2010. december 13., hétfő

Hogy volt 3.


Szóval eljött Nagymama ideje mikor is Övé lett a főszerep a konyhában.
Megállt a szekrénye előtt és szertartásosan kinyitotta.
A szekrény és a többi bútorunk is nagy nehéz cseresznye fából készült . Virágos leveles faragott girlandok kúsztak rajta. Nem ide csináltatták. Nagypapa a Gubacsi-téglagyár főgépésze volt és egy három szobás nagyméretű külön ház volt a szolgálati lakásuk.Ott élték le az életüket, ott nevelték fel négy gyereküket.
De 46'- ban az államosításnál nyugdíjazták és kapták ezt a mostani szoba konyhát, hát ezért voltak összezsúfolva az onnét menekített tárgyak. Amihez feltétlen ragaszkodtak, ragaszkodott.
Hallomásból tudom hogy a nagy klubfoteleket 44'-ben az oroszok fölhasogatták és elvitték a bőrt róla , ugyancsak a faliórát is. De még mindig maradt annyi bútor hogy gond volt az elhelyezése.Ami befért ide azt berakták, mozdulni sem lehetett szinte.
A többit a már említett márványlapos ebédlő szekrénnyel egyetemben Jolán nénémhez zsuppolták.
És itt volt a tudathasadás , szakadék a faragott bútor és a Jancsikályha között.
A slingelt csipkés szélű ágyhuzat és a vödrönként vett németbriket sem nagyon fért össze, valamint a bútorhoz tartozó ikon szerű tükör és az azon kirakott apró porcelán
figurák is amiket csak úgy emlegettek hogy a Hummelek. Nem szerettem őket mert nekem jutott a törölgetésük. Egészen nagy lány voltam mikor észrevettem hogy már alig vannak, de nem bántam. Mikor rákérdeztem hogy hová lettek azt válaszolták hogy megettük .................
Volt egy számomra teljesen feleslegesnek tartott valami is. Felül volt egy lehajtható lapja és belül apró fiókok , fakkok, írni lehetett rajta , ez rózsafából készült.
(Ha ma ilyen bútorzat venne körül valószínű hogy milliomosok lennénk)
Talán a szertartásos szekrény nyitásban mindez benne volt, de amikor kitárult az ajtó akkor már egyenesen nyúlt a kék Rumburger kötény után.
Volt még egy fekete és ez a kék. Ezek a hagyományos sváb kötények voltak.
A fekete chlottból a kék az nyomás nélküli kékfestőből készült. A fekete az a nagy ünnepi alkalmakra , rá készülődvén pedig a kéket vette föl. Amúgy hétköznapokon már csak szürke melles kötényt viselt.
Ezek azok amiket kazettásra hajtogattak , megvolt a mikéntje hogy olyan legyen mintha vasalták volna. Bóraxba tettek valamit és azzal kenték be utána hajtogatták.
A kék köténnyel együtt a lelkét is ünneplőbe öltöztette hátrakötötte kendőjét és minket is bevonva vezényelte a sütés előkészítését.
Legelsőnek a kvircedlit sütötte meg . Ez egy kifejezetten sváb sütemény főleg esküvők és nagyobb ünnepek alkalmával készült, én utáltam , száraz folytós morzsálódó valami volt. De a karácsony esti borlevest enélkül nem is tudták elképzelni.
Egy nyomó fával csináltak rá mintát és úgy sütötték.
Szép kis baleset volt mikor is egyik évben kiderült hogy megette a szú a nyomókát .
Én öröm sivalkodásba törtem ki, de aztán a lesajnáló pillantások elhallgattattak:-(
Most hamut szórok a fejemre mert rájöttem hogy tulajdonképp én is szeretem a kvircedlit, nyomóka hiányában mézes kiszúróval sütöm meg. Remélem "odafent"
is olvasnak:-)
Aztán jött a diós és a mákos beigli, valamint a hókifli .
A kvircedli és a hókifli receptjét ma is használom. És ha az utóbbit sütöm és eszem akkor szinte befészkeli magát a fejembe hogy -ez az Ő hókiflije- ja ilyen az élet :-)
Mikor a sütés megvolt egy ismételt takarítás következett a konyhában és a ritkán használt dolgokat elpakoltuk.
A kihűlt tésztát a nyitott verandán lévő zárható szekrénybe tettük , hűtője akkor csak kiváltságosoknak volt. Az a kilincses Szaratov típust már lehetett kapni de nekünk még nagyon sokáig nem lett.
A halat a hentesek előtt az utcán árulták , akkoriban voltak azok a plakátok
"- mondja marha , miért oly bús? mert olcsóbb a hal mint a hús -"
Egy két nappal előbb már Apu megvette a halat és a konyhában a piros nagy veilingban úszkált a Frici macska legnagyobb örömére. A fekete fehér nagy testű kandúr az első cicám volt , nem bántotta csak kapkodott , de ahogy vizes lett elszaladt. Ezen jól szórakoztunk.
A fenyőfa is meg lett már véve korán , Apu bele is faragta a talpba hogy szépen álljanak az ágai. Így várakozott a díszítésre.
A Karácsony esti főzést már Anyu bonyolította, a menü mindig kétféle volt
borleves kvircedlivel és mákos guba, valamint halászlé , rántott hal és zelleres hagymás krumpli saláta.
Mi többiek addig díszítettük a fát, a letakart varrógép állványra volt állítva.
Ma ez az állvány az én jó Uram íróasztala :-)
A szobában volt terítve , fehér damaszt abrosszal, az épségben maradt aranyszélű
tányérokkal , a még nálunk meglévő hat darab kristály borospohárral és azzal az evőeszközzel amit az oroszok nem találtak meg.
Szarvasagancs nyelű ezüst készlet volt minden darabjába beleírva : Anthy Illés Veszprém, ugyanis Ő készítette lányának a Nagymamának . Ő volt a Dédipapa.
Jól el volt már kopva , de a miénk volt.És Karácsony volt.
Vacsora után megvolt az ajándékozás. Mindenki mindenkinek, de ne nagy dolgokra
gondoljatok , inkább a szándék és a gesztus volt az értékelendő. Mint gyerek mindig én kaptam a legtöbbet. Könyvet mindig, és ruhaneműt is, a játék csak ezek után jöhetett .
Aztán úgy 10 óra felé elindultunk Jolán nénémékhez mindannyian , elvittük az ő ajándékaikat és megkaptuk a miénket, Jolán néni zserbója párját ritkította mindig csomagolt belőle, mi pedig vittünk a hókifliből.
Fél tizenkettő tájban szedelődzködtünk és irány a Szent Erzsébet templom.
Kivilágítva feldíszítve lenyűgöző volt és a népek jöttek mindenfelől az éjféli misére.
Ne feledjük el hogy közben a világban dübörgött a cocilizmus építése:-)
azért a dübörgés közepedte elénekeltük a Himnuszt és elköszöntünk egymástól .
Mindenki hazafelé vette az irányt.
Ilyen karácsonyaink voltak , nekem szép emlékek .



