2010. október 29., péntek

Folytatás 2.









Még hátra volt 328 km.Costa Rei- ig ahová igyekeztünk.
Szardínia neve a görög mondavilágból ered, mely szerint Herkules egyik fia Sardus vezetett ide egy líbiai népcsoportot.
A szárdok a szaracén kalózok leszármazottainak vallják magukat ( shardonák = tengeri emberek) A szigetet két tenger ringatja karjaiban, mintegy 1850 km hosszan.
Meg is látszik szépségén a Tirrén és a Földközi tenger szerelmetes ölelésének gyümölcse. A part hol meredek gránit sziklafal, hol sekély fehérhomokos, hentergésre csábító, szegélyezve a gyönyörű átlátszóan tiszta a tintakéktől a türkizig fodrozódó selymesen langyos vízzel. Területe 24.090km2 beleszámítva a közvetlen közeli apróbb szigetecskéket is.
A "csizmától" 180km, Korzikától 11 km, az afrikai partoktól 190km re fekszik.
Fővárosa Cagliari a sziget déli csücskében helyezkedik el.
Éghajlata mediterrán. Ami meg is látszik a buja zöld növényzeten is. Láttunk fa nagyságú kaktuszt, embermagasságú strelícia bokrokat tele virággal, a hibiszkuszok és bougonvilleák, többszínben pompázó erdeit, a kerítést befutó mirtusz rengeteget.
Most van az ideje az általunk csak medvetalp kaktusznak ismert kaktusz gyümölcsének, fürtökben érik, úton útfélen iszonyatos mennyiségben, valamint a mandarin is. Én most ettem frissen a fáról szedett mandarint, elmondhatom hogy semmi köze az itt megismerthez nincs.
A szigetet sokan és sokszor próbálták leigázni, pl: a spanyolok 400 évig uralkodtak
itt. Ez a nagyobb városok építészetén nyomot is hagyott. Cagliariban járva pont olyan érzésünk volt mintha spanyol vidéken járnánk.
Szerencsére kisebb helyeken még őrzik és óvják az ősi szárd hosszú kéményes tapasztott falú házakat. Különös hangulat az amikor köztük nézelődhet az ember.
Megtalálhatók még a nuraghék amit a világörökség részévé is nyilvánítottak.
A nuraghe egy ismeretlen civilizáció hagyatéka a megalit korból. Temetkezési hely.
Egy csonka kúp alakú erődítmény mely óriási bazaltkövek egymásra rakásával szűkülő koncentrikus körök formájában kötőanyag nélkül építettek, majd a tetejét a gr. építészetben is elterjedt tholosz kupolával fedték be. A sziget számos helyén megtalálhatóak. Mi a Muravera felé vezető úton nap mint " találkoztunk" egy ilyennel.Titokzatos és ismeretlen , gondolat ébresztő a múltról.
Hivatalos nyelve az olasz , de sokféle dialektust beszélnek.Évszázadokon át a spanyol , katalán,kasztíliai nyelvet beszélték.
Zászlójukon fehér mezőben piros négyes osztással négy kalózfej látható.
Déltájban érkeztünk meg, miután megkaptuk az apartmanunkat kipakoltunk és lévén szieszta idő, csendesen felderítettük a helyszínt.
Kényelmes emberi léptékű lakás, kis elő és hátsó kerttel. Körben burjánzó zöld mindenütt, 1-2 barátságos cica is előkerült. Az utca végén a végtelen kékség a tenger.
Mindennap madárcsicsergésre ébredtünk, majd 10 óra tájban már vetkőzni kellett úgy sütött a nap, egyre emelkedett és kb du. 5 ig élvezhettük a csontot is átmelegítő finom sugarakat, nem égetett. Aztán hopp és egy pillanat alatt a velünk szemben lévő magas szikla mögött lebukott. Percről percre lett hűvösebb. Hiába ott is ősz van.
Azért a déli 30 fokban futkostunk a vízben és néztük ahogy a németek lubickolnak :-)
Mindennap mentünk valahová. Cagliariban sétáltunk a vasárnapi forgatagban
megtaláltuk az itteni bolha piacot, turkáltam az 1 "jurós" turiban( ez már betegség)
Megcsodáltuk az itthon is lévő áruházlánc nagytestvérét, felfedeztük jó nagy terület apró településeit, nekem a nevük különösen tettszett így mint Muravera, Villaputzu, Villasimius, Jerzu, Castiadas, Tentenia, S.Priamo, S. Elena, ezeken belül a kápolnákat, templomokat, a természeti szépségeket szírteket, sziklákat, tengerpartot.
Azt is megállapítottuk hogy Szardínia nem olaszország, csak hozzá tartozik.
Más táj, más nép, más szép, mi több gyönyörű, mesebeli.
El jött a búcsú napja , most a Freedom az előző komp ikertestvére volt a soros.
Este 10 kor indult egész nap Olbiában csavarogtunk.
A kompolás rendben ment, reggel legördültünk Livornoban és két röpke megállással
12 óra alatt itthon voltunk a mi szigetünkön, igazt ezt a Duna tartja a karjaiban :-)
Rengeteg még feldolgozatlan élmény benyomás van bennünk, sok mindent láttunk megtapasztaltunk, felejthetetlen napokat hagytunk magunk mögött.
Sajnos vége !
A képeket feltöltöttem a képtárba. Az első három profi minőségű képet az a hölgy készítette akin keresztül a szállást foglaltuk.A többi az ami (tökéletlen) próbálkozásunk:-)

