2010. október 4., hétfő

Hogy is volt ?


Többen is kértetek rá hogy elevenítsek fel pár kockát a régmúltból.
Elsőként a Tanár Úr kérésének teszek eleget.
Miután kikísértem Gergő unokámat iskolába menet, visszaidézem ami
még "beugrik" nekem ezekről az időkből .

Csak egy külvárosi,( mondhatni prolinegyednek is ) átlagos munkás család
lánya szemével, érzéseivel tudok fogalmazni is.
Ezt kéretik szem előtt tartani.

Pont egy éve volt mikor az októberi események kapcsán írtam hogy
1956 ban kezdtem iskolába járni.
Nem laktunk messze az iskolától, a hátsó bejárattól egy sarokra .
Az írás a főbejárat felett :Fővárosi Általános Leányiskola .
Igen mert a fiúk az Onódi utcába jártak. Akkoriban elképzelhetetlen lett volna
a koedukáció.
Zöld, amolyan egybe dolgozott kisméretű padok asztalok, kis küszöbbel három sorban voltak elhelyezve. A padok középen egy lyukkal ami a tintás üvegnek volt a helye. Szenes kályha amibe a gondnok Bandi bácsi folyamatosan tüzelt.
Mindegy hogy milyen óra volt , jött és dobott egy lapáttal a tűzre .
felesége Rózsika néni takarított, bent laktak a szolgálati lakásba.
Sok szép virágra is emlékszem a kertet is Ők gondozták.
Szerettem ide járni.
Első tanító nénim Károlyiné Márta néni , tőle tanultam a betűvetés tudományát.
Haló poraiban is áldott legyen. 45-50 körüli erős testes mindig mosolygós hölgy volt nagy családdal.
Vagyis akkoriban mint mindenki " elvtársnő" . Márta néni mindig nyugodt és kedves volt , ilyennek látszott. Pedig naná hogy voltak gondjai, én kézbesítettem a leveleit Anyunak. Már nem tanított mikor megtudtam hogy bevásárló listák , és pénz volt.
Anyu hozta a közértből ahol dolgozott, amit nem vagy csak a pult alól lehetett kapni.
Téved az aki azt hiszi hogy én ezért kitűnő tanuló voltam. Nem voltam az soha.
Egyszerűen segítették egymást az emberek önzetlenül .

Karácsonyra tudtunk írni , dacára a történelmileg jól ismert helyzet ellenére is.
A módszer egyszerű és gyors volt.
Piros és kék postaironnal kinyitott újságpapírra váll mozdulatból íratta velünk
a betűket. Ez nagyon vicces volt és érdekes, csak később tudatosult hogy a magán hangzókat kékkel a mássalhangzókat pirossal íratta. Ennek az összeolvasásnál volt nagy szerepe. Aztán azt is nagyon szerettük mikor választottunk saját betűink közül egyet és a táblára írt szavakat kellett egymás mellé állva " leírni".
Aztán csoportokba , versenyezve ugyanezt.
Az olvasással akadtak némi zűrjeim . Nem ment a szótagolás, egyből olvastam folyékonyan . Ez nem volt kívánatos, de megoldódott a rejtély.
felfedezték hogy gyors olvasok. Ekkor kitágult a világ előttem.
Beírattak a könyvtárba a Csilibe ( erzsébeti művelődési központ) ott aztán a pöttyös és csíkos könyvek hamar kiolvasásra kerültek.
Ezt a " tehetségemet" Csaba fiam örökölte .( csak hogy én nem néztem hülyének hanem gyanakodtam a képesség öröklődésére)
Hamar elmúlt az első két év, és másik tanító nénit kaptunk. Egy számomra unalmas
gyermektelen,száraz ,cseppnyi humorral sem megáldott Kovács Ica nénit.
Ellenszenvünk kölcsönös volt. Miközben Ő igyekezett a tudás magját hinteni én
a pad alatt rajzolgattam. Több ellenőrzőkönyvi beírás is keletkezett miszerint:
Tájékoztatom a kedves szülőket hogy gyermekük óra alatt nőket rajzolt, ezért megintem.
Én mindig töredelmesen bevallottam , hisz otthon is folyamatosan rajzoltam , mindig nőket és ruhákat, cipőket és táskákat. Anyu mindig aláírta, némi mű dorgálással.
A sokadik bejegyzés : A gyermekük rettenetesen rendbontó magatartású.
Ekkor anyám bement Ica nénihez. Mit követett el rettenetest az Ő egy magzata?
Ica néni: Magdi folyamatosan nőket rajzol a pad alatt:-))
Anyám elnevette magát szegény, a vesztemre. Ekkor volt a magatartásom kettes.
Meg ígértem hogy nem rajzolok többet a pad alatt.
Így lehet elfojtani egy bontakozó tehetséget :-)))))))

