2010. december 31., péntek

Hogy is volt ?

Most nem a régi időkbe megyek vissza , csak a tegnapelőtti éjszakáig.
Ugyanis kocsonyát főztem amit mindig este teszek oda. Majd megvárom az első gyöngyözést , aztán takarékra teszem és lefekszem. Ki van próbálva , reggelre kész van. Lehet szét szedni, szűrni, stb.......
Éjszaka néha beleszippantok a levegőbe , érzem a megnyugtató illatokat és alszom tovább. Ám most ez nem sikerült, már mint tovább aludni.
Miközben slukkoltam a fenséges illatokat eszembe jutott az év vége-eleje .
És csak úgy "kijöttek " a gondolatok a fejemből :-)
Reggel , hogy el ne felejtsem papírra vetettem. Egyszemélyes hallgatóságom
jót derült rajta.
Most megosztanám Veletek is , nem mintha irodalmi értéke lenne :-))

Csujogató óhaj !

Adjon Isten kereket.
Kerekekhez szekeret.
Szekérderék gyereket.
Ez új esztendőben !
Adjon Isten egészséget.
Férfiúi keménységet.
Asszonynépnek örömet.
Ez új esztendőben.
Adjon Isten napsütést.
Pontos nyugdíj fizetést !
Milliónyi munkahelyet!
Lecsökkentett közterheket!
Ez új esztendőben.
Adjon Isten pántlikát.
Adózatlan pálinkát ?
Pálinkához cimborát!
Ez új esztendőben.
Hujujujujuh.........:-)))

És ha ez mind nem elég !!
Írd tovább mi kéne még ?
Ez új esztendőben

( énköltés )

2010. december 29., szerda

363 .


Ma van az év 363. napja.
Ami eddig nem készült el az nem is fog.
Ezért én aktívan lustálkodom :-))

Nézzünk inkább előre .
Akarjunk, tervezzünk, szeressünk, éljünk !
Kívánjuk hogy csak rosszabb ne legyen.
De jobb az lehetne:-)
Rajtunk múlik ! Rajtunk múlik?

Hozzon szerencsét ez a két malacka :-)

Mindenkinek aki erre jár , aki ír , aki csendben olvas, aki csak olvas, aki csak kíváncsi és nézelődik, kívánom hogy álmai teljesüljenek a közel jövendőben.

BÉKÉS BOLDOG ÚJ ESZTENDŐT KÍVÁNOK !

Καλη χρονια !

2010. december 23., csütörtök

Angyalok jönnek..............


Kellemes Karácsonyi ünnepeket kívánok !

Καλα Χριστουγεννα !










Jönnek az angyalok ! Sokan repültek erre felém !
Ezt a sok mindent szép mindent Ők hozták nekem.
Kis Angyalkáim Köszönöm.

Sok-sok angyalka repüljön felétek is.
Szép ünnepeket , békességes és szeretetteljes családi együttlétet vigyenek mindenfelé!
( Bár ez az év minden szakában elkelne imitt -amott )

2010. december 16., csütörtök

Téli álom.........



Lelassultam !
Mint a maci aki téli álmot alszik:-)
Leteszem a mindenféle készségeket ők is pihenni térnek.
Volt még egy befejezésre váró táskám, régóta csak a füle hiányzott, most befejeztem.
Nem utcai , hanem kézimunkás táskának készült.Olló és tűtartó van az oldalán.
És munkálkodott bennem egy újabb boszi , Lenke .
Elkészítettem a fejét, most még nézegetem , ha még érnek vele kapcsolatban impulzusok akkor alakítom.A teste is készen van a fejemben . Csak akkor csinálom mikor elkap a kedv hozzá.Egyenlőre csak vázlat.
Már begyűrűztek az ünnepek , mindennap valamit kell csinálnom ahhoz hogy ne legyen kapkodás, minden a terv szerint halad.

Mindenkinek kapkodás nélküli készülődést kívánok.

2010. december 13., hétfő

Hogy volt 3.