2010. október 28., csütörtök

Folytatás.........







Reggel elindultunk Livorno felé. Eltartott egy darabig amíg Moha magára talált és kijutottunk a pályára . Kétszer kétsávos út, középen elválasztóval, vagy nyírott sövény vagy fém korlát, és útközben valahol mindig karbantartás volt, nem toldozás-foldozás, hanem munka végzés folyt. Ez egy kicsit lassította a forgalmat de nem siettünk csak este 7 re kellett a kikötőbe érnünk. A táj gyönyörű erre is, alagutak völgyhidak sűrűn követik egymást és kanyargós amolyan fülbedugulós magasságok vannak.
Élveztük a látványt, amin az sem csorbított mikor a fizető kapunál csengettük a pénzt .
A minőséget meg kell fizetni .
Kora délután megérkeztünk a kikötőbe . Már voltak elég szép számmal.A hatalmas hajó bent állt.Az utasok folyamatosan érkeztek egyre csak telt a tér.Sétálgattunk és nézelődtünk kik lesznek az utastársaink. Rengeteg kamion sokféle felségjelzéssel,
németek, akiknél még mindig meglátszik hogy az ország melyik oldaláról jönnek, mert a boldogabbik végéről nagy méretű lakóbuszok, a nem annyira rég csatlakozottak "csak" mikrobuszokkal és sok sok párnával takaróval felszerelkezve.
Svájciak páran és helyiek sokan, valamint egy magyar rendszámú kétszemélyes kis teherautó, az az mi. Meg is voltunk nézve rendesen:-)
Hét órakor megkezdődött az elektronikus chekkolás, minket a -2 emeletre tereltek a kocsiból ki kell szállni, és magunkkal vinni amire szükség lehet, vissza jönni nem lehet, csak a kiszálláskor. Ezek után a +6 . emeleten megkaptuk a recepción a helyeinket.
A mi hajónk a Moby Wonder volt. 2200 fő és 750 gépjármű a befogadó képessége.
320 db kabin , minilakosztályok, pulmann helyek, 4 kávézó, a la carte étterem, önkiszolgáló étterem, pizzéria, fagyizó, snackbár, játszóház, sportbár, ketrecek a házi kendvenceknek, shopp, és amit még nem fedeztünk fel.
nyolc óra volt mikor még javában folyt a beszállás mi már vacsoráztunk az önkiszolgálóban, aztán még megnéztük az indulás pillanatát, mikor a kivilágított placcon a vastag köteleket egyenként és óvatosan eloldják , a motorok felbőgnek
szinte érezni az iszonyú erőt amivel igyekszik kitolatni a dokkból.Ez a remegés nem tart csak pár percig aztán olyan mintha szilárd talajon lennénk.
Többször hajóztunk már , de soha nem voltunk tengeri betegek és nem is láttunk körülöttünk ilyen tüneteket .
Éjfél felé elcsendesedett a hajó, a fedélzetiek előkapták a hátizsákból a hálózsákot és behúzódva melegebb zugokba lépcsők alatt, beugrókba, tértek nyugovóra.
Mi a közép kategória, a pulmann széksorain vetettünk ágyat, itt nem voltunk sokan, még üres helyek is voltak, és a személyzet folyamatosan ellenőrzi is hogy illetéktelenek ne zavarják a pihenni vágyókat.
A kabinosok természetesen a kabinokban vetett ágyban szállodai díjszabásért pihenhettek. Reggel hatkor a hangos beszélő ébreszt, és invitál reggelizni.
A mosdó - fürdő vetekszik egy sok csillagos szállodáéval, és nem volt zsúfolt.
Utána beültünk a kávézóba reggelizni, meleg friss croisant és habos kapucsinót.
Ott néztünk egy kis Tv-t is, de már kitekintve az ablakon látszottak a sziget fényei .
A hangos beszélő szintenként hívja a kocsitulajdonosokat, hegyezett füllel vártuk mikor mondja - duo- és akkor elindultunk le a mélybe.Nyolc óra volt.
Kitereltek olyan okos módon hogy szinte a hajó gyomrából egyenesen felhajtottunk a szupersztrádára.
Olbiába voltunk Szardínia északi legnagyobb kikötőjében.
A szigetet a Földközi és a Tirrén tenger öleli körbe.
Minket a déli csücsökben vártak.
Folyt köv.

