2012. január 26., csütörtök

Bónusz ! 2.


Hajnalban minden olyan gyorsan történt.
Anyám halk , ám határozott szavára, simogatására ébredtünk.
Kislányok tessék kelni, öltözni, mert később nem tudok bejönni a szobába értetek.
Minden kézre szükség lesz. Segített felöltözködni mert több mindent kellett magunkra húzni, hiszen az udvarra mentünk ki.
A végeredmény ahogy kinéztünk az valami robot féle lehetett, és úgy is éreztük magunkat.
A konyhában egy zsíros kenyér +tea gyors lenyelése után máris kint találtuk magunkat az udvaron. A csillagok és a hold javában vigyorogtak rajtunk, de a két üstben már pattogott a tűz, szalma , teknő és mindenféle edények , kellékek odakészítve. A nagy kecskelábú asztal frissen lesikálva várta a böllér megérkezését.
Aki soha nem késett, a két segítőjével mindig időben értek. Mint a halálbrigád !
Kipakolták a szerszámaikat, valamit magára adó böllér a saját spéci késeit használta és használja ma is.Miheztartás végett még egy gyors taktikai megbeszélés következett
mikor is előkerült a zárjegy nélküli házi májromboló. Egyet a hideg ellen , egyet erő merítése céljából hörpöltek, aztán megindultak a disznó ól felé.

Mikor felhangzott a visítás mi lányok berohantunk a szebb napokat is látott üres
istállóba. Akkor ott még nem tudhattam hogy az egész disznólkodás már az elejétől
úgy, de úúúgy el lett kufircolva ahogy azt csak lehetett :-)
Ezek a szerencsétlen disznók kukoricán és moslékon nevelkedtek, még főtt krumplit és főtt almát is kaptak néha napján, semmi hormon injekció, semmi táp :-)
Most még nyakon is szúrják őket, és a feldolgozás pedig igencsak nélkülözni fog mindenfajta szabványt:-) Az E- akár hányasok hiányáról már nem is beszélve.

Ha ezt akkor ott valaki megemlítette volna biztos hogy megvonják tőle a gargalizáló nedűt egész napra:-)

Szúrás után kavarták a vért, gyújtották a szalmát, sikálták a disznót, állították a rén fát.( szerintem rém fa volt ) :-)) Olajozottan ment a gépezet.
Mi is megkaptuk a munkánkat, fát kellett hordani , és tisztes távolságban lerakni
az üsttől.
Észrevétlenül világosodott ki. Elkészült a hagymás vér, a boros tea , mindenki megreggelizett, a munka folytatódott. A dandárja még csak eztán következett.

Igyekeztünk messzire elkerülni a bélmosó különítményt, sem a látvány , sem a szag nem volt marasztaló.
Máshol sem vették hasznunkat, de szem előtt kellett lenni. Összeszedhettük a tyúkok alól a tojást, hajkurásztuk a macskákat, ha hó volt építettünk hóembert, vagy más csintalanságot műveltünk.De jó, hozd ide- vidd oda szolgálatot is végrehajtottunk.
Ahogy múlt az idő, egyre jobb illatok kezdtek lenni. Ez már sejtette a delet.
Még az ebéd is gyors volt , frissen sütött máj szeletek, a kolbászhúsból kicsippentett
húspogácsák, hagymás tört krumplival és vegyes hordós savanyúság.
Keresztapu lement a pincébe , majd üvegkancsóból kínálta az olajosan aranyló, nyár illatú , féltett borát.
Ebéd után kezdték tölteni a töltelék árukat.Hagyományos sváb ízesítéssel készült minden. A véres hurka pirított zsemlekockával, a májas határozott máj karakterrel bírt, nem rizsa gyárban készült:-) a kolbász épp annyira volt fokhagymás , hogy nem szólt vissza evés után :-) Aztán volt a húsos hurka , a név kötelezte a benne valókra,
a gömböcbe apróra vágtak mindent, és semmi szőrös bőr , semmi szalonna kocka
nem kandikált ki belőle, aztán ott volt a svártli is a szintén bendőbe töltött kolbászhúsos ám sokféle nagyobb kockára vágott sovány hús keveréke.
Amint a töltelék árú elkészült máris vitték a füstházba , gyakorlatilag csak a véres és májas hurka nem lett felfüstölve. Ennek tudománya volt / van. Mindenki más tűzre valóra esküszik, titkos hozzávalók is vannak, így lesz más más ízű a füstöltárú.
Folyamatos odafigyelés kell hozzá, se több se kevesebb ne legyen a füstből.

