2011. december 30., péntek

Boldog.............


Mit is kívánjak.....hm.. mit is....
Mindenkinek azt amit, ahogy nagyon szeretné , az teljesüljön az Újesztendőben !

2011. december 23., péntek

Ünnep..........


Tegnap teljesen váratlanul csomagot kaptam .
Egy nagy dobozban többek között , ez a kosaras angyalka bújt meg.
Készítője maga vallotta be hogy a babakészítéssel én fertőztem meg.
Évek óta tanulgatta, fejlesztette magát ebben a témában.(is) !
A csomagban jött levelében szó szerint ezt írta:"tudom hogy kíváncsi vagy a babás előmenetelemre is" és ekkor kiemeltem ezt a bájos kis angyalkát.
A sok gyakorlás, akarat, @ csere, kérdezés meghozta eredményét:-)
Bekövetkezett , a tanítvány túlnőtte mesterét !
Ha ránézek erre az édes pofira melegség önti el a szívem tájékát.
Kiérdemelte hogy Ő legyen aki tolmácsolja kívánságomat!

Boldog Karácsonyi ünnepeket Mindenkinek !

2011. december 6., kedd

A játék végeredménye !


Remélem úgy ébredtetek , hogy sok sok ajándékot hagyott a Mikulás bácsi.
(ami azt illeti az én hócipőm is tele van, de azt nem Ő pakolta meg ):-)))
Somci a tizenhárom jelentkező közül Bodnár Grétit húzta ki !
Tehát a dobozka eljut még karácsony előtt jogos tulajdonosához.
Számomra eddig Gréti ismeretlen volt, remélem nem okoz csalódást majd a kis pakk.
Mindenkinek köszönöm , hogy vette a fáradtságot és játszott velem.

2011. november 30., szerda

Elindult... jön....


Nálunk is beállt a parkolóba Rudi a rénszarvas .
Mikulás bácsi felvette a csomagokat, hogy legyen ideje
szét szortírozni :-)
Tőlem ezt a kis csomag ( 10 db) karácsonyi díszt vette fel,
kézbesítés céljából.
Ha és amennyiben szeretnél tulajdonosa lenni e szerény kis ajándéknak
kérlek hagyj itt egy megjegyzést.
Semmi kötelezettség nincs !
December 6-án reggel 6- óráig lehet a szándékot jelezni.
Aznap délelőtt sorsolás, délután közzététel.

Tessék , tessék Hölgyek , Urak !

2011. november 23., szerda

Hogy volt ?


Jó pár napja konstatáltam , hogy idén milyen korán lesz a várakozás első vasárnapja.
November vége és már itt is van.
Réges régen , még a múlt században mikor én még kicsi voltam, akkoriban
nem volt ajánlatos ezt nagydobra verni.
Hogy hogyan teltek el ezek a hétvégék, már erről írtam egy decemberben.
De hogy hogy díszítettünk arról nem.
Sokszor hallom manapság hogy -nincs semmi hangulatom- !
Kérem szépen erről csak magunk tehetünk !
A hangulatot varázsolni kell !
Szóval amikor még a vas és acél országa akartunk lenni, Anyám egy kistányérra
egy közepén kivájt almát tett, amit szépen kifényesített, a közepében gyertyával.
A tányér szélét körbe rakta az udvaron tépett mahónia levelekkel.
És Anyám varázsló volt !
Esténként meggyújtottuk a gyertyát és a sparheld lobogó tüze segített a sötétben.
Miközben a tetején alma , tök, gesztenye táncolt a melegtől. Az illat pedig.....hmmm
Volt hogy kopogtak, ekkor valamelyik felnőtt elcsippentette a gyertya lángot, és az asztal alá , a viaszosvászon terítő jótékony takarásába tette a kistányért.
Nem lehetett tudni ki az , és főleg kiben mi lakozik !

Aztán jött egy viszonylag simább állapot. Lehetett kapni kubai narancsot.
Küllemére nézve terepszínű volt, belül vastag rostos, édes bőlevű.
És ami nagyon fontos volt hogy ára első emlékeim szerint 19 Ft volt / kg.
Ebbe szegfűszeget szurkáltunk és fenyőgallyra tettük, mellé a gyertyákat .
Finom illata volt.

Aztán jött a habzsi -dőzsi fogyasztói kor. Mindenféle csili vili mütty müttyök
zenélő, mozgó , világító borzadályokkal. Ám mindenkinek meg volt a lehetősége hogy maga magának készítse el amit szeretne.
Előbb utóbb azért csak sikerül kiválasztani a saját arculatához illőt.
Legalább is remélem.

Mióta kiköltöztünk, (már elmúlt 10 éve) több lehetőség is adódik , hogy nem csak a lelkünket hanem lakhelyünket is ünneplőbe öltöztessük.

Az első évben csak pár ház volt itt. Mikor elkezdtem díszíteni a házikónk külsejét
a szomszéd asszony ( az egyszerűség kedvéért a továbbiakban : Pontagyúné )
dermedten kérdezte és nézte - háát te mit csinálsz ??-
Én elmondtam, illetve megkíséreltem, de azzal hogy ezt Ő úgysem érti viszont azt tudja hogy nem december elején van a karácsony és mi az a kimondhatatlan szó hogy Advent ?, ne is mondjam tovább, kiérdemelte a fenti nevet nálam :-)
Azóta is minden évben gyanúsan nézte készülődésemet, valamint a benépesülő utca
házaiban kigyúló fényeket, jóval előbb mint karácsony.