Szóval eljött Nagymama ideje mikor is Övé lett a főszerep a konyhában.
Megállt a szekrénye előtt és szertartásosan kinyitotta.
A szekrény és a többi bútorunk is nagy nehéz cseresznye fából készült . Virágos leveles faragott girlandok kúsztak rajta. Nem ide csináltatták. Nagypapa a Gubacsi-téglagyár főgépésze volt és egy három szobás nagyméretű külön ház volt a szolgálati lakásuk.Ott élték le az életüket, ott nevelték fel négy gyereküket.
De 46'- ban az államosításnál nyugdíjazták és kapták ezt a mostani szoba konyhát, hát ezért voltak összezsúfolva az onnét menekített tárgyak. Amihez feltétlen ragaszkodtak, ragaszkodott.
Hallomásból tudom hogy a nagy klubfoteleket 44'-ben az oroszok fölhasogatták és elvitték a bőrt róla , ugyancsak a faliórát is. De még mindig maradt annyi bútor hogy gond volt az elhelyezése.Ami befért ide azt berakták, mozdulni sem lehetett szinte.
A többit a már említett márványlapos ebédlő szekrénnyel egyetemben Jolán nénémhez zsuppolták.
És itt volt a tudathasadás , szakadék a faragott bútor és a Jancsikályha között.
A slingelt csipkés szélű ágyhuzat és a vödrönként vett németbriket sem nagyon fért össze, valamint a bútorhoz tartozó ikon szerű tükör és az azon kirakott apró porcelán
figurák is amiket csak úgy emlegettek hogy a Hummelek. Nem szerettem őket mert nekem jutott a törölgetésük. Egészen nagy lány voltam mikor észrevettem hogy már alig vannak, de nem bántam. Mikor rákérdeztem hogy hová lettek azt válaszolták hogy megettük .................
Volt egy számomra teljesen feleslegesnek tartott valami is. Felül volt egy lehajtható lapja és belül apró fiókok , fakkok, írni lehetett rajta , ez rózsafából készült.
(Ha ma ilyen bútorzat venne körül valószínű hogy milliomosok lennénk)
Talán a szertartásos szekrény nyitásban mindez benne volt, de amikor kitárult az ajtó akkor már egyenesen nyúlt a kék Rumburger kötény után.
Volt még egy fekete és ez a kék. Ezek a hagyományos sváb kötények voltak.
A fekete chlottból a kék az nyomás nélküli kékfestőből készült. A fekete az a nagy ünnepi alkalmakra , rá készülődvén pedig a kéket vette föl. Amúgy hétköznapokon már csak szürke melles kötényt viselt.
Ezek azok amiket kazettásra hajtogattak , megvolt a mikéntje hogy olyan legyen mintha vasalták volna. Bóraxba tettek valamit és azzal kenték be utána hajtogatták.
A kék köténnyel együtt a lelkét is ünneplőbe öltöztette hátrakötötte kendőjét és minket is bevonva vezényelte a sütés előkészítését.
Legelsőnek a kvircedlit sütötte meg . Ez egy kifejezetten sváb sütemény főleg esküvők és nagyobb ünnepek alkalmával készült, én utáltam , száraz folytós morzsálódó valami volt. De a karácsony esti borlevest enélkül nem is tudták elképzelni.
Egy nyomó fával csináltak rá mintát és úgy sütötték.
Szép kis baleset volt mikor is egyik évben kiderült hogy megette a szú a nyomókát .
Én öröm sivalkodásba törtem ki, de aztán a lesajnáló pillantások elhallgattattak:-(
