2011. április 12., kedd

Hogy is volt ?


Ha most kinézek az ablakon integetnek a fák .
Szél van . A Húsvéti ünnepek előtt kerekedő szelet hívták Őseim
böjti szeleknek. Érdekes hogy mivel mozgó ünnep, mindegy hogy mikorra esett,
a szél az kitartóan fújt , csak fújt. Mint ahogy most is.
Mint ahogy belém ivódott az is hogy pakolunk, rámolunk, takarítunk .
Minden évben a kimosott vizes nagy függönyt ilyenkor is elvittük a spannolóhoz.
Ott kifeszítették, úgy száradt meg és felhengergetve óvatosan , hogy ne gyűrődjön vittük haza. Jó friss illat volt sokáig .
A pincétől a padlásig mindenütt kitakarítottunk. Aprócska speizunkban időben
ott lógott a sonka amit Keresztanyu a nagy kerek levarrt tetejű kosárban küldött
egy kis bab , dió és a húsvéti rozmaring alma társaságában.
Főleg az asszonyok böjtöt tartottak, volt aki hat hétig, volt aki csak a nagyhétnek nevezett héten böjtölt, ez az ünnep előtti hét volt.
A zöldcsütörtököt szívemből utáltam évről évre spenót volt az ebéd:-(
Ma már kifejezetten szeretem . Hja változunk mi is nem csak az idő !
Tojást a Kleinéknél rendeltünk, ott az utcában laktak és stikában árultak ezt azt.
Csütörtökön azt is hazahoztuk. Apám lefűrészelte a csülköt , Anyám a sonka fölső részét beáztatta csütörtök este. Péntek reggel friss vízben odatették főni, lassan gyöngyözve. Mindig hallom ahogy beszélgettek, annyi óra ahány kiló a főzés ideje.
Majd beletették a tojásokat is , de nekem párat tiszta vízben kifőztek mert én nem
szerettem a sonka lében főttet. Majd mikor kifordult a csont a húsból levették a tűzről
kitették az ajtó elé és ott a levében hűlt ki. Pénteken reggel kivették a levéből a tojásokról lemosták a zsírt és a speizba letették a földre. Ott volt a leghidegebb.
Pénteken a felnőttek egész nap böjtöltek, mi gyerekek kaptunk tejbegrízt.
Tojást festettünk, Anyám és a Nagymama sütöttek . Foszlós kalácsot és zserbót.
Szombaton vártuk az estét. A kis kosárban be pakolták a sonkát a friss ropogósra keményített nagy szalvétába a kalácsot , és egy üveg bort.
Napközben Apám lereszelt egy szál tormát és ecetes levet tett rá.
Aztán mindenki ünneplőbe öltözött megfogtuk a kosarat és elindult az egész család
a Feltámadásra. De nem csak a család szinte az egész ház. Mindig tele volt a templom.
A megszentelt ennivalóval haza érve, vacsora következett. A szobában terítve, szép ruhában ettük a sonkát mintha mennyei manna volna:-)
Vasárnap reggel az udvarban kellett keresgélni a csoki nyuszit és tojásokat.
Mindig friss rántott csirke volt az ebéd. Délután jöttek mentek a rokonok.
Hétfőn a locsolkodós napon , mert akkor még divat volt , nagy forgalom volt, még felnőttek is jöttek . Illett leültetni kínálni Őket. Nem csak itallal.
És szívesen fogadták a festett tojást, nem vártak pénzre.
Sajnos ma már ez a szokás hamvában holt, a magam részéről nagyon sajnálom.
Ezekre a Húsvétokra nagyon szívesen emlékszem vissza.

Ám 1987 Húsvét hétfője után bennem eltört az ünnep utáni vágyakozás.
Akkor is kései volt az ünnep április 27. re esett hétfő.
Előző nap családilag hazamentünk ebédre, jókedvűen búcsúztunk el.
A hétfő délutáni nyugalmat egy telefon hívás zavarta meg.
Anyám volt az , fakó hangon közölte - kislányom Apád meghalt - :-(
Azóta nem várom , nem szeretem ezt az ünnepet, csak elfogadom hogy van, és viszem tovább a szokásokat.




3 megjegyzés:

Ágni írta...

Gyönyörűen leírtad. Sajnos ahogy öregszünk és ezt azt megtapasztalunk, bizonyos ünnepek megfakulnak..bennem a Karácsony fakult meg, ugyanilyen okokból kifolyólag.

Edina írta...

Köszönöm hogy leírtad Nekünk!:)
Szép napot!

Abile írta...

Nagyon szeretem olvasni a történeteidet. Ilyenkor pereg a film a szemem előtt...