2011. július 28., csütörtök

Ufó volt, nincs..................




Horgolni nem tudok, ha úgy is csinálok akkor az csak rece lehet.
Elkezdtem úgy csinálni mert viszont szeretek úgy csinálni mint aki horgol , van annak már két éve is talán :-)
Mert hogy kétszer volt velem a drága nyaralni is.
Szokásos kezdés , kiszámolni a 130x130 hosszú megfelelő láncszemeit, majd az első sor
ami 198 kocka lett. Ekkor kérdezett rá Apa :-sálat kötsz ?:-)
Persze hogy felháborodtam , nem kötök horgolótűvel ,és ez nem sál lesz :-)
Azóta ha meglátta hogy ezt bököm csak mosolygott és megjegyezte : tudom nem sál:-)
Mellette csináltam ezt azt , de nyomta a lelkemet már nagyon hogy még nincs készen.
Aztán meg embereltem magam és íme itt az eredmény.
Ami persze nem ad okot dicsőségre, mert gyakorlott horgolók napok alatt kidobják a kezükből. Se nagyon minta, sem nem komplikált, haladós . Másnak !
Ám most örülök neki , akár milyen is , az enyém .

2011. július 16., szombat

Gyermekkorunk kedvenc ételei !


A fenti tárgyban kaptam egy kedves játékot Abilétől !
Amely így szól :

Gyűjtsük össze gyermekkorunk kedves ételeit, sültjeit a blogunkon !
Bizonyára mindenkinek vannak kedvencei, melyekhez akár kedves történetek is
fűződnek.
Emellett persze akadnak olyan ételek is , amiket nagyon nem kedveltünk.
A számot tekintve nincs szabály, mindenki annyi ételt sorol fel amennyihez kedve van.
Így jobban megismerhetjük egymás ízvilágát és egy kicsit nosztalgiázhatunk is.
Egy bloggernek 5 másikat kell meghívnia a játékba !

Akiktől szívesen olvasnám gyermekkoruk kedvenc ételeit :

Ilona Mamzi
Amaranta
Ktimó
Jutus
Csipkeherceg

Akik ismernek tudják már hogy nem kedvelem az add tovább játékokat.
De mivel ez nem jár semmi kötelezettséggel , sőt kedves a témája is ezért hát
íme az emlékeim, csak az kicsi szócska zavar az utolsó mondatban , az a" kell " !

Nos bizony jócskán vissza pergettem emlékeimet, több mint fél évszázadra :-)
Ez az időszak nem arról volt híres hogy bővelkedtek az olyan hétköznapi emberek az enni valóban mint mi. Pedig Anyám élelmiszer boltban dolgozott, azonkívül ha volt alapanyag bármit elkészített ízletesen.
Rendszerint a "Lovashoz" jártunk sorba állni lóhúsért, az volt, és azt tudtuk megvenni. a szegénység ellenére is az alapvető dolgok mindig voltak otthon.
Felmenőimben még frissen élt a háború nyoma.
Ecet, só, gyufa , gyertya, sósborszesz mindig csere mennyiségben volt. Aztán több-kevesebb liszt , cukor, zsír, krumpli és hagyma. Ez alap készlet volt.

Kénytelen vagyok itt most be vallani hogy én is csak akkor érzem jól magam ha van a kamrában egy kis ez az, valamint ha tele van a 200 literes és 120 literes fagyasztó:-)) öröklött a betegség , ez van :-))

Nagyon érdekes hogy most itt ülök a hűvös szobában , mert védekezem a kinti rekkenőtől, nekem meg a téli vacsorák képe jön elő, úgy 1955- 60. ból.
Lobog a tűz a három részes sparheltben, az első része volt a tűztér a hamuzóval,
a második része volt a sütő, a harmadik részében víz volt töltve és az ott állandóan meleg volt.Az állandó parázs melegen tartotta a vizet.
Mikor Anyám megkérdezte , ma mi legyen a vacsora akkor én harsogtam hogy,
sűűűűűlt krumplííííííí :-) Ennyi kellett a boldogsághoz !
Ekkor a Nagymama egyforma méretű krumplikat válogatott ki a speizban tárolt
krumplis zsákból, majd odakészítette a stokira a kis vájlingot és egy nem mosakodásra használt köröm kefét. Az egészet oda emelte a konyhai falikúthoz
amit Ő csak egyszerű svábos beütéssel vaszelejitunként emlegetett és elkezdte a folyó víz alatt sikálni a krumplikat. a tiszta héjas példányok szépen várakoztak épp fürdőző
társaikra. Mikor ez megvolt akkor egy konyharuhával szárazra töröltettek és a sparhelt platnijára tétettek, majd egy már kilyukadt lábassal letakartattak.
Hiába járt a drótos tót hetente ezt a lábast nem foldoztatták be ezért az aktusért.
Majd valamelyik felnőtt kezébe fogta a kampós piszka vasat és a lábas fülébe akasztva toszigálta a platnin.
Mit volt mit tenni a krumplik az edény alatt táncra perdültek és minden oldalukon
jól megpirultak, a belsejük pedig krémesre puhult.
Az illatuk pedig......................érzitek , hmmmm...............:-)))))))