Három éve történt a következő eset. December közepe, még nincs este , de már sötét volt. A redőnyöket már leengedtem, nem láttam ki , de azt hallottam hogy a kutya
nagyon izgatottan rohangál a kerítés mellett.
Felfelé vettem az irányt, mert a tetőtérben az ablak télen is ujjnyira nyitva van ,
a felszoruló meleg miatt.
Vissza fojtott hangon beszélgetést hallok, felismertem Pontagyúné hangját:
-Ahh ! de jóóóó! egy kicsit jobban húzd meg.........
Mire Pontagyú Úr : nyúlj alá és tartsd meg, lágyan lazán -
Pontagyúné : -állj , meg ne mozdulj, így a legjobb-
Pontagyú Úr: ami kilóg betömködöm ebbe a résbe, jóó? -
Pontagyúné : OK ! csináld csak csináld, majd meglátja mindenki mit tudunk mi ketten !
Én álltam az ablak alatt a sötét szobában, és azon vívódtam magamban hogy merjek
e kinézni ? Nem sokkal fiatalabb házaspár, felnőtt gyerekekkel, vajon a hideg sötét udvaron mi a szöszt csinálnak :-))
Aztán bátorságot merítettem , felágaskodtam hogy kilássak .
Pontagyúék világító díszeket szereltek a házuk külső részére.
Az asszony a kert közepéről dirigálta emberét:-)
Ahogy szedegették össze a szerszámokat , halottam még a beszélgetésüket.
- a miénk lesz a legszebb , igaz jó drága volt, jöhet az az adv izé.. vagy mi - !

Magamban voltam itthon , de mikor a Zuram hazaért és megkérdezte hogy
mi történt míg távol volt, nem bírtam összefüggően és száraz szemekkel elmesélni a fenti történetet.
Azóta sem tudok komolyan gondolni rá.

Az almás tányér és a világító díszek között nem csak fél évszázadnyi különbség van !
Tessék , tessék , lehet varázsolni , az angyal már várakozik :-)

2011. november 14., hétfő

Készülődés.......




Lassan, de biztosan sokasodnak az apróságok !
November közepe van, időben el kell kezdeni !
Vannak szatyrok, "akármi" tartók , mini angyalkák,
mini macik, és sütemény formájú apró díszek,
üveg hordó zacskók, és borkötény.
Lesz még egy adag, majd december elején.
Addig is mindenkinek jó készülődést !

2011. október 24., hétfő

Kötöttem..........



Két hete határoztam el hogy megkötöm ezt a fazont.
Már a fejemben összeállt, mert minta nélkül csináltam.
Csak lerajzoltam magamnak , hogy szeretném hogy kinézzen.
A nyak megoldása az ami izgatott. Lehessen variálni.
Na ezt lehet , a kapucniig bezárólag.
Eleje háta hónaljig két lap, majd itt következett az oldalak összevarrása.
Géppel varrtam össze, köpper szalaggal hogy ne nyúljon el.
Az alján a lusta résznél nyitva van , hagytam egy kis sliccet ha leülök engedjen.
Ezek után szedtem fel a szemeket körtűre előbb vékonyabbra hogy szorosabb legyen a passzé aztán egy vastagabbra hogy tudjon terülni. Így szépen követi a vállat visszahajtva. A kámzsa szélén minden második csík egy bogyóban végződik.
A hónaljnál 30 szemet lekötöttem és helyette 50 szemet szedtem fel.
70 dkg Adriafil fonal 75% len 25 % PE. összetétellel.

Miután megküzdöttem a technikával(új gép) de azért végül csak én nyertem, igaz fogcsikorgatva ,cifraságok mondogatása kíséretében sikerült feltennem a képeket.
Még jó hogy adtam egy utolsó esélyt a gépnek és nem küldtem ki az ablakon:-)
Még jó...........

Most megmutatom, kicsit ilyen , kicsit olyan , de az enyém !

2011. október 4., kedd

Végre.........


Tudok mutatni valamit .
Még augusztusban kezdtem el.
De tombolt a nyár, jött a nyaralás, majd
visszaszokás a hétköznapokba.
Ráadásul nem megy az ám csak úgy ukmukfuk.
Először kibontottam a gépet és megmondtam neki ,hogy készüljön fel varrni fog:-)
Aztán magamat is meggyőzve, hozzáfogtunk csupa csupa "fontos" dologhoz:-)
Szemrevételezve a lakástextil hulladék felhozatalomat készült egy jó duci ablakpárna.
Mert minden ellenkező híresztelést mellőzve tél az az idén is lesz !!
Aztán jött a sámli :-)
Nekem egy háztartás sámli nélkül félkarú óriás :-))
Volt egy kereskedelmi forgalomban kapható, megkímélt állapotú takaros, fából készült darab. Ám a közelmúltban elkövettem azt a hibát hogy ráültem:-)
Azzal a lendülettel törött össze alattam:-) Ültem a fadarabokon és rázta a vállamat a nevetés:-) Hiába na súlyos egyéniség vagyok:-))
Miután összeszedtek a romhalmaz tetejéről, kimentem a teraszra száműzött régi
sámlihoz és rehabilitáltam.
Őt még Jenő nagybácsi készítette nem sokkal a születésem után, csapokkal, eresztékekkel. Ennek eredményeként rendíthetetlenül áll, hiába az idő vasfoga.
Nagy hibája viszont hogy az elmúlt hatvan év alatt volt egy pár színe.
Most ami kilátszik a régi festésekből az a zöld és fehér. Nézegettem , nézegettem
majd jól megsikáltam, az aranyló napsugár megszárította és behoztam.
Szeretem mert az üllő felülete jól van méretezve, vagyis hogy érthetőbb legyek
lehet rajta teleseggel kényelmesen üldögélni:-)
Valamint székre téve ,( becsukott szemmel) magasabb régiókat elérni:-))
Na hát Ő kapott egy gyönyörű új ruhát, visszaszoktató varrás gyanánt .
Minden szépséghibája kendőzve van.
Most a konyhában trónol , remélem még sokáig !
Ezek után vettem vissza a hímzést és fejeztem be gépi varrással a legújabb
babám kötényét és pruszlikját.
Ezt látni a képen.

