2010. december 8., szerda

Hogy volt 2.


Ahogy peregtek a napok , úgy sűrűsödött a munka a háztartásban.
Folyt a nagytakarítás. Apám ha tehette inkább valami házon kívüli elfoglaltságot keresett. Mondván ahol három nő van ott nem kell a férfi segítség :-)
Inkább összegyűltek az udvaron lévő favágó tuskónál az épp otthon lévő szomszéd urakkal rátették a tuskóra a sakkot és kucsmában ,birgerliben , ködmönben, kvaterkáztak, beszélgettek.
Nekem persze segítenem kellett, itt fogni, ott megtartani, hozni , vinni, stb......
Már eleve érthetetlen volt számomra hogy miért kell beereszteni a padlót ?
A fenébe is hát bent volt , azon jártunk ???????
Meleg és nagyon büdös kotyvalékkal beitatták a padlót és mikor megszáradt Tangó pasztával bekenték és akkor lehetett fényesíteni . Úúúútáltam !
A kölcsönzőből kivettük a padlókefélőt és a porszívót 1-1 órára megkönnyítendő a munkát.
A szekrények belsejébe tiszta papír került, az ablakok ragyogtak, és mindenre az ünnepi terítőt , takarót tették.
Jó tiszta , friss illat lett .
Ha volt már hó akkor lehetett szánkózni is . Nekem volt az egész utcában a leg-leg-leg irígylésre méltóbb szánkóm. Simán elengedtek a Zilah-dombra a Posta mögé ( az előbbit elsimították már , de az utóbbi működik.) mert tudták hogy a szánkóra mindenki ácsingózik és vele együtt rám is figyelnek.
És itt a szánkónál meg kell állni. Azt a szánkót a Nagypapa csinálta még az Ő négy gyerekének. Öntöttvas széles talpai voltak, faragott karfás támlája, és kb:4-5 cm vastag volt az ülő felülete, három gyerek rá tudott ülni egyszerre. Még az eredeti széles csíkos gurtni volt rajta fém szegecsekkel megfogva. Ennek megfelelően a súlya volt úgy 30 kiló . Mikor csinálta állítólag azt mondta hogy - na Juliskám ez még az onokáinkat is kiszolgálja- . Mivel Ica nem szeretett semmi alatta mozgó tárgyat, így a szánkó rám maradt. Az élet goromba fintora hogy ezt már nagypapa nem láthatta.
Ő május 31. én elment és én június 02. én érkeztem :-( Hogy a köztes pár napban találkoztunk volna erre sajnos nem emlékszem.............................
De a szánkón keresztül és a fényképein , amiket nap mint nap láttam velünk volt továbbra is.
És én meg büszke voltam a szánkóra , meg kell mondani hogy tudtam nagyon undok is lenni . Nagyon szépen kellett kérjék hogy oda adjam. Ha meg nem akartam akkor nem adtam, volt belőle veszekedés rendesen. Kaptam is érte szidást mintha
velejéig romlott gyerek lettem volna .
Hétvégén mentünk Jolán nénémhez . A szekrény tetejéről levették az öreg bonbonos dobozt amibe egész évben gyűjtöttük a sztaniol papírt , vagyis a csoki papírt.
Akkoriban még nem volt alufólia. Vittük a fémdobozos kályha ezüstöt, ecsetet és selyem papírt. A selyem papírt a nagymama feldarabolta hétközben egyforma kis
méretűre. Egy kiló kockacukrot is tettünk el. Anyuval felültünk a szánkóra és Apu elhúzott bennünket.
Már vártak, az aprócska konyhában az asztalnál elkészítve a helyek .
És amit Ők is gyűjtögettek egész évben. Mi Icával diót festettünk kályhaezüsttel .
A kis selyempapírokat rátették egy -egy sztaniolra majd egy kocka cukor került bele és szaloncukor módjára összecsomagolták. Aztán mikor elfogyott akkor Néném jelentőség teljesen ránézett Anyámra majd felálltak és bementek a szobába.
Ott volt "A MÁRVÁNY" ezt csak így lehet említeni mert fogalom volt a családban.
Sokat látott, jobb napokat is. Ez a régi ebédlőszekrény pultja volt tulajdonképpen.
Ezen száradt Jolán néném által készült csokoládé. Ezt is felkockázták és ezt is becsomagoltuk. Aztán mindent kétfelé osztottak és letakarítottuk az asztalt.
Itt is csomagolópapír volt az ablakon, a vacsorához feloltották a nagy villanyt is.Piros zsíros bödön és vágódeszkák kerültek az asztalra puha és pirított kenyér, lila hagyma és fokhagyma .A sparhelten vígan fortyogott a tea víz.
Kell e ennél finomabb vacsora ?
Tudom nem egészséges :-))
Vacsora után hazafelé hajtottuk Aput a szánkóval mielőbb meg akartuk mutatni Nagymamának mit hozunk. Mialatt mi el voltunk Ő szorgoskodott.
Rezeket és fémeket pucolt. Szeretett egyedül lenni és a régi tárgyaival foglalkozni.
ma tudok csak igazán bele érezni abba hogy tulajdonképpen egy tudathasadásos állapotba került és ezt talán soha nem is tudta feldolgozni.
A háború utáni rendszerváltozáskor felborult a megszokott polgári életük.
Az újonnan kialakult dolgokkal nem tudott mit kezdeni.
Ezért inkább szótlanul ápolgatta régi életének megmaradt tanúit.
A képen Ő látható fiatalasszony korában és egy nagyon megkopott dombor nyomás.
Ez áll rajta :Rivoli 1903. A következőkben Ő veszi át az irányítást .

4 megjegyzés:

Katica írta...

Ez is nagyon tetszett.
Mit jelent az, hogy kvaterkàzni?

mmama írta...

Kvaterkázni = iszogatni, borozgatni de csak módjával !

Exit írta...

Ezt a kvaterkázást én sem ismertem idáig. Ismét sikerült egy remek bejegyzést megfogalmaznod! Köszönöm a magam, és a többi olvasó nevében is!

bruercsi írta...

Ez is fincsi volt, szinte szó szerint, mert olyan ízesen írtad le, hogy "hát nem meg kívántam a lila hagymás zsíros deszkát" ? :)