2012. január 25., szerda

Bónusz !



Reklamáltatok hogy nem írok !
Hát tessék !
Régen , még a múlt század derekán volt az iskolákban szén szünet.
Általában január végén , február elején mikor a leghidegebb vala.
Ezt a hetet mindig arra használtuk fel hogy elutaztunk Keriékhez igen fontos eseményre. Disznó ölés készült lenni.
Mindig délutáni vonattal mentünk, hogy a felnőtteknek arra a napra
ne kelljen szabadságot kivenni.
A kora délutáni órákban felszálltunk Kelenföldön a Tapolcára közlekedő "sebes"
vonatra . Jolán nénémék Ica unoka testvéremmel és mi hárman.
A férfiak a csomagos kocsiba feladták a nyár óta felgyülemlett visszaszállítandó göngyöleget , mi addig helyet foglaltunk.
Első kérdésem mindig az volt hogy mikor eszünk már? akkor előkerült a lófasírt kenyérrel, majd utána almás pite. Ez volt a mindenkori utazó menü, és csatos üvegből víz. A második kérdésem , hogy mikor érünk oda ???? De a harmadik és a sokadik kérdésem is ez volt :-)Egyre türelmetlenebbül válaszoltak:-)
Soha nem értettem meg hogy miért volt sebes a vonat, kívülről egészségesnek látszott, de mégis alig döcögött.
Jócskán besötétedett mire Tapolcára értünk. Ott bevártuk a Sümeg felé tartó vonatot majd átszálltunk. Mire Sümegre értünk sűrű fekete este volt.
És nekünk innét még hat kilométert kellett megtenni. Az utolsó busz már rég elment.
Ám a hidegben , esetenként hóban, latyakban két gyerekkel és egy kupacnyi göngyöleggel még négy felnőttnek sem volt egyszerű botorkálni a sötétben.
Elöl és hátul ment két nagy lóden kabát, a kis lódenesek váltakozva közöttük.
Hócipő, kalucsni, hátizsák , almás láda nyomokat hagyva magunk után vonultunk a néptelen út mentén. Eleinte vidáman nevetgéltünk, beszélgettünk , de aztán a vonatozás, a kései időpont, a sötétség megtette hatását és elcsendesedtünk.
Keresztanyám petróleum lámpával, nagykendőben állt a kapuban, ott várt minket .
A menetrendből kiszámította mikor kell érkeznünk.

Az asztal megterítve várt. Minket gyerekeket az étel összeturkálása után gyorsan lefektettek. A tiszta szobában , fűtés nem lévén kaptunk egy "sógort" az ágyba :-)
Hogy mi volt a sógor ? Egy tetőcserép amit a sütőben felforrósítottak és kivénhedt ágynemű huzatba csomagolták. Icával egy ágyba aludtunk , osztozni kellett a sógoron is:-)) Mindig vitát szült ki rakja rá a lábát, miközben néha kihallgatóztunk
a felnőttek beszélgetéseire is. Többször is ránk szóltak - lányok tessséék aludni, holnap hajnalban keltek-
Rendszerint egy kis sutyorgás után sikerült magunkat álomba röhögni .
Hajnalban........................

A közel múltban irat rendezés közben találtam ezt a képeslapot.
A jobb felső sarokban van a ház ahová évek hosszú során jártunk.
A belső hosszabb oldal nem látszik, ott volt a családi szárny és a gazdasági épületek.
Dátumot nem találtam rajta, de a bélyeg helyén lévő felirat sejtetni engedi a korát.


3 megjegyzés:

bruercsi írta...

Nyami, nyami! Köszönöm!!!! Veletek voltam lélekben :)

Exit írta...

Soha nem vágytam disznóvágásra (legfeljebb fotózni), de ezúttal kíváncsian várom a folytatást! :-)

mmama írta...

Olvashatjátok :-)