2011. október 3., hétfő

Ilyen az élet............


Nem bíírom ezt a hajtást :-)

2011. szeptember 27., kedd

Szineskavics.....


Játékot hirdetett a blog születésnapja alkalmából
Szineskavics Kata, játszunk együtt !

2011. szeptember 23., péntek

Évia. 4.




És pakolni , csomagolni kellett.
Ráérősen autóztunk , a szemünk köszöngetett
el a tájtól.Komp, majd szárazföld következett.
Körülnéztünk még a festői szépségű Achillioban, aztán
Megcéloztuk Polyikastrót. Itt egy helyi kockás abroszosban
egy korait vacsoráztunk, majd begurultunk Evzoniba
Simos Úrhoz , ahol elfoglaltuk a szobánkat.
Reggel nyolckor már a FYROM határon voltunk.
Ott Athost "rakománnyá" degradálták amiről papírt is kaptunk:-)
Feltűnt hogy még mindig nagyon sok vendégmunkás halad felfelé.
Ezért megbeszéltük , hogy nem Röszke felé megyünk, hanem
Đala-Tiszasziget kis határnál jövünk át kis hazánkba.
Az átkelő üres, csak mi voltunk.
Szerb szerv magyarul kérdez , miután kinyújtom a papírjainkat,
miért erre jönnek ? Mert szeretnénk mihamarább haza érni!
Teher kocsival itt nem engedem ki !!
Én: a pályán személy kocsiba soroltak, vannak még a P.P.- nél nagyobbak is.
Ő: ha akarom igen ha akarom nem !!!
Majd a továbbiakat a társa fordította : a kolléga szomjas és szereti
az édességet !!! Kiszálltam és egy dobozos üdítőt meg egy doboz csokoládét
betettem a bódé ablakán:-(
Visszaadta az útleveleket, de még hallottuk hogy elégedetlenkedik, miszerint ennyivel kiszúrjuk a szemét !!
Látva ezt a magyar oldalról, joggal hihették valami gond lehet velünk.
Rendesen elvégezték a munkájukat, nem mondom.
Athost kiparancsolták, és benégykézlábaztak a kocsiba , megszurkálták bottal,
bevilágítottak,majd a hűtőtáskát és a motorház tetőt kinyittatták .
Kiderült hogy mégsem csempésztünk semmit :-))
Arra a másfél órára ami még előttünk volt , a téma is adva volt:-(
Hol jártunk ? Banánköztársaság vagy EU ?
Még világosságban értünk haza !
Kellett egy hét mire a helyemre kerültem ismét.
Ez volt a rossz hír :-) De van egy jó hírem is !
Új persely malacunk van , kezdünk gyűjtögetni a jövő évre :-))

2011. szeptember 22., csütörtök

Évia 3.







Chronia egy aprócska halász falu.Egy utca az egész, mögötte hegy magasodik.
A házak közvetlen a partra épültek. Dagálykor a hullámok a kerítést csapdosták.
Kérdésemre Ágni elmondta hogy a hegy a tengerben folytatódik.
Az utca tul.kép.a hegy kőpárkánya.
Erkélyünk rálógott a vízre. Az előzőekben feltett képen jól érzékelhető a falu
"nagysága". Mi a pálmafa takarásában az első szinten laktunk.
Ilyen kis lélekszámú falvakban nincs kereskedelmi egység, semmilyen.
Nem tartaná el a vállalkozót. Ezért mozgó árusok jönnek mennek és hangosbeszélőn kínálják portékájukat. Érdekes ám nehéz életforma ez.
Megbeszéltük hogy bejárjuk az egész északi részt.
Délelőttönként mentünk nézelődni, 2-3 ilyen aprócska településre benéztünk.
Közben beszereztük az élelmiszereket, vagy itt -ott leültünk enni.
Délután kimentünk a partra. Olyan helyet kerestünk ahol nem zavar senkit a kutya.
Nem volt nehéz, mert teremtett lélekkel sem találkoztunk soha.
Lassan lassan Athos rájött a fürdés örömére harapta a hullámokat , úszott , ugrándozott.
Ezzel a szisztémával 28-30 településre jutottunk el.
Kettőnek a nevét ha akarnám sem felejteném :-))
Kourkouli és Drimona ! Mindkettő hegyi falu.
Tudjátok milyen az mikor a visítófrász bent marad ?
Beharapott szájjal , két kézzel kapaszkodva ültem a kocsiban és imádkoztam:-)
Vártam hogy mikor borulunk fel. Olyan keskeny és meredek utcácskán lavírozott Apa. persze hogy a végén mindig kinevetett:-))Örültem mikor leparkoltunk és gyalog mentünk tovább:-)
Limni egy kis gyöngyszem a palettán, Lutra Aedipsou kiépültebb , városiasabb.
Agios Nicolaosnál ott az apró szigetecske, Agios Ioannisnál a barlangos sziklák között fürödtünk, helyben szedett fügéből a még ott készített lekvár és kompót
most a kamra polcán mosolyog ránk.
A hegyen harapható a levegő, a víz selymesen simogat.
Ezen a szigeten nincs hangos szórakozóhely , emeletes szálloda gyár, bazár.
Rá kérdeztem erre és a következő választ kaptam:
Éviát az Athéniak tartják a közelségük miatt üdülő helyüknek.
Mikor ki tudnak szabadulni a kőrengetegből ide jönnek.
Akinek nem áll módjában építkezni a szigeten, az a nyári hónapokra lakást bérel.
Itt nyaralnak a nagyszülők és az unokák, a szülők hétvégenként jönnek látogatóba.
Ezért aztán semmi olyan nincs amit a legtöbb külföldi vendég igényelni szokott.
Mi örültünk ennek, hiszen ilyen csendes , eldugott helyet kerestünk.
Annak azonban hogy a távozók a szemetüket nem viszik magukkal, már kevésbé :-(
Összességében szép emlék marad Évia.
Ágni és férje Jorgosz jó vendéglátónak bizonyultak , messze túl a helyfoglaláson !
Köszönjük !!!
A képtárban megtekinthetőek a képek.
De minden véget ér egyszer........................és............