2010. október 27., szerda

A megfejtés...................








Előző bejegyzésem kérdésére 15 megfejtés érkezett.
Nem gondoltam volna hogy ilyen nehéz volt a feladvány.
Két jó megfejtés érkezett, sokat gondolkodtam hogy mi legyen, két cédula közül válasszak ? Ráadásul a cédulák mögött látom az embert is. Döntöttem.
Az időrendi sorrendben elsőként érkező jól válaszoló megkapja a boszit, és a másik jó megfejtőnek november hónap folyamán küldök egy rám jellemző meglepetés ajándékot. Remélem hogy igazságos voltam.
A megfejtés : Szardínia szigetén nyaraltunk !
Első jó megfejtő : Zsófimamája/Gabi a boszi tulajdonos !
Második jó megfejtő :Skoliagi novemberben meglepetést kap !
Köszönöm hogy játszottatok velem . A kapcsolatot felvesszük !

És aki nem szereti a hosszút egerésszen másfelé, most következik az élmény beszámoló.Nagyon kora hajnalban indultunk, ketten , kocsival.
Szlovénián keresztül, ahol a hegyekben az orrunkig sem láttunk, majd derengeni kezdett, és Trieszt magas partján már napsütésben reggeliztünk . Rimini felé vettük az irányt, GPS- ünk alias Moha bácsi egész jól navigált. Kora délután beértünk a városba. Én itthon kiírtam vagy 20 szállás címet, itt csak pár éjszakányi tranzit szállásra volt szükségünk nem voltak nagy elvárásaink, tiszta , egyszerű és olcsó.
A második próbálkozásra sikerült is a fentieknek megfelelőt találni. Szocreál épület,
hasonló belsővel. Barátságos tulaj, friss illatú egyszerű szoba. Mindez 15 EU ért.
Hujjj de nagyon boldogok voltunk:-)) Mire kibatyuztunk eleredt az eső, de sebaj mindent akkor kell csinálni mikor jól esik, kimentünk a tengerpartra.
Mikor a kilométer hosszú szálloda sor nem üzemel egy halott város benyomását kelti a tájék . Nem sokan voltak kívülünk, de mi élveztük a szabadságot, jót sétáltunk.
Majd az estét egy vendéglőben nagyon jó társaságban ( Margarita pizza és grillezett
rákocskák ) töltöttük el . Nagyon jó érzéssel és fáradtan tértünk nyugovóra.
Éjfél után hirtelen támadt nagy morajlásra ébredtünk, az ágy tekergett alattunk és a nagy méretű fa karnis koccolta a plafont, én kérdezem Apát - tejóégmiez ??????
Jött a válasz - hrrppffbiztosföldrengéshrrppfff- és alszik tovább.
Ekkor már a folyóson kisebb ribillió támadt , majd egy idő után csend lett.
Én némán kérleltem a karnist hogy ne csináljon belőlem pempőt ha elaludnék és közben lekéredzkedne :-))
Reggel lett és épségben ébredtünk, a Tv- ben láttuk hogy Forli- i epicentrummal
Emilia Romagna tartományban földrengés volt és a nyilak a tenger felé mutattak.
Ezt éreztük mi is. Aznap bementünk Rimini Óvárosába. Egy gyönyörű ékszer doboz.
Szépen rendben tartva, az utcán kerestem a szemetet , de nem találtam.Ápolt parkok rendezett házak , műemlékek. Csatangoltunk a városban, mígnem piacra is akadtunk.Ez élmény az élményben volt:-) Találtunk kézimunka üzletet is de sajna( ?)
zárva volt, így csak a rácson keresztül tudtam 1-2 képet csinálni nagyon szép horgolt kitűzők voltak.Város szerte virágok , virágok és virágok .Beültünk egy kávézóba egy darabig onnan figyeltük az embereket, akik barátságosak , és jól öltözöttek voltak.
Kellemes benyomással poroszkáltunk "hazafelé".
Szerencsénkre az idő kezdett javulni és szinte egész nap napsütésben fürödtünk.
A következő nap korán reggel elindultunk. Napi program : Serenissima Repubblica
di San Marino Olaszország enklávéja. Területe 60,50 km2, domborzatát az Appeninek uralják. Egy hegye a Monte Titano 749 m magas alkotja az egész köztársaságot. 301 ben St Marius Rab Szigeti remete kolostort alapított a hegyen,
hogy befogadja Diocletianus császár által elüldözött keresztényeket.
Őt tekintik az állam alapítójának. Századok során a környék urai többször is megpróbálták bekebelezni de lakói mindig meg tudták védeni magukat.
Függetlenségét az 1815- ös bécsi kongresszus nyomatékosította.
Megtapasztaltuk hogy parkolni szinte lehetetlen.
Az egy város egy utcájában lévő egy parkolóházba mentünk be, Majd onnan gyalog.
Monte Titano mint egy szégyenlős menyasszony fehér ködfátyolba burkolódzott ami nehezen akart oszlani. Mégis megmutatta szépségét, nekünk olyan érzésünk volt mintha Svájcban lennénk. Ha azt írom gyönyörű az kevés, tessék még hozzá gondolni. Keskeny szűk utcák, gyalog átkelővel és ott áll a fiatal rendőrnő.
Ketten mentünk csak és leállította a forgalmat áttessékelve minket. Már ezért érdemes volt :-))) De még másért is, ismét piacra bukkantunk. Friss gyümölcsöt akartunk venni a másnapi tovább útra . És én a sok rekesz közül megláttam egyet,
majd ránéztem az eladóra majd a kitett portékájára, aztán halkan kérdeztem Apát-
látod amit én látok ??- ühüm :-)) mondta .
Na hát én már betöltöttem az annyit , de ekkorát még nem láttam :-) ebből a fajtából .
Mit mondjak , mega? giga? orbitális ? szóval ráböktem és cinkosan - prégo -
jeleztem hogy akarom őt. 36 dekányi fokhagyma került a birtokomba a kerülete 37 cm az egész 1 fejnyi ! Azért még nagyon finom körtét is vettünk.