Ez alatt az idő alatt Anyám lila hagymát karikázott lehelet vékonyra, megsózta és
megspriccelte ecettel, megterített és a kis piros zsíros bödönt is az asztalra tette amiben libazsír volt, a töpörtyűje pedig a krumplinyomón keresztül bele engedve a zsírba hmm......
Tányérra kerültek a sült krumplik úgy hogy egy keresztet vágtak a héján és ebbe a kis résbe mindenki csorgatott magának egy kanálnyit a bödönből, a pörcös liba zsír átjárta a krémesen puha krumplik belsejét és hozzá a finom hagyma..............
Ha volt otthon savanyú káposzta azt is tettek az asztalra .
Apám rendszerint kérte Anyámat : - Rózsi kérhetnék egy pár darab ecetes paprikát ?
Mivel mindenki szerette az erőset az is az asztalra vándorolt .
Majd leöblítettük, a "lányok " teával, Apám egy fröccsel :-)
És a - köszönjük a vacsorát - soha nem maradt el !
Így éltünk mi akkor és ott .

A krumplit mindenféle formában , ma is szeretem/szeretném, de mivel az élet egyik fricskája, hogy magasabb a cukrom a kelleténél ezért csak minimális mennyiségben
és akkor is ritkán ehetem. Ugyanis a szénhidrát , a keményítő cukorrá alakul.
Ha rosszalkodni támad kedvem akkor főzök paprikás krumplit és utána egy hétig szorosabban diétázok:-)

Hogy mit nem szeretek ?????
Nem sok olyan van , mivel a mindenevésre szoktattak rá, nem azért mert malac voltam , hanem azért mert a körülmények miatt nem lehetett válogatni.
Pl: a pacalt megfőzöm , állítólag remekül de a számba nem veszem :-)

1968 óta vezetek háztartást ennyi idő alatt illik megtanulni egy - két receptet , fogást
ugye? Azonkívül egyik sarjam szakács-cukrász-barista, az első két szakmának a
tankönyveit nem engedtem vissza az iskolába, nem szégyenlem sok mindent már felnőtt fejjel tanultam meg ezekből a könyvekből. Mert tanulni soha nem késő ! És kérdezni sem !

Lehet hogy csalódik a kedves olvasó hogy én egy egyszerű ételről írtam ,de
én is egyszerű vagyok !
És a hátralévő időmben nem is kívánok megváltozni :-))


2011. július 11., hétfő

A barack dícsérete..........





Ha azt mondanám hogy elegem van a barackból, akkor egy hálátlan dögnek is tűnhetnék :-)
Egy 8 éves fánk van ami minden évben ontja a gyümölcsöt, azt az évet kivéve mikor még virágában fagyott meg a termés.
Nincs permetezve , és szakszerűen metszve sem. Amolyan hályog kovács módjára ahol nagyon le lóg, vagy útban van, azt levágjuk. Vizet folyamatosan kap.
Kb: két hete szedem naponta .
Nekem a sárga barack az igazi nyár. A napsugár színe, a napfény zamata, kerekded
formája semmihez sem hasonlítható. Látványától is ehetnékje támad az embernek. Úgy szeretem mikor már egy kicsit túlérett, totyakos, mézédes és a héj alatt egy picit savanykás .
Mióta beindult az érés minden napom úgy kezdődik , hogy először pásztázom a fa alját van e hasznosítható potyadék. Ez után a fa koronáját veszem szemügyre .
Mikor megállapítottam hogy hol van az érett terület akkor fogom a menyem által
életveszélyesnek minősített létrát, arról fel tudok "lépni" magára a fára a gereblyével a kezemben :-) Mikor megálltam szilárdan , beleakasztom az ágakba a gereblye fogait és elkezdem rázni a fát :-) A módszer eredményes :-) Leereszkedek és összekapkodom a zsákmányt.A kézzel elérhetőt természetesen úgy szedem le.
Bár Apa minden reggel úgy köszön el : tervezel fára mászni vagy nyugodt lehetek ?
Sajnos én fél hétkor nem tudom megmondani hogy félóra múlva mihez lesz kedvem:-)))
Bár látja a szaporodó tele üvegeket a kamra polcain, pöffeszkedik ott dunsztos is és diétás dzsem is , csak a szemeit forgatja :-)
Van már gombóc a fagyasztóban persze hogy barack töltelékkel.
Nap mint nap dudára esszük magunkat a nyers gyümölccsel is.
És barackos a sütemény is erre felé.
Egy lehetőséget még nem használunk ki , pedig lehetne ! Pálesz nem lesz :-)
Ha ilyen marad az idő a héten leérik.
De jó is lesz télen elővenni !
Ez volt a barack dicsérete !