2011. szeptember 21., szerda

Évia 2 .




Másnap reggel kényelmesen készülődtünk össze.
A nyaraláshoz hozzátartozik az is , hogy mindenre szánjunk időt.
Nem futunk, rohanunk sehová. Órát eldobni !
Reggeli és kutyálkodás után elindultunk földrajzilag lefelé.
Az E75-ös út szinte egyenesen levezet. Csak a fizető kapuk száma nő évről évre.
Az üzemanyag ára vetekszik az itthonival.
Megálltunk egy letérőnél kávézni és finom friss tiropitát is vettünk.
Poroszkáltunk, nézelődtünk, a forgalom elég gyér volt.
Egyszer csak feltűnt az Olympos, az Istenek hegye.
Mint rendesen most is párába burkolta 2911 m. legmagasabb csúcsát.
De így is vonzza a tekintetet, nem lehet nem nézni.
Még egy darabig bámészkodhattam , de mivel én voltam a GPS
(az igazit Apa cifra káromlások közepette dobta a kesztyűtartóba )
figyelnem kellett az Agios Theodori letérőt, mert innen vezet az út
Glifához a komp kikötőhöz.
Itt jegyezném meg kezdő utazók részére , hogy ha meg akarunk ismerni egy népet,
ne csak a kenyerüket együk, és ne csak az életüket éljük még ha pár nap erejéig is,
de áldozzunk egy általuk szerkesztett és forgalmazott térképre is.
Sokkal részletesebb, és persze szakszerűbb mint bármilyen másik.
Nekünk már egész gyűjteményünk van belőlük :-)
Beértünk Glifába, a 12 órás kompra kaptunk jegyet, és micsoda
boldogság volt hogy a kasszás hölgy simán megértette mit szeretnék és milyen autóra hány személyre , a kutyára is kértem jegyet , de mondta hogy nem kell.
Volt bő félóránk , vettünk kenyeret és leküzdöttünk egy újabb adag tiropitát is.
Végig sétáltunk a fő utcán ami nem volt egy nagy kunszt, apró falu lévén.
Végül besoroltunk a várakozó autók közé , innen hívtam fel Ágnit hogy itt vagyunk.
Megérkezett a komp. Beirányítottak , kiszálltunk. A vagány ,nagyszájú,
félelmetes méretű kutya lesunyt fülekkel bújt a gazdi lábaihoz, Félt !!!
Mikor kikötöttünk Agiokambosban, üdvözöltük Évia szigetét :-)

A Wikipédia szerint : Euboia a 2. legnagyobb Gr. sziget Kréta után.
3660 km2, hosszú és keskeny csikóhal alakú.
Egy ponton csak 40 m. -re van a szárazföldtől. Ebben a szorosban (Euriposz)
a dagály különleges sajátosságokkal bír. Egyik percben még folyóként vonul
az egyik irányban,majd hirtelen ugyanolyan sebességgel az ellenkező irányba fordul.
A sziget legmagasbb csúcsa a Dirfüsz 1745 m. magas.
Fővárosa Chalkida.

Félóra múlva Chroniában voltunk Ágnival a parkolóban találkoztunk.
Egyből megismertük egymást, olyan volt számomra mintha rég nem látott ismerőst öleltem volna meg:-)
Bementünk a házba. A háziasszony Eleni nagyon figyelmes volt, egy üveg hideg víz a hűtőben , a konyha asztalon egy tál frissen szedett füge+paprika + paradicsom kombó szépen felrakva.
Ágni egy térképet nyomott a kezünkbe , sorolva a mit, hol ,hogyant.
Kicsit még beszélgettünk, aztán magunkra hagyott minket.
Mivel szieszta idő volt, csendben csomagoltunk ki, belaktuk a lakást ami két hétig az otthonunk lesz. Athos az erkélyen kapott helyet.
Egy gyors SMS az itthoniaknak, rendben megérkeztünk a szigetre.
Késő délután elindultunk felfedezni a környéket.................

2011. szeptember 20., kedd

Évia 1.