Most hamut szórok a fejemre mert rájöttem hogy tulajdonképp én is szeretem a kvircedlit, nyomóka hiányában mézes kiszúróval sütöm meg. Remélem "odafent"
is olvasnak:-)
Aztán jött a diós és a mákos beigli, valamint a hókifli .
A kvircedli és a hókifli receptjét ma is használom. És ha az utóbbit sütöm és eszem akkor szinte befészkeli magát a fejembe hogy -ez az Ő hókiflije- ja ilyen az élet :-)
Mikor a sütés megvolt egy ismételt takarítás következett a konyhában és a ritkán használt dolgokat elpakoltuk.
A kihűlt tésztát a nyitott verandán lévő zárható szekrénybe tettük , hűtője akkor csak kiváltságosoknak volt. Az a kilincses Szaratov típust már lehetett kapni de nekünk még nagyon sokáig nem lett.
A halat a hentesek előtt az utcán árulták , akkoriban voltak azok a plakátok
"- mondja marha , miért oly bús? mert olcsóbb a hal mint a hús -"
Egy két nappal előbb már Apu megvette a halat és a konyhában a piros nagy veilingban úszkált a Frici macska legnagyobb örömére. A fekete fehér nagy testű kandúr az első cicám volt , nem bántotta csak kapkodott , de ahogy vizes lett elszaladt. Ezen jól szórakoztunk.
A fenyőfa is meg lett már véve korán , Apu bele is faragta a talpba hogy szépen álljanak az ágai. Így várakozott a díszítésre.
A Karácsony esti főzést már Anyu bonyolította, a menü mindig kétféle volt
borleves kvircedlivel és mákos guba, valamint halászlé , rántott hal és zelleres hagymás krumpli saláta.
Mi többiek addig díszítettük a fát, a letakart varrógép állványra volt állítva.
Ma ez az állvány az én jó Uram íróasztala :-)
A szobában volt terítve , fehér damaszt abrosszal, az épségben maradt aranyszélű
tányérokkal , a még nálunk meglévő hat darab kristály borospohárral és azzal az evőeszközzel amit az oroszok nem találtak meg.
Szarvasagancs nyelű ezüst készlet volt minden darabjába beleírva : Anthy Illés Veszprém, ugyanis Ő készítette lányának a Nagymamának . Ő volt a Dédipapa.
Jól el volt már kopva , de a miénk volt.És Karácsony volt.
Vacsora után megvolt az ajándékozás. Mindenki mindenkinek, de ne nagy dolgokra
gondoljatok , inkább a szándék és a gesztus volt az értékelendő. Mint gyerek mindig én kaptam a legtöbbet. Könyvet mindig, és ruhaneműt is, a játék csak ezek után jöhetett .
Aztán úgy 10 óra felé elindultunk Jolán nénémékhez mindannyian , elvittük az ő ajándékaikat és megkaptuk a miénket, Jolán néni zserbója párját ritkította mindig csomagolt belőle, mi pedig vittünk a hókifliből.
Fél tizenkettő tájban szedelődzködtünk és irány a Szent Erzsébet templom.
Kivilágítva feldíszítve lenyűgöző volt és a népek jöttek mindenfelől az éjféli misére.
Ne feledjük el hogy közben a világban dübörgött a cocilizmus építése:-)
azért a dübörgés közepedte elénekeltük a Himnuszt és elköszöntünk egymástól .
Mindenki hazafelé vette az irányt.
Ilyen karácsonyaink voltak , nekem szép emlékek .