Korai fekvés volt mert reggel tovább álltunk Livorno felé ahonnét indult a kompunk
Szardínia szigete felé .
Képek a képtárban, folytatás holnap.................



2010. október 11., hétfő

Játékjátékjátékjáték..................................


Mit jelenthet a kép?

Megfejtéseket kérem a kukacomra írni , hogy a válaszok ne befolyásolják egymást.
Az október 26 -án éjfélig érkező helyes megfejtések között Helénke a macskás boszi kerül kisorsolásra.

2010. október 9., szombat

Hogy is volt ? 3.


Divat , öltözködés.
Volt, van, lesz, mióta sikeresen lejöttünk a fáról a nő mindig tetszeni akar.
Mostanra már széles a skála a márkás divatházak drága cuccaitól a piaci turkálókig ,
ki ki tehetősége, igénye szerint öltözködhet.Nem beszélve -kici folint- áruházig:-)
De nem volt ez így mindig.
Mikorig én vissza emlékszem volt az Állami Áruház . Egy nagy vegyesbolt, különféle osztályokkal , árukkal. Persze mind tömeg cikk.
De a magyar találékony fajta. Sokan kaptak külföldről csomagot és szinte ebből éltek.
Reisman néni lánya aki "lelépett" így támogatta a mamáját. Mindig volt eladó kurrens
árú és persze vevő is. De csak szigorúan stikába:-) Vagy az IKKA- ba ( elkobzott áruk boltja )
Voltak varrónők is de oda is csak titokban volt szabad menni. Így jártak a nagyimhoz is.-Rózsika néni vissza hoztam a könyvet - közben szoknya próba volt :-)
Aztán valami másik illegális csatornán( csempészet) is áramlottak be a divatos dolgok. Szatén pongyola, nylon köntös, kombiné.Sorcsipke blúzok , és
a nylon harisnya egész fehérnemű garnitúrák, beleértve az inkvizíciós harisnya tartót is:-) És mert ebből bizony kilógott a combika, lett hozzá vastagabb száras nylon bugyi , amit mi nemes egyszerűséggel csak dinamónak hívtunk:-)
És jött a borzalmas szivacs kabát, az orkán kabátok, terylén rakott szoknya,
és a Trapper farmer. Egyre többen hordtak bikinit, illetve kétrészes fürdőruhát.
Megmaradt pár maszek még az államosítás után, de folyamatosan rettegtek mikor kerülnek sorra Ők is. Alakult jó pár Ktsz. is mérték után dolgoztak rendelésre , de itt megfizethetetlen volt minden, oda munkás ember nem igen tudott betérni.
Aztán jött a mini szoknya, és aratott. Mini nyári ruha pl: 10x10 centis csomagban összecsomagolva , vállpántos plisszérozott ( gyárilag apró rakások) természetesen
az is nylonból. Bomlottak érte és utána a lányok asszonyok.
Nekem nem lehetett divatozni, mert a fentiek mindegyike a romlás kezdete, mi több fertő ! A család felnőtt tagjai így döntöttek. A két lány a családban Ica unoka nővérem és én kimaradtunk ezekből . A nyolcadikos ballagásomra azért kikönyörögtem egy törpe tűsarkú cipőt:-) Apu forgatta rendesen a szemeit , de Anyu lobbizott értem:-)
Aztán az ösztöndíjamból minden hónapban vettem valami. Rendre olyat amitől otthon napokig hallgattam . Rendes lány nem jár ilyenbe stb.... de én lázadó vagyok.
Ica nem , Ő nem merte ezt megcsinálni .
Na de mikor elkezdtem dolgozni akkor a fizetésemből kelengyére, stafírungra kellett volna gyűjtenem .
Ha nem jártak volna be a varrodába a lengyelek, és nem hozták volna a Biczmose
kölnit , a ma is jó minőségű kék fehér dobozos krémet, az ezüstróka sapkát, aranyat,
körömlakkokat stb.
Aztán jöttek az ideglenesen itt állomásozó asszonyok a Krasznaja Moszkva, és a többi intenzív illatú kölnikkel .
És jött a részletes asszony is, a festménytől a kötött áruig a táskától a könyvön keresztül mindent árult. És valami kifürkészhetetlen véletlen miatt mind fizetés napon vagy közvetlen utána . Vannak az embernek gyönge pillanatai, nálam ez mindig akkor következett be mikor bejött valami árus:-)
Egy idő után , persze akkor már volt mindenem ami menő volt, érettebb munkatársaim ráhatása jó irányba terelt. Elkezdtem varrni magamnak.
Az anyag vásárlási szenvedélyem akkor kezdődött, és még ma is tart.
Rájöttem hogy egyedi dolgokat tudok készíteni, és olyan minőségben amilyet én szeretnék. Így született meg az első télikabátom, majd kosztümök, ruhák stb.
Ha valami szépet és különlegeset akarok, igen akarok ( !) akkor vágok és varrok ma is.A ruha nem gond . Ezért aztán áttértem a cipők és a táskák , valamint a harisnyák
körüli gondos válogatásra. A zöld táskához csak zöld cipőt, a bordóhoz csak bordót,
de volt piros, lila, a klasszikus színeken kívül. Ezekhez nem mindegy a harisnya milyensége sem. Volt egy időszak mikor tombolt a vastagtalpú cipő divat, olyan ortopéd jellegű.Akkorát taknyoltam én egy ilyenben , karomban gyerekkel, de szerencsére csak én törtem össze.
Mióta " rongy" táskáim vannak a bőrök ritkán kerülnek elő, de a harisnyáknak ma is rabja vagyok. Nem is veszek fel akármilyet:-(
A cipők közül mára a színskála csak a klasszikusokra szelídült vissza nálam.