Mint az az előzőekből kiderült, Évia szigetén jártunk .
A miért és a hogyan az most itt olvasható !
Eddig mindig elmentünk a sziget mellett, valahogy elkerülte a figyelmünket, illetve nincs róla hír, prospektus, nincsenek ide szervezett utak .
Érdemtelenül mellőzik a turisták.
Mi most voltunk 18. alkalommal Görögországban 17 x elmentünk mellette, illetve nem arra jártunk.
Aztán megtaláltam Ágni blogját - A Görög kaland - címen . Rázúdítottam az információkat Apára és elkezdtem szervezni. Ennek kb: 1 éve .
Mert így megy ez nálunk, 1 évet spórolunk hogy 3 hetet nyaraljunk :-))
Soha nem bántuk meg, mindig csak a szép vakációra emlékszünk vissza.
Szóval kora tavasszal a kapcsolatot is felvettem Ágnival ( a hölgy magyar Gr.
családdal ) és mikor kiderült hogy lehet vinni kutyát is akkor kerültünk célegyenesbe.
Mindig ősz elején megyünk, nekünk az a 30-35 fok nappal nagyon megfelelő.
A tenger még langyos, hőség nem érezhető mert a meltemi mindig lengedez.
Ami fellelhető gépen és írott formában mindig átbújom és kijegyzetelem a kiszemelt helyről. Most is ezt tettem. Felkészülve indultunk útnak.
Ilyen hosszú távon még nem voltunk kutyával. Eleve úgy terveztük hogy
Athosnak kényelmes legyen, hiszen nem kérte hogy vigyük, ne kelljen szenvednie a bezártságtól a melegtől, az idegen dolgoktól.
Kb: kétóránként megálltunk , tehetett egy sétát és megkínáltuk vízzel.
A kocsihoz szokva van , de jól kibéleltük és leválasztottuk a csomagoktól a helyét.
Kényelmesen fekhetett, állhatott kedve szerint.
A hangját sem lehetett hallani amíg nem értünk a FYROM.-Gr. határra.
Az egyenruhásokat nem szereti :-)) főleg ha benéz vagy benyúl a kocsiba !
Este hat óra volt , illetve ottani idő szerint hét, és 900 km volt mögöttünk.
Úgy terveztük hogy megállunk éjszakára valahol.
Kinéztem egy határhoz közeli Hotelt, de nem foglaltunk.
Tranzit szállást nem szoktunk. Mindig volt. Így kutyával súlyozva nem gondoltunk
egyszerű helyzetre.
És láss csodát , odamentem a Hotel teraszán egy emberhez és megkérdeztem hogy
1 éjszakára 2 főnek van e szoba. Volt !
Ekkor mondtam hogy van egy kis probléma, mert van egy kiskutyánk :-)
Athos még a kocsiban várakozott.
Ember kért egy kis időt , felhívja a tulajt !
Simos Úr 5 percen belül érkezett és jót derült a "kiskutyánkon", majd bevezetett a Hotelba a szobánkig.
Persze nem lehetett ez véletlen, elnézve a Simos Úr körül ugrándozó három kiskutyát:-))
A szoba makulátlan volt, és kényelmes .Az erkély alatt még sokáig hallgattuk
a kiskutyák csaholását, Athos pedig csodálkozva nézett le hódolóira.
Lefekvés előtt még a Hotel tavernájában " megajándékoztuk " magunkat .
Apa egy Metaxát, én egy pohárka Retsinát kortyolgattunk el.
Simos Úr odaült az asztalunkhoz és beszélgettünk, a visszafelé jövő szállásunkat lefoglaltuk, majd egy Kali nihta-val nyugovóra tértünk.
Másnap...................

2011. szeptember 19., hétfő

Sorsolás.............megfejtés !




Öt helyes megfejtés érkezett !
Ezek közül húzta ki Somci a nyertest!
Köszönöm hogy játszottatok velem !
A megfejtés : Évia szigete .
Bözsi tulajdonosa : Abile .

Holnap jövök a kalandozással :-)

2011. szeptember 12., hétfő

Mese - világ............

Vissza utalok az előző bejegyzésre .
Nyaraltunk.
Elindultunk, és oda is érkeztünk, ja hogy hová ?
Azt majd a játékos kedvűek kitalálják :-)
Némi segítséget azért adok, csak figyelni kell !

Egy konkrét , két szóból álló földrajzi nevet kérek,
amely nem országnév !
Mindezt a @ ra várom szeptember 18 éjfélig.

Cserében felajánlom Bözsit, tehát kérem hogy csak
az játszon aki el tudja viselni a maga közelében.

Korán indultunk , hárman. Mi ketten és Athos.
Hogy jöhessen nagyon körül kellett nézni merre fogadnak be
egy nem szokványos hármast.
Elég ritka még hogy egy nem kifejezett "hónaljkutyával" találjon
szállást az ember. De a dolog megoldódott hamar.
Csak az oda- vissza tranzit szállás maradt függőben.
De jelszavunk -No Para- így aztán nyugodtak voltunk .

És lőn este , és lőn szállás is percek alatt :-)

Másnap frissen folytattuk utunkat a cél felé.

A cél úgy kb. 1000 éve szakadt ki a szárazföldből. Az ott élők szerint azóta
mostoha sorsú a hely.Semmiben sem kap annyi figyelmet és fejlesztést
mint megannyi felkapottabb testvére.
Pedig megérdemelné, híd is és komp is vezet ide.
Mégis turisták tömegei vonulnak el mellette érdeklődés nélkül.
Nincsenek szálloda sorok ezeregy napernyővel, nincs bazár és disco,
csend van és nyugalom.Igazi pihenésre, csendes sétákra,
kirándulásokra való hely.
A természet szépségeibe még nem rondított bele markológép és
pénzéhes , beteges emberi elme.
Szállásunk egy apró halász faluban lett.
Azt olvastam róla, hogy a legutóbbi népszámláláskor a falu lakosainak száma 92 fő
volt. Nem tudom ma mennyi a lélekszám , de az biztos hogy mindenki mosolyog.
Teszik mindezt a nehéz életkörülményeik ellenére is.