2010. december 10., péntek

És készültek még........


Aprócska díszek fenyőfára .
Az angyalka a csúcs dísz, a ruhája üres így a felső ágra húzható.
Szegfűszeg olajjal vannak átitatva.
Örültem hogy örültek neki.

2010. december 8., szerda

Hogy volt 2.


Ahogy peregtek a napok , úgy sűrűsödött a munka a háztartásban.
Folyt a nagytakarítás. Apám ha tehette inkább valami házon kívüli elfoglaltságot keresett. Mondván ahol három nő van ott nem kell a férfi segítség :-)
Inkább összegyűltek az udvaron lévő favágó tuskónál az épp otthon lévő szomszéd urakkal rátették a tuskóra a sakkot és kucsmában ,birgerliben , ködmönben, kvaterkáztak, beszélgettek.
Nekem persze segítenem kellett, itt fogni, ott megtartani, hozni , vinni, stb......
Már eleve érthetetlen volt számomra hogy miért kell beereszteni a padlót ?
A fenébe is hát bent volt , azon jártunk ???????
Meleg és nagyon büdös kotyvalékkal beitatták a padlót és mikor megszáradt Tangó pasztával bekenték és akkor lehetett fényesíteni . Úúúútáltam !
A kölcsönzőből kivettük a padlókefélőt és a porszívót 1-1 órára megkönnyítendő a munkát.
A szekrények belsejébe tiszta papír került, az ablakok ragyogtak, és mindenre az ünnepi terítőt , takarót tették.
Jó tiszta , friss illat lett .
Ha volt már hó akkor lehetett szánkózni is . Nekem volt az egész utcában a leg-leg-leg irígylésre méltóbb szánkóm. Simán elengedtek a Zilah-dombra a Posta mögé ( az előbbit elsimították már , de az utóbbi működik.) mert tudták hogy a szánkóra mindenki ácsingózik és vele együtt rám is figyelnek.
És itt a szánkónál meg kell állni. Azt a szánkót a Nagypapa csinálta még az Ő négy gyerekének. Öntöttvas széles talpai voltak, faragott karfás támlája, és kb:4-5 cm vastag volt az ülő felülete, három gyerek rá tudott ülni egyszerre. Még az eredeti széles csíkos gurtni volt rajta fém szegecsekkel megfogva. Ennek megfelelően a súlya volt úgy 30 kiló . Mikor csinálta állítólag azt mondta hogy - na Juliskám ez még az onokáinkat is kiszolgálja- . Mivel Ica nem szeretett semmi alatta mozgó tárgyat, így a szánkó rám maradt. Az élet goromba fintora hogy ezt már nagypapa nem láthatta.
Ő május 31. én elment és én június 02. én érkeztem :-( Hogy a köztes pár napban találkoztunk volna erre sajnos nem emlékszem.............................
De a szánkón keresztül és a fényképein , amiket nap mint nap láttam velünk volt továbbra is.
És én meg büszke voltam a szánkóra , meg kell mondani hogy tudtam nagyon undok is lenni . Nagyon szépen kellett kérjék hogy oda adjam. Ha meg nem akartam akkor nem adtam, volt belőle veszekedés rendesen. Kaptam is érte szidást mintha
velejéig romlott gyerek lettem volna .
Hétvégén mentünk Jolán nénémhez . A szekrény tetejéről levették az öreg bonbonos dobozt amibe egész évben gyűjtöttük a sztaniol papírt , vagyis a csoki papírt.
Akkoriban még nem volt alufólia. Vittük a fémdobozos kályha ezüstöt, ecsetet és selyem papírt. A selyem papírt a nagymama feldarabolta hétközben egyforma kis
méretűre. Egy kiló kockacukrot is tettünk el. Anyuval felültünk a szánkóra és Apu elhúzott bennünket.
Már vártak, az aprócska konyhában az asztalnál elkészítve a helyek .
És amit Ők is gyűjtögettek egész évben. Mi Icával diót festettünk kályhaezüsttel .
A kis selyempapírokat rátették egy -egy sztaniolra majd egy kocka cukor került bele és szaloncukor módjára összecsomagolták. Aztán mikor elfogyott akkor Néném jelentőség teljesen ránézett Anyámra majd felálltak és bementek a szobába.
Ott volt "A MÁRVÁNY" ezt csak így lehet említeni mert fogalom volt a családban.
Sokat látott, jobb napokat is. Ez a régi ebédlőszekrény pultja volt tulajdonképpen.
Ezen száradt Jolán néném által készült csokoládé. Ezt is felkockázták és ezt is becsomagoltuk. Aztán mindent kétfelé osztottak és letakarítottuk az asztalt.
Itt is csomagolópapír volt az ablakon, a vacsorához feloltották a nagy villanyt is.Piros zsíros bödön és vágódeszkák kerültek az asztalra puha és pirított kenyér, lila hagyma és fokhagyma .A sparhelten vígan fortyogott a tea víz.
Kell e ennél finomabb vacsora ?
Tudom nem egészséges :-))
Vacsora után hazafelé hajtottuk Aput a szánkóval mielőbb meg akartuk mutatni Nagymamának mit hozunk. Mialatt mi el voltunk Ő szorgoskodott.
Rezeket és fémeket pucolt. Szeretett egyedül lenni és a régi tárgyaival foglalkozni.
ma tudok csak igazán bele érezni abba hogy tulajdonképpen egy tudathasadásos állapotba került és ezt talán soha nem is tudta feldolgozni.
A háború utáni rendszerváltozáskor felborult a megszokott polgári életük.
Az újonnan kialakult dolgokkal nem tudott mit kezdeni.
Ezért inkább szótlanul ápolgatta régi életének megmaradt tanúit.
A képen Ő látható fiatalasszony korában és egy nagyon megkopott dombor nyomás.
Ez áll rajta :Rivoli 1903. A következőkben Ő veszi át az irányítást .