A legkedvesebb táskám amit vagy húsz éve kaptam a nemsokára 92 évét betöltő nagynénitől, amit Ő is még fiatal asszony korában örökölt. Egy kívül krokodil, belül kígyó lap táska. A kora több mint 100 év, és még hordható, nagyon szép darab.
Van hozzá egy orbitális sarkú cipőm is:-)))

" Mert a divat az nem halad, csak vissza változik "

Itt a kánaán ! Itt a kánaán ?



2010. október 7., csütörtök

Hogy is volt ? 2.

Hogy hogy is volt ? Ma délelőtt pl meglátogatott Bruercsi .
Csak úgy , számomra egy kellemes délelőtt volt, Egyszerű és nagyszerű.
Köszönöm Erika !

Hogy hogy is volt mikor dolgozni kezdtem ?
1967. szeptember 1.-én. öntudatos dolgozó nőként
elindultam megváltani a világot :-) Már megszáradt a tinta a szakmunkás bizonyítványomon. Akkoriban az újságok tele voltak álláshirdetéssel , volt
munkaközvetítő iroda is, nem összetévesztendő a mai munkanélkülieket
regisztráló irodákkal. Üzemek , gyárak kapuján tábla lógott : Felveszünk :
alatta pedig sorakoztak a munkakörök.
Én a nyár folyamán jelentkeztem egy belvárosi központú ktsz. -be ahol fel is vettek.
Ma már nem létezik ez a cég.( annyit elárulok hogy Szécsi Pali volt a férfi ruhák bemutató manökenje ) Voltak üzletei ahol mértékutáni szabóság működött és egy központi üzeme is a ahol finom konfekciós szalag rendszer volt.
Azt rögtön közölték hogy a mértékutáni üzletekben mindig oda kell menni dolgozni ahol torlódik a munka. De ezt tanultam a tanműhely szalonjában , ezt kértem .
Pedig ha tudtam volna............
Kezdtem a Szemere utcában , majd pár nap után telefonáltak hogy kéne egy ember
Zuglóba is mert a szoknya felhajtásokra nincs vállalkozó. Aztán mentem a Párizsi utcába, körbe körbe Pesten.Azokat a munkákat elvégezni amit elsős szakmunkás képzős koromban csináltam. Lázadoztam magamban nem így képzeltem a felnőtt életet.Mert hajlamos azt hinni az ember hogy aztán most már ha lejött a tojáshéj
rögtön nagy ember lesz.
Csodák viszont nincsenek.Csak lehetőségek , vagy élünk vele , vagy nem.
Igaz 3 hónapra garantált órabért kaptam 5, 60 ft ot / óra. Majd utána jött volna a darabbér.
Nem csak hátránya volt a vándor dolognak , megismertem sok embert, sok üzletet
sokféle magatartást. Visszapofázni és kelletlenkedni eszembe sem jutott.
Azt elhatároztam viszont hogy amint letelik a 3 hónap kérem magam a központi üzembe.Éltem a lehetőséggel.
Így is lett, a januárt már a fix helyemen kezdtem. Kis szalag volt 12 gépes.
Vártam hogy majd oda ültetnek valamelyikhez és végre varrhatok. Hahaj ! Nem mérik azt olyan könnyen:-)
Az egyik sarokban satupadnyi vasaló asztal állt , és ki volt írva fölé : részvasalás
Ide lettem terelve és közölték hogy az egyméretű csomagokat nem szabad összekeverni a többit tudod .
Persze hogy tudtam, ahol varrás volt ott vasalni kellett és a következő géphez továbbítani.
Reggeli idő 8,30- 9 óra között, ebéd idő 12,30- 13 - ig munkaidő 7-16 ig .
A késést levonják , normázott darabbér van , jó munkát !