Nagyot pihentünk, jól éreztük magunkat.
Fizikailag hazaérkeztünk .

Sok szerencsét kívánok a megfejtéshez.




2011. szeptember 11., vasárnap

Előkerültem :-)

Évi rendes szabadságunk letelt !
Amint a képen látható, nevezhetnénk
virtuális társasutazásnak is.
A tárgyaim alkotóinak számát tekintve bizonyára.

Még keresgélem önmagam, de majd jövök és
mesélek .
Lesz egy kis játék is, természetesen nyeremény fejében.
Remélem jöttök játszani !

2011. augusztus 10., szerda

A család.........







Már az egész dolog fordítva indult , mint a kezdeteknél:-)
Először az asszony készült el .....
Még az oldalbordájához sem nyúltam, mikor jött az ember ötlete :-)
És hogy a "mű " értelmes befejezést kapjon , két gyermekük is van !
Így lettek család :-)

Mondhatni 90 % kézimunka van bennük.
Nem tudom mennyi munka óra, ennél is több szeretet,
türelem, ezernyi apró öltéske, utána olvasás, stb.. még amit
hordoznak magukban/magukon.

Áprilisban kezdtem hozzá az első fejhez , azóta nőttek , szaporodtak.
Most tanulom elengedni a kezüket, le kell válniuk rólam.
Elkezdik önálló életüket ki itt , ki ott .

Remélem örömöt visznek magukkal !

2011. augusztus 2., kedd

Augusztus ...?



Lippitig , lippitig beosont, de mi ?
A naptár szerint az augusztus .
Biztos ?
Nem tudta ezt eldönteni a mi
magnóliánk sem . Valószínű hogy más évszakot érzékel
ezért készül újra szirmot bontani.
Jó.. jó.. de akkor én miért hímzek már egy ideje folyamatosan
karácsonyit ?
Pedig olvasni tudok , az van a naptárra írva :
A U G U S Z T U S !!!!!!!!!!!!!!!

2011. július 28., csütörtök

Ufó volt, nincs..................




Horgolni nem tudok, ha úgy is csinálok akkor az csak rece lehet.
Elkezdtem úgy csinálni mert viszont szeretek úgy csinálni mint aki horgol , van annak már két éve is talán :-)
Mert hogy kétszer volt velem a drága nyaralni is.
Szokásos kezdés , kiszámolni a 130x130 hosszú megfelelő láncszemeit, majd az első sor
ami 198 kocka lett. Ekkor kérdezett rá Apa :-sálat kötsz ?:-)
Persze hogy felháborodtam , nem kötök horgolótűvel ,és ez nem sál lesz :-)
Azóta ha meglátta hogy ezt bököm csak mosolygott és megjegyezte : tudom nem sál:-)
Mellette csináltam ezt azt , de nyomta a lelkemet már nagyon hogy még nincs készen.
Aztán meg embereltem magam és íme itt az eredmény.
Ami persze nem ad okot dicsőségre, mert gyakorlott horgolók napok alatt kidobják a kezükből. Se nagyon minta, sem nem komplikált, haladós . Másnak !
Ám most örülök neki , akár milyen is , az enyém .

2011. július 16., szombat

Gyermekkorunk kedvenc ételei !


A fenti tárgyban kaptam egy kedves játékot Abilétől !
Amely így szól :

Gyűjtsük össze gyermekkorunk kedves ételeit, sültjeit a blogunkon !
Bizonyára mindenkinek vannak kedvencei, melyekhez akár kedves történetek is
fűződnek.
Emellett persze akadnak olyan ételek is , amiket nagyon nem kedveltünk.
A számot tekintve nincs szabály, mindenki annyi ételt sorol fel amennyihez kedve van.
Így jobban megismerhetjük egymás ízvilágát és egy kicsit nosztalgiázhatunk is.
Egy bloggernek 5 másikat kell meghívnia a játékba !

Akiktől szívesen olvasnám gyermekkoruk kedvenc ételeit :

Ilona Mamzi
Amaranta
Ktimó
Jutus
Csipkeherceg

Akik ismernek tudják már hogy nem kedvelem az add tovább játékokat.
De mivel ez nem jár semmi kötelezettséggel , sőt kedves a témája is ezért hát
íme az emlékeim, csak az kicsi szócska zavar az utolsó mondatban , az a" kell " !

Nos bizony jócskán vissza pergettem emlékeimet, több mint fél évszázadra :-)
Ez az időszak nem arról volt híres hogy bővelkedtek az olyan hétköznapi emberek az enni valóban mint mi. Pedig Anyám élelmiszer boltban dolgozott, azonkívül ha volt alapanyag bármit elkészített ízletesen.
Rendszerint a "Lovashoz" jártunk sorba állni lóhúsért, az volt, és azt tudtuk megvenni. a szegénység ellenére is az alapvető dolgok mindig voltak otthon.
Felmenőimben még frissen élt a háború nyoma.
Ecet, só, gyufa , gyertya, sósborszesz mindig csere mennyiségben volt. Aztán több-kevesebb liszt , cukor, zsír, krumpli és hagyma. Ez alap készlet volt.