2010. december 6., hétfő

Húzás................


Ma mielőtt iskolába indult Gergő "dolgozott " egy keveset.
Kihúzta a három cédulkát nekem a tasakból.
Zsuka
Jutus
H.Mária
Ti kaptok tőlem még az ünnepek előtt egy -egy alkotásomat.
Kérem Jutust és H.Máriát hogy a címét küldje el a mélemre ami megtalálható.
Zsuka címét tudom, hiszen a tavalyi karácsonyi húzogatósban Ő küldött nekem
ajándékot.
Nos ez volt az én egészen mini méretű karácsonyi húzogatósom :-)
Ha csak három embernek is , de remélem hogy egy kis meglepetést tudtam szerezni.

2010. december 1., szerda

"Hogy volt " decemberek...............

Ideálisabb időt elképzelni sem tudok beszélgetésre.
Ha kinézek az ablakon sűrű nagy pelyhekben hull a hó.

Itt bent a lakásban Advent fényei világítanak,
és ide készítettem egy kis rágcsálni valót is.
Helyezkedjetek el kényelmesen , vissza megyünk az időben ötven egy-két évet.

Helyszín Pesterzsébet proli negyede, idő az ötvenes évek második fele.
Mint most is akkor is az ünnepre készülni kellett,
készülni illet. Teljes jogot a készülésre akkor kaptam
miután nyilvánvalóvá vált hogy megvilágosodtam.
Ez egy mondatomba került, mégpedig: ha az angyal
a karácsonyfát a kitárt ablakon hozná be akkor amíg
Anyu vár rá bent biztos megfázna:-)
Zavartan mosolyogtak rajtam aztán megengedték hogy részt vegyek a készülődésben.
A naptárral mint használati tárggyal kezdeni még nem nagyon tudtam semmit. Csak peregtek a napok.
De két meghatározó esemény ami minden évben kb. egy időben következett be jelezte hogy közeleg a Karácsony.
Az egyik az az volt mikor november vége felé megérkezett Keresztanyukám két csomagja. Ezeket a csomagokat mindig kellő áhítattal bontogattuk. Az egyik egy hézagosan összeszögelt láda ami tele volt almával.
Rétegenként voltak lerakva, válogatott mind hibátlan almák, (a hibásakat azt a disznókkal etették meg)újság papírral szétválasztva egymástól.
Húsvéti rozmaring nagy zöld és illatos , arany ranett ,a színe mint az értékes fémé piros cirmokkal , bőr alma , matt barnás vöröses vastag bőrszerű héjjal, és nagyobb diónyi vérpiros mikulás alma, amibe ha beleharaptunk akkor a húsa is piros volt.
Ezt kellett záros határidőn belül megenni a többi az télálló volt.
Az almás ládával párhuzamosan érkezett még egy kerek vessző kosár is aminek két füle volt a teteje zsákvászonnal körbevarrva arra tinta ceruzás címzés és a ráragasztott postai papírok. A kosár több kilónyi diót , mogyorót , babot, mákot ,
némi mandulát, és még egy kis maradék füstöltárút rejtett. A közepébe pedig be volt ágyazva a "lényeg" egy kis literes demizson tele házi pálesszel . Tetején az elmaradhatatlan levél a nagy szálkás betűkkel ami mindig imigyen kezdődött:
" Édes Öcsém és Egyetlen Rózsikám ! "
Ezek megérkezésekor már kezdett bennem zakatolni a karácsonyleszkarácsonylesz
érzés. Munka is volt velük mert rendszerezni kellett a küldeményt .
Az almákból kiválogattuk a közeli fogyasztásra szántakat , a többit Apu levitte a pincébe és a rossz lópokróccal bebagyulálta a ládát, majd feltette a farakás tetejére.
A babot ki kellett válogatni , egy rossz kispárnahuzatba kapott helyet a speizban.
mondták neki hogy : lógni fogsz :-)
A csonthéjasokat Apu esténként megroppantotta kalapáccsal és az én feladatom volt kikapirgálni a belsejét egy nagy tálba. Mindig mondták hogy fütyüljek közben mert sokszor többet ettem meg mint került a tálba:-)
A kosarat megtöltöttük azokkal a kurrens cikkekkel amit nem lehetett kapni falun és vissza küldtük. Így utazott visszafelé kenőszappan, mosószappan, tojáspor és némi csokoládé, valamint TÜKER alágyújtós.Na és az elmaradhatatlan levél amit megírt Anyu és mikor aláírta akkor oda intett engem is és mióta írni tudtam nekem is alá kellett írnom a következőképpen : kezeit csókolja keresztlánya Magdi :-)

