2011. március 9., szerda

Hogy is volt ?




A napokban jól elrámolt , régi dolgok kerültek elő.
Ica (az előzőekben már említettem Őt) pakolászott, selejtezett.
Kezébe került a Nagymamánk varrós doboza, amit még Lali bácsi a könyvkötő rokon
készített, és mint ilyen nagy becsben tartott ereklye szinte új állapotban leledzik.
Haza is hoztam , a benne rejlő számomra nagyon értékes dolgokkal: pl stoppolófa, horgolótűk , giga méretű szűcstűk, stb. De ami beindította a múltidézésemet az a Mama által horgolt keresztelő réklicske és sapkácska , amit az első gyereke születésekor készített, és aztán a következő három is viselt.
Gondoljatok csak bele az első "gyerek " 1904 ben született, majd 1910, 1912, és Apám 1922- ben. Ha ezek beszélni tudnának ........................
De mivel nem tudnak, én viszont szeretek beszélgetni is és mélázni a múlton, eszembe jutott egy régi történet .
Hogyan sirattattam meg a Nagymamát 10 éves koromban:-)
8 x 7 = után már nem volt az iskolákban hittan oktatás. Addig ott óra keretében
folyt a nem tanítási órára hasonlító meseszerű előadás.
Utána minden család maga döntötte el járatja e a gyermekét a plébániára iskola után
külön órára , külön pénzért avagy nem.
Nekem mennem kellet, de szívesen is mentem. Mint megbízható megítélést élvező ,
kezembe kaptam a huszast,( jaj nagyon szép rajzolatú, kék színű papír bankó volt)
minden hónapban böcsülettel be is fizettem.
Igen ám de ahogy az iskolába növekedett a kék és piros nyakkendősök száma, a hittan órákon úgy csökkent a hallgatóság:-(
Negyedikben Pünkösdkor meg is volt az elsőáldozás( az az uborkafejű én vónék)
utána valami lázadás féle kezdett belém költözni.
Nyári táborba nem mehettem , nem tartoztam közéjük, kirándulni nem mehettem, sem örsi gyűlésre, mert nem tartoztam közéjük.
Eljött a szeptember. Megkaptam a huszast ismét. Aztán egy nagy bátorságot véve ,
megálltam a Kossuthiban lévő szoci típusú fodrászüzlet kitárt ajtajában, nagyokat szippantva a kiáradó finom levegőből , még egy utólsó bátorságot merítve , beléptem. Rögtön az első széken dolgozó fodrász nénihez: csókolom , szeretném levágatni a hajamat ! - Pénzed van ? - van , és megmutattam a kék bankót.
Leültettek , várjam ki a sorom. Közben nagyon élveztem a látványt, a sok kelléket a körmös nénit, a vendég néniket a sok mindenféle izével a fejükön.
Rám került a sor. A fodrász néni furcsállta is hogy le akarom vágatni a hosszú copfjaimat. Én határozottan kértem rövid borotva hajvágást frufruval.
Biztos ? Biztos ! Ja és mindent hozzá, krém, szesz, lakk :-) Teljes szervíz :-)
Nem aprózunk :-))
A kész mű után egy frufrus fiú nézett velem szemben a nagy tükörből.
Meg voltam elégedve, ezt 2 Ft borravalóval nyomatékosítottam is, és még a copfokat is ott hagytam :-) Elügettem a Ferenc utca és Török Flóris utca sarkán lévő Virágh
fényképészhez és igazolvány képet készítettem . A három kép 6 Ft volt.
Hazafelé vettem egy 2 Ft -os fagyit amit még egyben soha nem kaptam , ez négy gombóc volt, mindig csak 1 Ft - os kétgombócosra kaptam pénzt.
Élvezettel nyalakodva átgondoltam hogy úgysem veszi észre senki ezt a kis változást rajtam és majd jól azt mondom hogy hittanra megyek , közben meg úttörő leszek, lesz fényképes igazolványom is :-) Meg is voltam elégedve magammal , milyen sok okosságot találtam ki , és ezt mind egyedül :-))
De ahogy közeledtem a házunkhoz úgy szorult a gyomrom is össze:-(
Haza haza kell menni, hát beléptem a kapun , és mentem a lépcsősor felé.
A lépcső tetején látok egy pár papucsot , feljebb is nézve a papucsok Anyámban végződtek. Majd egy - háát Te hogy nézel kiiiiii ?????????? és akkor kérdések özöne árasztott el, hol voltam , miből voltam , miért voltam ? Nem jött be az én jól kitalált mesém:-) A hangos szóváltásra és a kezdődő pityergésemre jött ki Nagymama a szobából a varrógép mellől. Meglátott és magához ölelt - kisonokám mi történt , hol a szép hajacskád? és elkezdett hangosan zokogni.
Ő sírt , én még jobban , Anyám kiabált , mikor Apám hazajött belilult a feje a látványtól, de csak annyit mondott, legalább egy csattal azt a frufrut hátra lehetne tűzni. És egy sima hullám csattal szégyenítő csapást mértek az én modern frizurámra. Amit csak a kapuig hagytam magamon:-))
A doboz, a rékli, ebbe a történetbe torkollott................. utolsó hosszú hajú gyerekkori képeim, és a Nagymama horgolása íme:-)

9 megjegyzés:

BORI írta...

Jaj, de jó olvasni újabb bejegyzéseidet! Szép napot kívánok! :)

Barbaral írta...

Nagyon tetszenek az írásaid! Kikapcsolnak és felvidítanak, köszönöm:):):)

Anice kötős blogja írta...

Nagyon szép történet és a rékli is tetszik. Bátor kislány voltál mindennek ellenére :)

Exit írta...

Továbbra is szívesem olvasom az írásaidat! Ez is tetszett! :-)

Mammka írta...

Ó, Mmama! Megmutatnád fotón azt a varrósdobozt és a stoppolófát,apróságokat?
Úgy szeretném látni!
Csodásak a kis réklik!
Ja,igen! Nekem is csodás copfjaim voltak, sajnos nem eladtam,hanem "csak" úgy levágattam.

Jutus írta...

Nagyon jó volt olvasni és eszembe jutottak az én butaságaim is.:))

mariann írta...

Nekem is az jutott eszembe, hogy nagyon bator kislany lehettel!
Meg sose lattam rolad gyerekkori kepeket, nagyon hasonlit rad a Gergo!
Irok holnap e-mailt neked, uzletelni akarok veled:)
Puszi!

mmama írta...

Köszönöm hogy olvassátok ezeket a poros történeteket, lesz még !

Mariannkám ! a Bátort a vakmerőt , és a hülyét csak egy hajszál válassza el, én az utóbbi voltam:-)
Mentségül hogy 10 éves:-)

Na hát valami közöm azért van Gergőhöz (is) ! :-)

Írjál !

Mmamka megmutatom majd a dobozt , csak most akadályoztatva leszek pár napig!

Ágni írta...

Hát én most jutottam el eddig, de ez a történet nagyon édes!!!!