Kénytelen vagyok itt most be vallani hogy én is csak akkor érzem jól magam ha van a kamrában egy kis ez az, valamint ha tele van a 200 literes és 120 literes fagyasztó:-)) öröklött a betegség , ez van :-))

Nagyon érdekes hogy most itt ülök a hűvös szobában , mert védekezem a kinti rekkenőtől, nekem meg a téli vacsorák képe jön elő, úgy 1955- 60. ból.
Lobog a tűz a három részes sparheltben, az első része volt a tűztér a hamuzóval,
a második része volt a sütő, a harmadik részében víz volt töltve és az ott állandóan meleg volt.Az állandó parázs melegen tartotta a vizet.
Mikor Anyám megkérdezte , ma mi legyen a vacsora akkor én harsogtam hogy,
sűűűűűlt krumplííííííí :-) Ennyi kellett a boldogsághoz !
Ekkor a Nagymama egyforma méretű krumplikat válogatott ki a speizban tárolt
krumplis zsákból, majd odakészítette a stokira a kis vájlingot és egy nem mosakodásra használt köröm kefét. Az egészet oda emelte a konyhai falikúthoz
amit Ő csak egyszerű svábos beütéssel vaszelejitunként emlegetett és elkezdte a folyó víz alatt sikálni a krumplikat. a tiszta héjas példányok szépen várakoztak épp fürdőző
társaikra. Mikor ez megvolt akkor egy konyharuhával szárazra töröltettek és a sparhelt platnijára tétettek, majd egy már kilyukadt lábassal letakartattak.
Hiába járt a drótos tót hetente ezt a lábast nem foldoztatták be ezért az aktusért.
Majd valamelyik felnőtt kezébe fogta a kampós piszka vasat és a lábas fülébe akasztva toszigálta a platnin.
Mit volt mit tenni a krumplik az edény alatt táncra perdültek és minden oldalukon
jól megpirultak, a belsejük pedig krémesre puhult.
Az illatuk pedig......................érzitek , hmmmm...............:-)))))))

Ez alatt az idő alatt Anyám lila hagymát karikázott lehelet vékonyra, megsózta és
megspriccelte ecettel, megterített és a kis piros zsíros bödönt is az asztalra tette amiben libazsír volt, a töpörtyűje pedig a krumplinyomón keresztül bele engedve a zsírba hmm......
Tányérra kerültek a sült krumplik úgy hogy egy keresztet vágtak a héján és ebbe a kis résbe mindenki csorgatott magának egy kanálnyit a bödönből, a pörcös liba zsír átjárta a krémesen puha krumplik belsejét és hozzá a finom hagyma..............
Ha volt otthon savanyú káposzta azt is tettek az asztalra .
Apám rendszerint kérte Anyámat : - Rózsi kérhetnék egy pár darab ecetes paprikát ?
Mivel mindenki szerette az erőset az is az asztalra vándorolt .
Majd leöblítettük, a "lányok " teával, Apám egy fröccsel :-)
És a - köszönjük a vacsorát - soha nem maradt el !
Így éltünk mi akkor és ott .

A krumplit mindenféle formában , ma is szeretem/szeretném, de mivel az élet egyik fricskája, hogy magasabb a cukrom a kelleténél ezért csak minimális mennyiségben
és akkor is ritkán ehetem. Ugyanis a szénhidrát , a keményítő cukorrá alakul.
Ha rosszalkodni támad kedvem akkor főzök paprikás krumplit és utána egy hétig szorosabban diétázok:-)

Hogy mit nem szeretek ?????
Nem sok olyan van , mivel a mindenevésre szoktattak rá, nem azért mert malac voltam , hanem azért mert a körülmények miatt nem lehetett válogatni.
Pl: a pacalt megfőzöm , állítólag remekül de a számba nem veszem :-)

1968 óta vezetek háztartást ennyi idő alatt illik megtanulni egy - két receptet , fogást
ugye? Azonkívül egyik sarjam szakács-cukrász-barista, az első két szakmának a
tankönyveit nem engedtem vissza az iskolába, nem szégyenlem sok mindent már felnőtt fejjel tanultam meg ezekből a könyvekből. Mert tanulni soha nem késő ! És kérdezni sem !

Lehet hogy csalódik a kedves olvasó hogy én egy egyszerű ételről írtam ,de
én is egyszerű vagyok !
És a hátralévő időmben nem is kívánok megváltozni :-))


2011. július 11., hétfő

A barack dícsérete..........





