2010. december 1., szerda

"Hogy volt " decemberek...............

Ideálisabb időt elképzelni sem tudok beszélgetésre.
Ha kinézek az ablakon sűrű nagy pelyhekben hull a hó.

Itt bent a lakásban Advent fényei világítanak,
és ide készítettem egy kis rágcsálni valót is.
Helyezkedjetek el kényelmesen , vissza megyünk az időben ötven egy-két évet.

Helyszín Pesterzsébet proli negyede, idő az ötvenes évek második fele.
Mint most is akkor is az ünnepre készülni kellett,
készülni illet. Teljes jogot a készülésre akkor kaptam
miután nyilvánvalóvá vált hogy megvilágosodtam.
Ez egy mondatomba került, mégpedig: ha az angyal
a karácsonyfát a kitárt ablakon hozná be akkor amíg
Anyu vár rá bent biztos megfázna:-)
Zavartan mosolyogtak rajtam aztán megengedték hogy részt vegyek a készülődésben.
A naptárral mint használati tárggyal kezdeni még nem nagyon tudtam semmit. Csak peregtek a napok.
De két meghatározó esemény ami minden évben kb. egy időben következett be jelezte hogy közeleg a Karácsony.
Az egyik az az volt mikor november vége felé megérkezett Keresztanyukám két csomagja. Ezeket a csomagokat mindig kellő áhítattal bontogattuk. Az egyik egy hézagosan összeszögelt láda ami tele volt almával.
Rétegenként voltak lerakva, válogatott mind hibátlan almák, (a hibásakat azt a disznókkal etették meg)újság papírral szétválasztva egymástól.
Húsvéti rozmaring nagy zöld és illatos , arany ranett ,a színe mint az értékes fémé piros cirmokkal , bőr alma , matt barnás vöröses vastag bőrszerű héjjal, és nagyobb diónyi vérpiros mikulás alma, amibe ha beleharaptunk akkor a húsa is piros volt.
Ezt kellett záros határidőn belül megenni a többi az télálló volt.
Az almás ládával párhuzamosan érkezett még egy kerek vessző kosár is aminek két füle volt a teteje zsákvászonnal körbevarrva arra tinta ceruzás címzés és a ráragasztott postai papírok. A kosár több kilónyi diót , mogyorót , babot, mákot ,
némi mandulát, és még egy kis maradék füstöltárút rejtett. A közepébe pedig be volt ágyazva a "lényeg" egy kis literes demizson tele házi pálesszel . Tetején az elmaradhatatlan levél a nagy szálkás betűkkel ami mindig imigyen kezdődött:
" Édes Öcsém és Egyetlen Rózsikám ! "
Ezek megérkezésekor már kezdett bennem zakatolni a karácsonyleszkarácsonylesz
érzés. Munka is volt velük mert rendszerezni kellett a küldeményt .
Az almákból kiválogattuk a közeli fogyasztásra szántakat , a többit Apu levitte a pincébe és a rossz lópokróccal bebagyulálta a ládát, majd feltette a farakás tetejére.
A babot ki kellett válogatni , egy rossz kispárnahuzatba kapott helyet a speizban.
mondták neki hogy : lógni fogsz :-)
A csonthéjasokat Apu esténként megroppantotta kalapáccsal és az én feladatom volt kikapirgálni a belsejét egy nagy tálba. Mindig mondták hogy fütyüljek közben mert sokszor többet ettem meg mint került a tálba:-)
A kosarat megtöltöttük azokkal a kurrens cikkekkel amit nem lehetett kapni falun és vissza küldtük. Így utazott visszafelé kenőszappan, mosószappan, tojáspor és némi csokoládé, valamint TÜKER alágyújtós.Na és az elmaradhatatlan levél amit megírt Anyu és mikor aláírta akkor oda intett engem is és mióta írni tudtam nekem is alá kellett írnom a következőképpen : kezeit csókolja keresztlánya Magdi :-)