Egész nap vasalni nem könnyű fizikai munka , estére a kicsavart lócitrom fittebb volt mint én. De látták hogy igyekszem , befogadott a társaság.
Kevés volt a fiatal, inkább középkorú és nyugdíj előtt álló összeszokott társaság volt.
Nem volt klikkezés , jártunk kirándulni, ja és a legfontosabb !
Mi voltunk a Zoja Kozmogyemszkaja brigád :-)) brigádnapló stb...
Szerettem én itt csak már nagyon untam a vasalást. De ki kellett várnom amíg jött egy újabb " madár". Ekkor avanzsáltam 1. gépész lettem , öveket zsebeket
mity-müttyöket , díszeket kellett varrnom , aztán ahogy telt az idő lettem 2. gépész
egész nap csak nátlikat , mellvarrásokat varrhattam, 3. gépészként már összeállításokat , divat varrásokat is varrhattam, de hogy el ne tespedjek mikor már
majdnem elértem a vágyott 4. gépész címet felállítottak kész vasalónak.
A teljesen kész darabokat kellett levasalni és vállfára tenni. A napi norma pl nadrágból 50 db volt 3 ft/ db. Ezt akkor jól megfizették tessék csak szorozni.
Ám több liter folyadékot megittunk és állandó gőzben álltunk, még fárasztóbb volt mint a rész vasalás.
Eltelt 5 év , közben az élet zajlott körülöttem . Első kisfiam születése után 3 hónapra , visszamentem dolgozni. A gyereket leadtam reggel hatkor a bölcsiben én meg rohantam dolgozni fel a Délihez. Vissza vettek 4. gépésznek. Ettől fogva éreztem teljes értékű szakmunkásnak magam, a gallért mandzsettát , dísztűzéseket varrhattam. És nem volt mindegy hogy a gépészek között ez volt a legjobban fizetett állomás.
A leszabott darabok a gép mellett nagy fonott ruháskosarakban voltak.
Olykor olykor gyerek feküdt a tetején mert ahogy én is más is hozta magával a beteg gyerekét.
Mellettünk egy zöldséges üzlet volt mindig beszóltak mikor jött banán.
Akkor kiengedtek bennünket sorba állni, 1 kiló 25 ft volt. És nagy boldogság.
Én is ebben az időben ettem először banánt.Gyerekkoromban nem találkoztam vele.
Szerettem itt dolgozni, összetartó jó társaság volt, pl: elmentünk egymásnak kezesnek és soha semmi gubanc nem származott ebből.
Nem csak szakmailag tanultam sokat , de emberséget, bizalmat, türelmet és még sok minden mást is. Ha valaki jól teljesített ragaszkodtak a munkájához.
Ez akkor igazolódott be mikor a második gyerekem születése után bementem a központba hogy nem tudok visszajönni mert Palotáról a Délihez járni nagyon messze lenne.Fájó szívvel de el kell búcsúznom.
Ekkor a személyzetis megkérdezte lenne e kedvem otthon dolgozni kapok varrógépet és háztól -házig szállítást :-) Volt kedvem , és nem bántam meg.
Az időmet jobban be tudtam osztani( igaz még éjjel 2 kor varrtam ) a gyerekeim mellett voltam, és akkor végeztem el a Mester Fokot .
Összesen 16 évet töltöttem itt ennél a Ktsz- nél mint tag . Elég szépen kaptam jutalékot
az éveim után.
Új dologba fogtam " szekér toló " lettem.
A rothadó kapitalizmus mocskos szekerét toltam a továbbiakban.
A ház falára kikerült a tábla XY. Női szabó .