A második esemény ami még közelebb vitt az ünnep eljöveteléhez az az volt mikor a Nagymama levette az öreg Singer fejét , jól beolajozta , kipucolta és a másik háborús lópokrócba csomagolva betette a szekrény és a fal közé. A varrógép állványára
szép csipketerítő került , és azt mondta " nna pihenjetek ti is , majd januárban kimoslak"
Kérdésemre hogy miért fejezte be a varrást ? a mutató ujját a szája elé kapva
közel hajolt hozzám és suttogva mondta " Adventba nem varrunk "
Én nem kérdeztem tovább , hittem Neki ha azt mondta akkor biztos így van .
Ne feledjük 57-58' -at írunk mindenki mindenkit figyelt , és mindenhol mindenkit figyeltek. Ezt mi gyerekek nem éreztük , de a felnőttek a jobb félni mint megijedni elvén , okulva az előző évek történéseiből nagyon óvatosan viselkedtek.
Apám fiatalabb nővére családjával egy pár utcányira lakott tőlünk, sokszor voltunk egymásnál, mindkét helyen otthon éreztük magunkat. Decemberben ez még inkább csak fokozódott . Apu elindult "áthívom Jolánkáékat " és visszafelé együtt jöttek
a nálam négy évvel idősebb unoka nővéremmel ( továbbiakban Ica) és a Feri sógorral . Anyu addigra jól bedurrantott a sparheltba a tetején csak úgy a platnin
egy öreg lábossal leborítva krumpli, tök, gesztenye , alma tudott sülni.
Érzitek az illatát ?? :-)) mennyei volt.
Leoltottuk a villanyt és a lobogó tűz fényénél beszélgettek a felnőttek.
A konyha ajtó horgolt függönyére minden este egy nagy ív iskolakék , így hívták csomagoló papírt rajz szögeztek sötétedéskor. Tuti hogy ezen nem lehetett átlátni.
Gyertyát is gyújtottak. A Nagymama behúzódott a sarokba a rózsafűzérével, a
szülők pedig bekapcsolták a rádiót. Hétvégenként ment a " Szív küldi szívnek
szívesen " című műsor.Sokan és sokszor kérték Pl: A mint hosszú copfos barna lány,
és az " Oly távol messze van hazám " című slágerré vált számokat.
Annyira népszerűek lettek hogy nemsokára fekete listára kerültek és a mi rádiónk nem játszhatta őket.
Mikor nekünk gyerekeknek azt mondták hogy : kislányok menjetek csak be a szobába játszani ! Már tudtuk hogy keresik a Szabad Európa sávot a rádión.
Teljesen lehalkítva ugyan és nagyon recsegősen , de mi is hallottuk " Itt a Szabad Európa Rádió beszél " ott is volt szív küldi műsor és ott is játszották ezeket a számokat, sőt még szöveges üzeneteket is közvetítettek.
Mi Icával a szobában jókat röhögcséltünk blőd gyerekes dolgainkon, aztán mikor megsültek a platnin a vacsorának valók közösen megvacsoráztunk , majd vacsora után hazasétáltak a velünk szinte összenőtt rokonok.
Majd jövőhéten mi megyünk hozzájuk ígérettel zárult az este.
Így teltek a várakozás hétvégéi akkor és ott.

folyt köv.