A második esemény ami még közelebb vitt az ünnep eljöveteléhez az az volt mikor a Nagymama levette az öreg Singer fejét , jól beolajozta , kipucolta és a másik háborús lópokrócba csomagolva betette a szekrény és a fal közé. A varrógép állványára
szép csipketerítő került , és azt mondta " nna pihenjetek ti is , majd januárban kimoslak"
Kérdésemre hogy miért fejezte be a varrást ? a mutató ujját a szája elé kapva
közel hajolt hozzám és suttogva mondta " Adventba nem varrunk "
Én nem kérdeztem tovább , hittem Neki ha azt mondta akkor biztos így van .
Ne feledjük 57-58' -at írunk mindenki mindenkit figyelt , és mindenhol mindenkit figyeltek. Ezt mi gyerekek nem éreztük , de a felnőttek a jobb félni mint megijedni elvén , okulva az előző évek történéseiből nagyon óvatosan viselkedtek.
Apám fiatalabb nővére családjával egy pár utcányira lakott tőlünk, sokszor voltunk egymásnál, mindkét helyen otthon éreztük magunkat. Decemberben ez még inkább csak fokozódott . Apu elindult "áthívom Jolánkáékat " és visszafelé együtt jöttek
a nálam négy évvel idősebb unoka nővéremmel ( továbbiakban Ica) és a Feri sógorral . Anyu addigra jól bedurrantott a sparheltba a tetején csak úgy a platnin
egy öreg lábossal leborítva krumpli, tök, gesztenye , alma tudott sülni.
Érzitek az illatát ?? :-)) mennyei volt.
Leoltottuk a villanyt és a lobogó tűz fényénél beszélgettek a felnőttek.
A konyha ajtó horgolt függönyére minden este egy nagy ív iskolakék , így hívták csomagoló papírt rajz szögeztek sötétedéskor. Tuti hogy ezen nem lehetett átlátni.
Gyertyát is gyújtottak. A Nagymama behúzódott a sarokba a rózsafűzérével, a
szülők pedig bekapcsolták a rádiót. Hétvégenként ment a " Szív küldi szívnek
szívesen " című műsor.Sokan és sokszor kérték Pl: A mint hosszú copfos barna lány,
és az " Oly távol messze van hazám " című slágerré vált számokat.
Annyira népszerűek lettek hogy nemsokára fekete listára kerültek és a mi rádiónk nem játszhatta őket.
Mikor nekünk gyerekeknek azt mondták hogy : kislányok menjetek csak be a szobába játszani ! Már tudtuk hogy keresik a Szabad Európa sávot a rádión.
Teljesen lehalkítva ugyan és nagyon recsegősen , de mi is hallottuk " Itt a Szabad Európa Rádió beszél " ott is volt szív küldi műsor és ott is játszották ezeket a számokat, sőt még szöveges üzeneteket is közvetítettek.
Mi Icával a szobában jókat röhögcséltünk blőd gyerekes dolgainkon, aztán mikor megsültek a platnin a vacsorának valók közösen megvacsoráztunk , majd vacsora után hazasétáltak a velünk szinte összenőtt rokonok.
Majd jövőhéten mi megyünk hozzájuk ígérettel zárult az este.
Így teltek a várakozás hétvégéi akkor és ott.

folyt köv.


10 megjegyzés:

Sziranszki írta...

Nagyon várom a folytatást, olyan jó, hogy megint írsz!!! :)

Katalin írta...

nagyon várom a folytatást, fantasztikus élmény olvasni!!

Ezért imádom ezeket az időket

Zsófimamája_Gabi írta...

Mesés:))
...és Te varrsz "Adventba"?:))

Ilonamamzi írta...

Nagyon érzékletesen tudsz fogalmazni, szinte hallani az égő fák ropogását, érezni az almák illatát. Várom nagyon a folytatást.

Edina írta...

Nagyon szeretem olvasni az írásaidat, várom a folytatást! :)

Exit írta...

Ismét egy kellemes, plasztikus olvasmány. Én is gyakran hallgattam a "SzabadEurópát", főleg szombatonként, amikor Ekecs Géza (Cseke László) a Teenager Party műsort adta...
Ez talán csak a 70-es években történhetett...

mmama írta...

Köszönöm !

Gabikám , hát hogy a bánatba ne varrnék ? Míg élek varrok :-)
Tűvel a kezemben is fogok fölfordulni:-)

Exit ! akkoriban az volt a menő , bár nem lett volna szabad én is hallgattam Cseke Lászlót, de szerintem minden fiatal aki tehette az hallgatta.

Katica írta...

Mi is mindig ilyeneket csinàltunk, lencsèt, babot vàlogattunk, kukoricàt morzsoltunk (amig meg nem vettèk a tekeros kukoricamorzsolò gèpet), meg diòt pucoltunk a beiglibe meg a sult alma kozepèbe.
Igy nagyon jò olvasgatni az iràsaidat, èn is nosztalgiàzok vele, de azèrt annyira orulok neki, hogy lehet màr pucolt diòt ès bontott csirkèt kapni, ès màr nem "hamupipokèzunk" a lencsèvel meg a borsòval, ès nem csak unnepnapokon lehet cseresznyebefottet enni.

Dorkadesign írta...

Nagyon szeretlek olvasni::)) Köszönöm az írásaidat!

bruercsi írta...

Magdika, a nagy mesemondó! Imádom olvasni írásaid, szinte ott vagyok a kis konyhátokban, érzem, hallom a leírtakat!!!! Köszönöm, várom a folytatást!