2011. március 2., szerda

Régi ............



Tegnap kifordítottam a papíros-iratos sarkot a helyéből.
Most eljött az az idő amikor is azt mondtam hogy nem tartogatok semmi mást csak azt amire feltétlenül szükségünk lehet.
Egy nagy kukás zsák tele lett apró fecnikkel és majd el lesz égetve.
Most aztán ha keresnek rajtunk valamit akkor bátran mondhatjuk hogy nincs meg:-)
Két évre visszamenőleg a lefűzött csekkek meg vannak, akinek ez nem elég, annak üzenem hogy itt a tavasz , mint a mellékelt képen látható:-))))
Az egyiken vannak még most megtalált papírok, mind egy-egy régi jó, avagy szép emléket idéz. Megmutatom Kedveseim, hogy aki nem látott még ilyet , legyen része benne.
Egy 1950 -ben feladott képeslap , két 0,20 filléres bélyeggel , a szövege szerint engem is elvittek Máriapócsra az év szeptember 08-án mint 3 hónapos csecsemőt:-)
Aztán egy régi villanyszámla legalul, most cirka 15x fizetünk többet:-(
Egy postai levelezőlap üresen amit Anyu rejtvény füzetében találtam .
Ezek a szép emlékek.
A jó emlék az más kategória :-) Látjátok a Televízió nyugtákat ? Először 50 ft volt /hó, aztán ez is kezdett kúszni felfelé, de most itt nem ez a lényeg.
Harminc sok évvel ezelőtt a harmadik emeleten laktunk , minden szépítés nélkül elhihetitek hogy voltak rendesen amolyan " M. Monro" féle "lökhárítóim" amit nem
Dr.Plastik Szilikon csinált hanem B. Józsi bácsi az Apukám :-))
S mikor minden délben loholtam le a harmadikról az iskola elé az épp soros gyerekemért , mindig jött szemben a postás"bácsi" olyan huszon éves, tőlem nem sokkal fiatalabb fiú. Soha nem köszönt :-(
Konstatálta hogy egy lengő mellű nő elsuhan mellette , és csendben maradt:-)
Sokáig így volt ez. Aztán egy nap mikor hazaérkezvén értesítést találtam az ajtóba dugva, mely szerint menjek be a postára befizetni az 50 ft-ot ( a posta csak busszal volt megközelíthető és a gyerekekkel )bedurrant az agyam.
Bementem befizetni , de forraltam a "fizetséget" :-)
El is érkezett az én időm :-) Egy szép nap szokásom szerint hömpölygök le a lépcsőn, a földszinten kupaktanács a szomszédokkal , na ki ha nem a postás ?
Valakit ismeretlen nevűt keresett.
Köszöntem a szomszédoknak, Ők viszont köszöntöttek, én pedig kitörő öröm sikolyban törtem ki.Tőlem szokatlanul hangosan, heves kézmozdulatokkal.
ÓÓÓÓÓÓÓ Drága Uram , jaj de nagyon örülök Magának és azzal a mozdulattal öleltem rettenetes kebleimre , vissza fojtva belső röhögésemet.
És folytattam a szomszédok előtt:- annyira sajnáltam szegény embert én azt hittem hogy néma, még soha nem hallottam megszólalni, még soha nem köszönt :-))
Még soha meg nem állított hogy ha érkezett valami, pedig itt járunk el nap mint nap egymás mellett :-))-
Közben a nyakát erőteljesen tartottam hm... magamon:-))
Mit mondjak a fiú leizzadt, vörös volt, és attól fogva köszönt.
Messziről , előre, ordítva :-)) Kezit csókolom ! Azt is megtudtam hogy Józsinak hívják. Ettől fogva normális emberi volt a kapcsolatunk egészen addig míg ott laktunk.
Józsi ma már kb: tisztes nagypapa lehet, és szerintem most nagypapa korában is emlékszik arra hogy hogy járt egy "mellesleg" nagy szájú lakóval postás korában.
" -Mert engem nem lehet , elfelejteni- " valahogy így énekelték.................

És ez a TV - nyugtáról jutott eszembe , a tegnapi hóesésben is megmosolyogtatott az emlék.



9 megjegyzés:

Tigrislilijom írta...

Ezen jól elkuncorásztam, igazad volt :-)))))

Dorkadesign írta...

:::::)))))))))

Abile írta...

Dejóóót nevettem a történeten!! Láttalak magam előtt! És még ma is el tudnám rólad képzelni :o))

bruercsi írta...

Na erről beszéltem. Ezek a történetek megfizethetetlenek, nekem. Tessék menteni!! :)

F.Gina írta...

:)))))

Ilonamamzi írta...

Hát ez a kommunikáció hatalma. Szuper megint.

mmama írta...

:-))
Abile , és ma is megcsinálnám , nincsenek ilyesfajta gátlásaim , és egyre inkább kevesebb, olyan jó hogy nem kell "viselkedni".
Magamat adhatom , aztán ki-ki eldöntheti hogy akar e vagy sem .
És vastagon nem érdekel sok dolog ami azelőtt kardinális kérdés volt.

Erika ! ha megfizethetetlen lenne
keresett író lennék, de ezt meg kell különböztetni egy anekdotázó nagymamától, ezért nem fogok menteni, eldöntöttem.

És még mennyi minden van a tarsolyomban :-))

Jutus írta...

Ez nagyon jó,gyorsan felvidítottál!!!:))

Margit írta...

Magdi, szenzációs vagy! Én olyan jót (mit szépítesem..)röhögtem.