A pácolásra szánt sonkákat és szalonnákat lesózták és a nyári konyhába tették teknőstől együtt. Ezeket majd forgatni kell.És úgy kerül a füstre.
Mindezek közben sült a zsírszalonna. Tőke húst nem sokat hagytak, nem volt még hűtő szekrény, tárolni nem sokáig lehetett. Keresztanyám megsütötte a hús szeleteket és zsírral rétegezve tette nagy bödönökbe, így átmentve hosszabb időre.

Bár ott sündörögtem egész nap, de mégsem tudom hogy csinálták , estére minden elkészült, el volt mosogatva, minden behordva, csak az üstök hűltek lassan.

Bent a nagy konyhában hosszú asztalon gyöngyözött az orja leves, külön tálakban a házi cérna metélt, a zöldségek, húsos csontok, és az elmaradhatatlan friss ecetes torma a hús mellé.
Ezalatt a tűzhelyen nagy fazék húsos káposzta várta fellépését, a sütőben pedig a hurka-kolbász és a hálóba töltött kolbászhús nagy tepsiben várakozott, nem tudta még hogy párolt lila káposztával
együtt arat majd dicsőséget:-)

Mindezek után körbejárt ismét az üvegkancsó , elpilledve beszélgettek a felnőttek,
arcukat a hideg kicsípte, és csak úgy rágcsálni való gyanánt még magukba tömtek egy kis hájas tésztát is:-)
Semmi kalória számítás , semmi update :-))

Az elmenők csinos kis csomagocskákkal távoztak, vitték a kóstolót.
Az asszonyok leszedték az asztalt, elmosogattak ismét !
Minket gyerekeket is rendbe tettek, és a cserép helyet cserélt a tepsivel a sütőben.
Tudtuk hogy megint közös "sógort" kapunk melegítőnek.
Aznap nem kellett ránk szólni, a semmittevés is fárasztó dolog:-)
Még volt két egész napunk, amolyan családi bensőséges emlékezős .

Tizennégy éves koromig ez az élmény ( mert nekünk az volt ) minden évben visszatért, már vártuk, terveztük.
Aztán Keresztapu elment és magával vitte a család disznóvágási kedvét is:-(
Mára hírmondónak is ketten maradtunk Ica ( néni) és én !



9 megjegyzés:

Amaranta írta...

Jó, hogy megint írsz, még akkor is, ha a végére elpityeregtem magam. Rémlik nekem is ilyesmi gyerekkoromból. Sőt már felnőtt voltam, és házas, mikor anyósomékhoz el tudtunk menni iylen disznóvágásra. Csak éppen a töltelékek kicsit másmilyenek a mi vidékünkön. Több a rizsa :-)

Ilonamamzi írta...

Nagyszerű olvasmány készülhetne ezekből az írásaidból, öröm volt olvasni megint.Köszönöm.

BORI írta...

Nagyon köszönöm az írásodat! Nekem is 14 éves koromig tart ez az emlék, mert akkor kollégiumba kerültem és Budapestről disznóvágásra nem lehetett haza menni......Nekünk mindig "Annuska" volt a disznónk neve......és nagyon- de nagyon tudtam sírni, hogy miért ölik meg......Aztán, milyen hálátlan az ember, este mégis jó volt enni a toroskáposztát!

bruercsi írta...

Drágám!! Köszönöm! Megyek elmélkedek egy kicsit a családi szokások szép emlékén! ...és hogy nekünk kell tovább vinnünk belőle, amit tudunk.
Kérlek! Még sok ilyen szép írást ajándékozzál nekünk! Valódi kincs, Mmamakincs!!

Exit írta...

Jó volt kicsit nosztalgiázni. Nálunk is volt disznóvágás, mikor még óvodás voltam. Sok mindenre emlékszem én is, de nem tudnám ilyen szépen összefoglalni. Köszönjük!

Abile írta...

Szinte pergett a film a szemem előtt, ahogy olvastalak! Nekem volt "szerencsém" felnőttként is sok-sok disznóvágást végig asszisztálni, de valóban gyerekként sokkal élvezetesebb volt! :o)

Boszi írta...

Mintha a saját gyerekkorom disznóvágásairól olvastam volna... még el is pityeredtem, tényleg.
Köszönöm...

Ircsi írta...

Nagyon jókat írsz igaz meséket!!! ...mindig nagyapám volt az akitől szerettem hallgatni az ilyen régi történeteket ..
Most meg szívesen olvasom a te írásaidból
Puszi

Rita írta...

De jó, hogy megint mesélsz!!!! Méééééééééééééég!!!!!!!!!!!