Keresek valamit !
A munka becsületét , mert ez eltűnt:-(

Mikor a kigyúrt ember fél ujjával az orrában azt mondja hogy :
há' főnök één ötezeréé ? fő' se kelek , maj ' meggyün ' a segély !

Ugye a fenti mondatban sincs benne !
Ha valaki találkozna vele mondja meg hogy én még vissza várom !



2010. október 4., hétfő

Hogy is volt ?


Többen is kértetek rá hogy elevenítsek fel pár kockát a régmúltból.
Elsőként a Tanár Úr kérésének teszek eleget.
Miután kikísértem Gergő unokámat iskolába menet, visszaidézem ami
még "beugrik" nekem ezekről az időkből .

Csak egy külvárosi,( mondhatni prolinegyednek is ) átlagos munkás család
lánya szemével, érzéseivel tudok fogalmazni is.
Ezt kéretik szem előtt tartani.

Pont egy éve volt mikor az októberi események kapcsán írtam hogy
1956 ban kezdtem iskolába járni.
Nem laktunk messze az iskolától, a hátsó bejárattól egy sarokra .
Az írás a főbejárat felett :Fővárosi Általános Leányiskola .
Igen mert a fiúk az Onódi utcába jártak. Akkoriban elképzelhetetlen lett volna
a koedukáció.
Zöld, amolyan egybe dolgozott kisméretű padok asztalok, kis küszöbbel három sorban voltak elhelyezve. A padok középen egy lyukkal ami a tintás üvegnek volt a helye. Szenes kályha amibe a gondnok Bandi bácsi folyamatosan tüzelt.
Mindegy hogy milyen óra volt , jött és dobott egy lapáttal a tűzre .
felesége Rózsika néni takarított, bent laktak a szolgálati lakásba.
Sok szép virágra is emlékszem a kertet is Ők gondozták.
Szerettem ide járni.
Első tanító nénim Károlyiné Márta néni , tőle tanultam a betűvetés tudományát.
Haló poraiban is áldott legyen. 45-50 körüli erős testes mindig mosolygós hölgy volt nagy családdal.
Vagyis akkoriban mint mindenki " elvtársnő" . Márta néni mindig nyugodt és kedves volt , ilyennek látszott. Pedig naná hogy voltak gondjai, én kézbesítettem a leveleit Anyunak. Már nem tanított mikor megtudtam hogy bevásárló listák , és pénz volt.
Anyu hozta a közértből ahol dolgozott, amit nem vagy csak a pult alól lehetett kapni.
Téved az aki azt hiszi hogy én ezért kitűnő tanuló voltam. Nem voltam az soha.
Egyszerűen segítették egymást az emberek önzetlenül .

Karácsonyra tudtunk írni , dacára a történelmileg jól ismert helyzet ellenére is.
A módszer egyszerű és gyors volt.
Piros és kék postaironnal kinyitott újságpapírra váll mozdulatból íratta velünk
a betűket. Ez nagyon vicces volt és érdekes, csak később tudatosult hogy a magán hangzókat kékkel a mássalhangzókat pirossal íratta. Ennek az összeolvasásnál volt nagy szerepe. Aztán azt is nagyon szerettük mikor választottunk saját betűink közül egyet és a táblára írt szavakat kellett egymás mellé állva " leírni".
Aztán csoportokba , versenyezve ugyanezt.
Az olvasással akadtak némi zűrjeim . Nem ment a szótagolás, egyből olvastam folyékonyan . Ez nem volt kívánatos, de megoldódott a rejtély.
felfedezték hogy gyors olvasok. Ekkor kitágult a világ előttem.
Beírattak a könyvtárba a Csilibe ( erzsébeti művelődési központ) ott aztán a pöttyös és csíkos könyvek hamar kiolvasásra kerültek.
Ezt a " tehetségemet" Csaba fiam örökölte .( csak hogy én nem néztem hülyének hanem gyanakodtam a képesség öröklődésére)
Hamar elmúlt az első két év, és másik tanító nénit kaptunk. Egy számomra unalmas
gyermektelen,száraz ,cseppnyi humorral sem megáldott Kovács Ica nénit.
Ellenszenvünk kölcsönös volt. Miközben Ő igyekezett a tudás magját hinteni én
a pad alatt rajzolgattam. Több ellenőrzőkönyvi beírás is keletkezett miszerint:
Tájékoztatom a kedves szülőket hogy gyermekük óra alatt nőket rajzolt, ezért megintem.
Én mindig töredelmesen bevallottam , hisz otthon is folyamatosan rajzoltam , mindig nőket és ruhákat, cipőket és táskákat. Anyu mindig aláírta, némi mű dorgálással.
A sokadik bejegyzés : A gyermekük rettenetesen rendbontó magatartású.
Ekkor anyám bement Ica nénihez. Mit követett el rettenetest az Ő egy magzata?
Ica néni: Magdi folyamatosan nőket rajzol a pad alatt:-))
Anyám elnevette magát szegény, a vesztemre. Ekkor volt a magatartásom kettes.
Meg ígértem hogy nem rajzolok többet a pad alatt.
Így lehet elfojtani egy bontakozó tehetséget :-)))))))