Az iskolában nem volt divatozás. Mindenki az Állami Áruházban kapható mackó nadrágban , és fölsőben járt ez is a kötelező kék köpeny alatt volt, aminek legombolható fehér gallérját naponta cseréltük. Nekem még volt fekete klott
könyökvédőm is. A cipők is egy fazonra készültek csak a színük volt változó, na ne gondoljon senki nagy színskálára, fekete, fehér, barna, és fekete-fehér lakk gojzer varrott bőrcipő .
Mindenki gyalog járt iskolába senkit nem hoztak autóval mert a nagy környékben nem is volt senkinek.
A pedagógusokat nagy tisztelet övezte, nem tegeződtek össze a szülőkkel, és a szülők is tiszteletben tartották eme kívánalmat.
Nekem két iskolai bizonyítványom is van ugyan abból az iskolából.
1957 ben a Kossuth címert egy matricával leragasztották a könyvecskén , majd következő évben kaptunk egy már sarló kalapácsos nyomott új fajta kemény kötésűt.
Biztos ami biztos nehogy valaki lekaparja..................

Idáig jutottam az írással, mikor előbújt a kisördög bennem , nézzem csak meg nem lehet lekaparni ? És kérem egyben lejött , íme a bizonyíték a bizonyítványról :-))
Mégis jogos volt a kettes magatartás :-))

Aztán jöttek a szerveződések , voltam kisdobos, majd úttörő, mint kortársaim megannyian.
Akadály nélkül nyolc év alatt kijártam az általánost , így visszagondolva
hamar eltelt.
Az épület ma is áll , ma közép iskola Kossuth Lajos utca 35. Ritkán , de ha arra
járok összeszorul a torkom és lelki szemeim előtt egy csenevész copfos leánykát
látok ugrándozni hátitáskával a hátán a bejárat felé.




17 megjegyzés:

Ilonamamzi írta...

Hú de klassz!!! Megyek, mégegyszer elolvasom. Annyi emléket hozott elő bennem, hogy most nem is tudok másra gondolni. Magdi! Ha esetleg fényképeket is feltennél, annak nagyon örülnék.

nöné írta...

Nagyon tetszik az írásod. Bár én egy picinykével később kezdtem az iskolát, de azért vannak ismerős momentumok. Ugye folytatod még?

Katica írta...

Nekem is nagyon tetszett. En sokkal kèsobb jàrtam iskolàba, ès tintatartò sem volt màr, de a kàlyha ès a pedellus ismeros.
Koszonjuk szèpen!

Exit írta...

Köszönöm a remek történetet. Nekem hasonló volt szinte minden. Főleg az alsó tagozatban. Nagyon kellemes olvasmányt hoztál össze! Várom a következő, hasonló írásod!

lomaquilt írta...

Ismerős volt. Arra emlékszem, hogy nekem nem volt copfom, rövid hajam volt oldalra elválsztva és ahol hosszabb volt a hajam, ott egy kis cpfont fontak, amit egy masnival visszakötöttek. Mostanában nemigen látok ilyen frizurát.
Én még arra emlékszem, hogy volt a felső tagozatban önkéntes foglalkozás, az egyiken főzni tanultunk, a másikon kézimunkázni. Én ott tanultam meg horgolni. Egyik sem vált káromra.

Eta írta...

Szeretem ezeket az írásaidat. És ha valaki még többet akar erről a korról tudni, javaslom Dogossy Katalin: azok a jó kis hatvanas évek című könyvét-érdemes elolvasni, nagyon jókat lehet nosztalgiázni.:o) Amikor a lányom elolvasta,amiket a cipőkről ír- megegyezik azzal amit Te is mondasz -, felkiáltott: már értem, honnan a cipőmániád. :o))) Nagyon jó kis képek illusztrálják a mesét. A másik szuper összeállítás, ami ebbe a korba visz:Poós Zoltán: Szivárvány áruház- tárgyak képei, és leírásuk.
Más: Ma a Müllerben láttam tollszárat, tollszemet, és redisztollszemet. :o)))
Ha valaki még érti ezeket a szavakat. :o))

mmama írta...

Ica a fényképeket majd inkább elviszem a nagytalira :-)

Köszönöm hogy ezeket a kis mindennapi történeteket ilyen érdeklődéssel fogadjátok.

Eta ! a cipőkről majd még esik szó.

Úgy rémlik a tintához 363-as tollhegyet használtunk, a tushoz meg a rediszt.

Rita írta...

Én jo 15 évvel késöbb kerültem iskolába, de nem sok változott addog....még a tintatartók is megvoltak a padokban, noha mi már töltötollal irtunk. Gondnok bácsink nekünk is volt, aki telen tüzelt, a felesége takaritott és az iskola épületében laktak. Történetesen egy osztályba jártam a lányukkal...... gyakran irigykedtem, hogy neki csak fel kell sétálni a lépcsön és már meg is érkezett, még kabátot se kell vennie, és ha otthon felejt valamit, csak leszalad a földszintre :-)
Magdika, mesélj még!!!!!! Nagyon-nagyon tetszik!