Ha azt mondanám hogy elegem van a barackból, akkor egy hálátlan dögnek is tűnhetnék :-)
Egy 8 éves fánk van ami minden évben ontja a gyümölcsöt, azt az évet kivéve mikor még virágában fagyott meg a termés.
Nincs permetezve , és szakszerűen metszve sem. Amolyan hályog kovács módjára ahol nagyon le lóg, vagy útban van, azt levágjuk. Vizet folyamatosan kap.
Kb: két hete szedem naponta .
Nekem a sárga barack az igazi nyár. A napsugár színe, a napfény zamata, kerekded
formája semmihez sem hasonlítható. Látványától is ehetnékje támad az embernek. Úgy szeretem mikor már egy kicsit túlérett, totyakos, mézédes és a héj alatt egy picit savanykás .
Mióta beindult az érés minden napom úgy kezdődik , hogy először pásztázom a fa alját van e hasznosítható potyadék. Ez után a fa koronáját veszem szemügyre .
Mikor megállapítottam hogy hol van az érett terület akkor fogom a menyem által
életveszélyesnek minősített létrát, arról fel tudok "lépni" magára a fára a gereblyével a kezemben :-) Mikor megálltam szilárdan , beleakasztom az ágakba a gereblye fogait és elkezdem rázni a fát :-) A módszer eredményes :-) Leereszkedek és összekapkodom a zsákmányt.A kézzel elérhetőt természetesen úgy szedem le.
Bár Apa minden reggel úgy köszön el : tervezel fára mászni vagy nyugodt lehetek ?
Sajnos én fél hétkor nem tudom megmondani hogy félóra múlva mihez lesz kedvem:-)))
Bár látja a szaporodó tele üvegeket a kamra polcain, pöffeszkedik ott dunsztos is és diétás dzsem is , csak a szemeit forgatja :-)
Van már gombóc a fagyasztóban persze hogy barack töltelékkel.
Nap mint nap dudára esszük magunkat a nyers gyümölccsel is.
És barackos a sütemény is erre felé.
Egy lehetőséget még nem használunk ki , pedig lehetne ! Pálesz nem lesz :-)
Ha ilyen marad az idő a héten leérik.
De jó is lesz télen elővenni !
Ez volt a barack dicsérete !


2011. június 29., szerda

Július.......


Még szinte nyár sem volt, és eltelt belőle egy hónap.
Az Aprók elmentek, le érett a meggy, naponta szedem a téli teának való mentát, kakukkfüvet,
citromfüvet.
A délutáni szieszták alatt sikerült ezt a kis lélekmelegítőt összeütni.
Semmi extra , a mintáját a fonal adja, a formáját sikerült fejből eltalálni, az enyémnek érzem, jó benne.Kentaur a drága ,kötve van de körbe horgolva:-)

Most egy hosszabb , ám nem ismeretlen
projektbe fogtam . Még nem tudok mutatni belőle, de amint lesz értékelhető ,látható
formálódó valami mutatom majd.

Mivel meglehetősen régen írtam nem tudom volt
e valami blogbaj, de most pl: nem minden képet
akart feltölteni. Majd meglátjuk !
Kínomban eszembe jutott a bányász köszönés :
Jó szerencsét !

2011. május 26., csütörtök

Mindjárt június ! ! !






Csókolom ! Athos vagyok a kutya !
Sorrendben három sima bőrűt ismerek el magaménak.
Első a sima bőrű hím , akit a sima bőrű nőstény Apukámnak szólít.
Aztán jön a nőstény aki Anyukám névre hallhat. Valamit van egy Kisfiam
névre hallgató hím is , alkalom szerűen. ( csak azt tudnám miért kicsi , mikor
nem is az ? ) Szóval Ők szoktak foglalkozni velem .
Jahhh !! és van még egy egy kényúr is ő is a házban lakik, brrrr minden ujján tű nőtt ki.
És nevetséges hangon azt tudja csak mondani hogy : máááj-nyáááj -miuuu-nyauuu:-)

Hét hetes korom óta Ők a családom. Már az igazira nem is emlékszem, csak az emlegetésekből hámoztam ki valami váll lapos, tányérsapkás dolgokat.
mert ha ások akkor mindig azt hallom : Athos azt a tányérsapkás váll lapos hm... feslett erkölcsű anyádat...:-)
De mikor olyan jóóóóó ásni.........
Viszont bízhatom bennük, van chippem, háziorvosom, külön lakosztályom szőnyegem , játékaim, járattak iskolába is( most majd megint) és gondoskodtak arról hogy gyermek maradjak örökre. Valamikor fiú voltam :-(
Sokat beszélgetnek velem. becézgetnek, simogatnak.
Egy ilyen alkalommal hallottam hogy Anyukám mondta - a kutyának sincs kedve most írogatni- De van ! De van ! Ezért most én bátorkodom elmondani a történéseket.................
Mondjuk el is hiszem hogy az utóbbi időben nem volt sem ideje , sem kedve Anyukámnak semmihez.
Nagy fura idegen szagú csomagokat vittek be, és sok sittes zsákot hoztak ki.
Nem is tudtam néha túl ugatni a nagy zörejeket:-)
Valami zuhany kabinról folyt a téma..... fúúj én úgy utálom a slagot, de ha ez nekik jó hát legyen. Személy szerint én nagyon szeretek finom kutya szagúnak lenni:-)

Aztán Anyukám napokig ki sem jött még hozzám sem , valami torokfájós vírusa lett.
Nyomta az ágyat, igen így mondták.
De tegnap megnyugodtam, már jól van ! Azt mondta Apukámnak - elvihetnétek már azt a sittet a fenébe - Szóval ha házsártos akkor már a helyén van :-)

És tessenek csak elképzelni hogy azt is hallottam hogy nemsokára jönnek a sok kis sima bőrűek nyaralni !
Szokott jönni három apró , jó szagú, sivalkodó sima bőrű hím , akikhez csatlakozik a két helyben lakó kicsit nagyobbacska ugyan ilyen. Hú micsoda finom étel maradékok lesznek hami-hami...........
Borítékolom hogy Anyukám Velük fog foglalkozni , sebaj megengedem, majd bepótoljuk később.
Biztos fog jelentkezni, idő kérdése.
Addig is helyette kívánok szép nyarat, mosolyt az arcokra.

Kutyapuszi Mindenkinek !
Felső - Dunai Athos vaúúúúúúúúúú !

És a fényképalbumomból pár kép !