Az iskolában nem volt divatozás. Mindenki az Állami Áruházban kapható mackó nadrágban , és fölsőben járt ez is a kötelező kék köpeny alatt volt, aminek legombolható fehér gallérját naponta cseréltük. Nekem még volt fekete klott
könyökvédőm is. A cipők is egy fazonra készültek csak a színük volt változó, na ne gondoljon senki nagy színskálára, fekete, fehér, barna, és fekete-fehér lakk gojzer varrott bőrcipő .
Mindenki gyalog járt iskolába senkit nem hoztak autóval mert a nagy környékben nem is volt senkinek.
A pedagógusokat nagy tisztelet övezte, nem tegeződtek össze a szülőkkel, és a szülők is tiszteletben tartották eme kívánalmat.
Nekem két iskolai bizonyítványom is van ugyan abból az iskolából.
1957 ben a Kossuth címert egy matricával leragasztották a könyvecskén , majd következő évben kaptunk egy már sarló kalapácsos nyomott új fajta kemény kötésűt.
Biztos ami biztos nehogy valaki lekaparja..................

Idáig jutottam az írással, mikor előbújt a kisördög bennem , nézzem csak meg nem lehet lekaparni ? És kérem egyben lejött , íme a bizonyíték a bizonyítványról :-))
Mégis jogos volt a kettes magatartás :-))

Aztán jöttek a szerveződések , voltam kisdobos, majd úttörő, mint kortársaim megannyian.
Akadály nélkül nyolc év alatt kijártam az általánost , így visszagondolva
hamar eltelt.
Az épület ma is áll , ma közép iskola Kossuth Lajos utca 35. Ritkán , de ha arra
járok összeszorul a torkom és lelki szemeim előtt egy csenevész copfos leánykát
látok ugrándozni hátitáskával a hátán a bejárat felé.




2010. október 1., péntek

Október + még sok más....................






Reggelre kelvén igazi őszi hónapot kezdtünk.
megjelentek az első boszorkák is, kint kerengenek a kertben:-)
A macskás Helénke , a tökös Szerénke :-))
Semmi különlegesség nincs bennük , a boszorkány társadalom egyszerű képviselői.

Szintén ma reggel vettem észre hogy kaptam egy díjat.
EXIT szerint kreatív vagyok. Köszönöm szépen .
Sokat jelent hogy pont egy tanár ember aki fotózik, rajzol és fest ,
gondolja ezt rólam. Ám az hogy hiányolja a régi dolgokkal foglalkozó bejegyzéseimet
igazán megmelengette a szívem.
A díjról magáról annyit hogy név nélkül , aki akarja vigye magával, én tavaly és tavaly előtt is megírtam magamról már mindent, a rossz pénzt talán kevesebben ismerik mint engem :-)

Drága Tanár Úr !
Kedves Exit !
Nem is gondoltam hogy érdekelnek életem megélt dolgai, történései, bár már más is ösztökélt írásra. Sokan irtóznak a hosszú bejegyzésektől, én meg ezért tartóztatom magam ezektől. Ezért csak ha nyomós okom van , akkor emlékezem .

Katica foglalkozott ilyesmivel , én írtam is egy jó hosszú - hogy volt - történetet
külön neki.
Aztán csapott belém a gondolat hogy ami nekem az élet, a fiatalabbaknak történelem.
Ha valóban érdekel valakit valamilyen múltbéli téma , nagyon kérem vesse föl nekem
ígérem nem hagyom szó nélkül .
Jelöljetek meg témákat Pl: öltözködés, iskola, munkahely, szórakozás, ünnepek ,stb.
Tudok írni róluk , persze csak a teljesség igénye nélkül és az én kendőzetlen stílusomban.

A héten nem csak bosziztam hanem kertészkedtem is.
Nem nem , most nem sérültem le :-)
Rendeltem Szőregről Meilland ( bokros, vágó rózsa) töveket.
El is ültettem őket és téli álomra előkészülve várakoznak.
Ha nem fognak elfagyni gyönyörűek lesznek, kettőnek a képét megmutatom.
Legalább a látványuk melengessen minket belülről, mert kint már a krizantémok
vették át az uralmat.
Bár ők is szépek csak más a hangulatuk.

Szép napsütéses hónapot kívánok !