Survinyek írta...

Jajjjjj de jó volt ezt olvasni :)))))
mégmégmég!!! :)

@X írta...

(10.) (kedd)
Elismerésem ! tetszik! ("lájkolnám")
"Igazolhatom!" (fiatalabbaknak) - majd' minden úgy volt, ahogy olvashatjátok! [ Bár én pécsi vagyok és I.osztályt kezdtem az 1954/55-ös tanévben - mint "évvesztes"...hogy az életkoromat is kiszámolhassátok! :-) (1947.11.) -
Pár "kiegészítésem" : a padunk nem volt zöld,- (barna) -lényegtelen. Golyóstollal írni nem volt szabad ! -és igen ! A toll 363-as volt !
Szénnel fűtöttek és a padló olajos (!) volt !- ( én egy eléggé -anno- "jó hírű" belvárosi iskolába jártam! )- egy "leányiskola" egyetlen fiú osztályába ! Büntetés : letérdeltetés ! -és elég nagy "szégyen" volt olajos térdekkel hazamenni! (stb.) Büntetés (2.) : pincébe bezárás!
Folyt.később. (bocs!)

@X írta...

(11.) folyt.
Nem kisebbítve a téma jelentőségét !- kis kiegészítés :
Ált.isk.tankönyvek (ha nem működne, akkor @Aranyosf. blogjából - jobb old. Könyvek (34)-és ott kereshető!
Remélve, hogy a "téma" még folytatódik (?) -és talán lesznek további képek is ? -
Pécsett van ilyesmi :
Régi fotók
(8.képen - Martonfa - kis település(falu) Pécstől K-i irányban - ismerem a Tanító bácsit !- és még az 1958/59-es évben csak egy osztály volt ! (együtt tanultak mindannyian - de ne bonyolítsam!)
A régi képeket -főleg- az öltözködés miatt (is) érdemes megnézni!
A többi :
Múltidéző
(Bőbeszédűségért bocs' ! :-) :-)

@X írta...

(12.) (folyt.) Ha még bírjátok...
Esetleg említeni : a "SZÉNSZÜNET-et" (emlékezetem szerint 56'-ban és "környékén" voltak. (én már 3.oszt.-voltam "ősszel")
Büntetésnél : a "KÖRMÖS" (!) és a "HAJHÚZÁS" - (kifelejtettem)
Kék-piros ceruzához (vastag) - úgy emlékszem, valamilyen rádió műsor újságot kellett vinni ?- (abban voltak függ."hasábok" -és 90°-kal elfordítva -azon tanultuk a betűket írni. (?)
1956 ( a pad alatt...) mi azt a "vetkőzős" golyóstollat nézegettük! (talán még ismeritek)
Sajnos kb. IV. vagy V. osztályig (?) "kitűnő" tanuló voltam... aminek későbbiekben "láttam is a kárát!" - (de ez egy más történet)
[Más iskolába kerülve V.-től kiderült, hogy az inkább csak 4-es vagy 3-as...] :-)
Ki ne feledjem : voltam én "minden!" - értsd : templomban ministráns...de kisdobos és úttörő is... tanultam : németül - oroszul ... mikor,hogy ! - és hol volt hittan, hol meg nem.
"Mozgalmas" egy időszak lehetett ? - hát... :-) :-)
Na, OK !
Várva a folytatást ! :-)

Széll írta...

Hát,az írástanításra azóta sem találtak ki jobbat!
És én is imádtam az 1.-2.-os tanítónénit,harmadikban újat kaptunk,utáltam(szerintem ő is minket),állandóan otthon hagytam valamit,elfelejtettem a leckét,gyűltek a beírások,fekete pontok.
És most Gergő,sír még mindig a régi tanítónénik után...Ez a harmadik ilyen nehéz?
(Át is mehetnék ezt elmondani,nem?:D)

mmama írta...

:-))))
Jajj Anikóm :-) inkább legyél otthon a tieiddel, mostanában úgyis kevesebb jut belőled.

Anyóssal majd holnap :-)

Aki nem tudná " Széll " a menyem és mellesleg szeretem !

Eta írta...

Alig vártam, hogy iskolába mehessek és nekem is legyen "szénszünetem". :o)De már nem volt. :o((

Pálfalvi Zsuzsa írta...

Milyen jó, hogy rátaláltam a blogdra! Nagyon jó volt olvasni soraidat, aztán amiket ide akartam írni min-mind leírták már az olvasóid :o).Jövök máskor is :)))).

mmama írta...

Minden betűt köszönök .

Kedves Pálfalvi Zsuzsa Isten hozott, gyere máskor is.