Évia 3.

Chronia egy aprócska halász falu.Egy utca az egész, mögötte hegy magasodik.
A házak közvetlen a partra épültek. Dagálykor a hullámok a kerítést csapdosták.
Kérdésemre Ágni elmondta hogy a hegy a tengerben folytatódik.
Az utca tul.kép.a hegy kőpárkánya.
Erkélyünk rálógott a vízre. Az előzőekben feltett képen jól érzékelhető a falu
"nagysága". Mi a pálmafa takarásában az első szinten laktunk.
Ilyen kis lélekszámú falvakban nincs kereskedelmi egység, semmilyen.
Nem tartaná el a vállalkozót. Ezért mozgó árusok jönnek mennek és hangosbeszélőn kínálják portékájukat. Érdekes ám nehéz életforma ez.
Megbeszéltük hogy bejárjuk az egész északi részt.
Délelőttönként mentünk nézelődni, 2-3 ilyen aprócska településre benéztünk.
Közben beszereztük az élelmiszereket, vagy itt -ott leültünk enni.
Délután kimentünk a partra. Olyan helyet kerestünk ahol nem zavar senkit a kutya.
Nem volt nehéz, mert teremtett lélekkel sem találkoztunk soha.
Lassan lassan Athos rájött a fürdés örömére harapta a hullámokat , úszott , ugrándozott.
Ezzel a szisztémával 28-30 településre jutottunk el.
Kettőnek a nevét ha akarnám sem felejteném :-))
Kourkouli és Drimona ! Mindkettő hegyi falu.
Tudjátok milyen az mikor a visítófrász bent marad ?
Beharapott szájjal , két kézzel kapaszkodva ültem a kocsiban és imádkoztam:-)
Vártam hogy mikor borulunk fel. Olyan keskeny és meredek utcácskán lavírozott Apa. persze hogy a végén mindig kinevetett:-))Örültem mikor leparkoltunk és gyalog mentünk tovább:-)
Limni egy kis gyöngyszem a palettán, Lutra Aedipsou kiépültebb , városiasabb.
Agios Nicolaosnál ott az apró szigetecske, Agios Ioannisnál a barlangos sziklák között fürödtünk, helyben szedett fügéből a még ott készített lekvár és kompót
most a kamra polcán mosolyog ránk.
A hegyen harapható a levegő, a víz selymesen simogat.
Ezen a szigeten nincs hangos szórakozóhely , emeletes szálloda gyár, bazár.
Rá kérdeztem erre és a következő választ kaptam:
Éviát az Athéniak tartják a közelségük miatt üdülő helyüknek.
Mikor ki tudnak szabadulni a kőrengetegből ide jönnek.
Akinek nem áll módjában építkezni a szigeten, az a nyári hónapokra lakást bérel.
Itt nyaralnak a nagyszülők és az unokák, a szülők hétvégenként jönnek látogatóba.
Ezért aztán semmi olyan nincs amit a legtöbb külföldi vendég igényelni szokott.
Mi örültünk ennek, hiszen ilyen csendes , eldugott helyet kerestünk.
Annak azonban hogy a távozók a szemetüket nem viszik magukkal, már kevésbé :-(
Összességében szép emlék marad Évia.
Ágni és férje Jorgosz jó vendéglátónak bizonyultak , messze túl a helyfoglaláson !
Köszönjük !!!
A képtárban megtekinthetőek a képek.
De minden véget ér egyszer........................és............