáltam 1. gépész lettem , öveket zsebeket
mity-müttyöket , díszeket kellett varrnom , aztán ahogy telt az idő lettem 2. gépész
egész nap csak nátlikat , mellvarrásokat varrhattam, 3. gépészként már összeállításokat , divat varrásokat is varrhattam, de hogy el ne tespedjek mikor már
majdnem elértem a vágyott 4. gépész címet felállítottak kész vasalónak.
A teljesen kész darabokat kellett levasalni és vállfára tenni. A napi norma pl nadrágból 50 db volt 3 ft/ db. Ezt akkor jól megfizették tessék csak szorozni.
Ám több liter folyadékot megittunk és állandó gőzben álltunk, még fárasztóbb volt mint a rész vasalás.
Eltelt 5 év , közben az élet zajlott körülöttem . Első kisfiam születése után 3 hónapra , visszamentem dolgozni. A gyereket leadtam reggel hatkor a bölcsiben én meg rohantam dolgozni fel a Délihez. Vissza vettek 4. gépésznek. Ettől fogva éreztem teljes értékű szakmunkásnak magam, a gallért mandzsettát , dísztűzéseket varrhattam. És nem volt mindegy hogy a gépészek között ez volt a legjobban fizetett állomás.
A leszabott darabok a gép mellett nagy fonott ruháskosarakban voltak.
Olykor olykor gyerek feküdt a tetején mert ahogy én is más is hozta magával a beteg gyerekét.
Mellettünk egy zöldséges üzlet volt mindig beszóltak mikor jött banán.
Akkor kiengedtek bennünket sorba állni, 1 kiló 25 ft volt. És nagy boldogság.
Én is ebben az időben ettem először banánt.Gyerekkoromban nem találkoztam vele.
Szerettem itt dolgozni, összetartó jó társaság volt, pl: elmentünk egymásnak kezesnek és soha semmi gubanc nem származott ebből.
Nem csak szakmailag tanultam sokat , de emberséget, bizalmat, türelmet és még sok minden mást is. Ha valaki jól teljesített ragaszkodtak a munkájához.
Ez akkor igazolódott be mikor a második gyerekem születése után bementem a központba hogy nem tudok visszajönni mert Palotáról a Délihez járni nagyon messze lenne.Fájó szívvel de el kell búcsúznom.
Ekkor a személyzetis megkérdezte lenne e kedvem otthon dolgozni kapok varrógépet és háztól -házig szállítást :-) Volt kedvem , és nem bántam meg.
Az időmet jobban be tudtam osztani( igaz még éjjel 2 kor varrtam ) a gyerekeim mellett voltam, és akkor végeztem el a Mester Fokot .
Összesen 16 évet töltöttem itt ennél a Ktsz- nél mint tag . Elég szépen kaptam jutalékot
az éveim után.
Új dologba fogtam " szekér toló " lettem.
A rothadó kapitalizmus mocskos szekerét toltam a továbbiakban.
A ház falára kikerült a tábla XY. Női szabó .

Keresek valamit !
A munka becsületét , mert ez eltűnt:-(

Mikor a kigyúrt ember fél ujjával az orrában azt mondja hogy :
há' főnök één ötezeréé ? fő' se kelek , maj ' meggyün ' a segély !

Ugye a fenti mondatban sincs benne !
Ha valaki találkozna vele mondja meg hogy én még vissza várom !



8 megjegyzés:

Katica írta...

Azt èn is, de nagyon-nagyon kutatom. De a becsulet becsuletèt is!!!
Itt is csak az a jò ember, aki jòl el tudja magàt adni, nem aki becsulettel dolgozik.
Koszonom az ùjabb beszàmolòt, nagyon èrdekes volt, foleg az a rèsz, hogy kiengedtek benneteket banànèrt, vagy hogy a kosàrban fekudt a gyerek. Manapsàg olyan munkahelyek vannak, ahol alàiratjàk az emberrel, hogy x èvig nem vàllal gyereket, nehogy elmenjen gyesre...

nöné írta...

Nagyon tetszett ismét az írásod! Én 67-ben születtem, de pl. a banános sztorira én is emlékszem. Szegény apukám állt km hosszan az ABC előtt, ment ám a tolongás az asszonyok között, de ő, mint egyszem férfi ilyenkor nem igazán tartotta be az udvariassági szabályokat, csakhogy a gyereknek (én) legyen banán:o)

Exit írta...

Ez az írásod is tetszett. Igaz, hogy számomra sok idegen szó volt benne...
Azt még tudom, hogy mi a "mitty-mütty", de a nátlit és hasonlókat nem, de ettől függetlenül plasztikus volt ismét.

mmama írta...

Kedves Exit ! a nátli az apró keskeny szűkítővarrás női ruha hátán, ujján, és ahol a fazon megkívánja.
A müttyök azok az apró babrás külön álló darabok amik később kerülnek felvarrásra.Pl zsebpatni, váll lap, stb.

Ilonamamzi írta...

Hű de jó volt ez is... Én is hasonlókat éltem át, és nagyon örülök, hogy még kijutott nekem is abból az időkből, megedzett minket a kor rendesen. Szerintem nagyon fontos dolgokból marad ki a mai fiatal generáció.

leda írta...

Hú, de jó volt olvasni! Annyira jól mesélsz, mintha regényt olvasnék! Köszönöm, nagyon sokat kaptam tőled ebből is és az előző írásodból is. :)
Ugye mesélsz még?

MARIKA írta...

Nagyon jó volt olvasni ismét!
Mivel Én 67 -ban kezdtem dolgozni nekem 4,60 Ft volt az óra bérem .Terhesen könnyű munkába helyeztek .Nem volt gond a terhesség.

Abile írta...

Magdi nagy családi meséskönyve! Egyszerűen letehetetlen!! Nagy-nagy köszönet érte, hogy megosztod velünk az emlékeidet... Türelmetlenül várom a folytatást! Valóban sok minden megváltozott.. Nekem nagyon hiányzik a munkahelyemen a nagy összetartás, az egymás segítése, a kollektíva... De manapság annak is örülni kell, hogy van hová járnunk dolgozni...