2011. szeptember 22., csütörtök

Évia 3.







Chronia egy aprócska halász falu.Egy utca az egész, mögötte hegy magasodik.
A házak közvetlen a partra épültek. Dagálykor a hullámok a kerítést csapdosták.
Kérdésemre Ágni elmondta hogy a hegy a tengerben folytatódik.
Az utca tul.kép.a hegy kőpárkánya.
Erkélyünk rálógott a vízre. Az előzőekben feltett képen jól érzékelhető a falu
"nagysága". Mi a pálmafa takarásában az első szinten laktunk.
Ilyen kis lélekszámú falvakban nincs kereskedelmi egység, semmilyen.
Nem tartaná el a vállalkozót. Ezért mozgó árusok jönnek mennek és hangosbeszélőn kínálják portékájukat. Érdekes ám nehéz életforma ez.
Megbeszéltük hogy bejárjuk az egész északi részt.
Délelőttönként mentünk nézelődni, 2-3 ilyen aprócska településre benéztünk.
Közben beszereztük az élelmiszereket, vagy itt -ott leültünk enni.
Délután kimentünk a partra. Olyan helyet kerestünk ahol nem zavar senkit a kutya.
Nem volt nehéz, mert teremtett lélekkel sem találkoztunk soha.
Lassan lassan Athos rájött a fürdés örömére harapta a hullámokat , úszott , ugrándozott.
Ezzel a szisztémával 28-30 településre jutottunk el.
Kettőnek a nevét ha akarnám sem felejteném :-))
Kourkouli és Drimona ! Mindkettő hegyi falu.
Tudjátok milyen az mikor a visítófrász bent marad ?
Beharapott szájjal , két kézzel kapaszkodva ültem a kocsiban és imádkoztam:-)
Vártam hogy mikor borulunk fel. Olyan keskeny és meredek utcácskán lavírozott Apa. persze hogy a végén mindig kinevetett:-))Örültem mikor leparkoltunk és gyalog mentünk tovább:-)
Limni egy kis gyöngyszem a palettán, Lutra Aedipsou kiépültebb , városiasabb.
Agios Nicolaosnál ott az apró szigetecske, Agios Ioannisnál a barlangos sziklák között fürödtünk, helyben szedett fügéből a még ott készített lekvár és kompót
most a kamra polcán mosolyog ránk.
A hegyen harapható a levegő, a víz selymesen simogat.
Ezen a szigeten nincs hangos szórakozóhely , emeletes szálloda gyár, bazár.
Rá kérdeztem erre és a következő választ kaptam:
Éviát az Athéniak tartják a közelségük miatt üdülő helyüknek.
Mikor ki tudnak szabadulni a kőrengetegből ide jönnek.
Akinek nem áll módjában építkezni a szigeten, az a nyári hónapokra lakást bérel.
Itt nyaralnak a nagyszülők és az unokák, a szülők hétvégenként jönnek látogatóba.
Ezért aztán semmi olyan nincs amit a legtöbb külföldi vendég igényelni szokott.
Mi örültünk ennek, hiszen ilyen csendes , eldugott helyet kerestünk.
Annak azonban hogy a távozók a szemetüket nem viszik magukkal, már kevésbé :-(
Összességében szép emlék marad Évia.
Ágni és férje Jorgosz jó vendéglátónak bizonyultak , messze túl a helyfoglaláson !
Köszönjük !!!
A képtárban megtekinthetőek a képek.
De minden véget ér egyszer........................és............

5 megjegyzés:

Ilonamamzi írta...

Csodálatos hely lehet. Nagyon köszönöm, hogy megosztottad velünk az élményeket.

Ágni írta...

Nagyon szép beszámolót írtál, feltehetem hozzám az evia blogba?

mmama írta...

Ágni persze hogy felteheted, de még holnap lesz egy rész !

Abile írta...

Csudajó lehetett nektek! És látom Ágni olvasód is... izgalmas!! :D

Zsófimamája_Gabi írta...

Nagyon jó képek!...és....IMÁDOM A FÜGÉÉÉÉT!:))