9 megjegyzés:

H. Mária írta...

:)

Mammka írta...

Drága Mmama!!!!!Úgy,de úgy szeretem ezeket a történeteidet!Köszönöm,hogy ,megosztod velem is!!!!
Előhozza az én emlékeimet is.:)És az jó.
Annak is örülök,hogy lánykorodban mit utáltál,aztán felnőttként mégis szeretettel emlékszel vissza. Lányommal vagyok így és én elszomorodtam,mert EDDIG meg voltam győződve róla,hogy nagyon rosszul csináltam mindig valamit. Ezek szerint ez gyerektől is függ.:)
Puszi!

Amaranta írta...

Olvastam az összeset, és nagyon köszönöm neked, hogy leírtad. Eszembe jutottak a gyerekkori karácsonyaim, és ugyanúgy összeszorult a torkom, mint amikor a tiedet olvastam.

Nem tudom, hogy vajon az én gyerekeim majd mit éreznek, ha felnönek. Egyáltalán lesz mire emlélkezniük?

Akárhogyan is próbálom, soha nem sikerül olyan igazira, mint gyerekkoromban. Vagy csak az emlékek miatt olyan?

mmama írta...

:-)

Mammka ! mindannyian csinálunk rosszul valamit akaratunkon kívül is.
Ezért ne tégy szemrehányást magadnak, mert a gyerekek másként látják mindig.

Amaranta !
Az ember mindig igyekszik jobbat adni a gyerekének mint amilyen neki volt. És ez így van jól.
biztos hogy lesznek szép emlékeik.
Ráadásul a messzeség még inkább megszépíti a dolgokat.

Csak az idő megy és a kor változik ez a különbözőség az emlékekben.

Zazálea írta...

jólesett! :o)

mmama írta...

Zaza ! Kedves egészségedre !

bruercsi írta...

Ide értem, már régebben láttam, hogy írtad a következő részt, de szerettem volna megadni, ami jár neki.., szóval köszönöm Neked ezt a 10 percet, olyan jó volt olvasni. Kicsit belassultam én is, de csak azért, hogy most pöröghessek tovább :)
Sok-sok puszi!!

BORI írta...

Ma végig olvastam a visszaemlékezéseidet! Sok hasonlóságot tapasztaltam....Szüleink mindent megtettek azért, hogy boldog karácsonyaink legyenek és ma már tudjuk, hogy azok voltak. Mi is szülők lettünk, gyerekeink nagyok.Majd ha ők is szülők lesznek, akkor fogják elmesélni a saját gyerekeiknek, milyen boldogok voltak akkor, gyerekként.Amaranta kérdezi, vajon lesz mire emlékezni a gyerekeinek? Hát persze, mindannyian, akik feleségek és anyák vagyunk, tiszta szívvel és sok szeretettel igyekezünk békés karácsonyt boldog ünnepeket létre hozni. Persze, elégedetlenek vagyunk, mert valami nem úgy alakult, ahogy terveztük, de én tudom,hogy a szeretet mindent megold.

katafolt írta...

Úgy szeretem olvasni, amit mesélsz!
Hálából hoztam egy kötényt :)

http://mercerieambulante.typepad.com/mercerieambulante/2010/02/le-tablier.html

Békés, boldog újesztendőt!