2012. január 26., csütörtök

Bónusz ! 2.


Hajnalban minden olyan gyorsan történt.
Anyám halk , ám határozott szavára, simogatására ébredtünk.
Kislányok tessék kelni, öltözni, mert később nem tudok bejönni a szobába értetek.
Minden kézre szükség lesz. Segített felöltözködni mert több mindent kellett magunkra húzni, hiszen az udvarra mentünk ki.
A végeredmény ahogy kinéztünk az valami robot féle lehetett, és úgy is éreztük magunkat.
A konyhában egy zsíros kenyér +tea gyors lenyelése után máris kint találtuk magunkat az udvaron. A csillagok és a hold javában vigyorogtak rajtunk, de a két üstben már pattogott a tűz, szalma , teknő és mindenféle edények , kellékek odakészítve. A nagy kecskelábú asztal frissen lesikálva várta a böllér megérkezését.
Aki soha nem késett, a két segítőjével mindig időben értek. Mint a halálbrigád !
Kipakolták a szerszámaikat, valamit magára adó böllér a saját spéci késeit használta és használja ma is.Miheztartás végett még egy gyors taktikai megbeszélés következett
mikor is előkerült a zárjegy nélküli házi májromboló. Egyet a hideg ellen , egyet erő merítése céljából hörpöltek, aztán megindultak a disznó ól felé.

Mikor felhangzott a visítás mi lányok berohantunk a szebb napokat is látott üres
istállóba. Akkor ott még nem tudhattam hogy az egész disznólkodás már az elejétől
úgy, de úúúgy el lett kufircolva ahogy azt csak lehetett :-)
Ezek a szerencsétlen disznók kukoricán és moslékon nevelkedtek, még főtt krumplit és főtt almát is kaptak néha napján, semmi hormon injekció, semmi táp :-)
Most még nyakon is szúrják őket, és a feldolgozás pedig igencsak nélkülözni fog mindenfajta szabványt:-) Az E- akár hányasok hiányáról már nem is beszélve.

Ha ezt akkor ott valaki megemlítette volna biztos hogy megvonják tőle a gargalizáló nedűt egész napra:-)

Szúrás után kavarták a vért, gyújtották a szalmát, sikálták a disznót, állították a rén fát.( szerintem rém fa volt ) :-)) Olajozottan ment a gépezet.
Mi is megkaptuk a munkánkat, fát kellett hordani , és tisztes távolságban lerakni
az üsttől.
Észrevétlenül világosodott ki. Elkészült a hagymás vér, a boros tea , mindenki megreggelizett, a munka folytatódott. A dandárja még csak eztán következett.

Igyekeztünk messzire elkerülni a bélmosó különítményt, sem a látvány , sem a szag nem volt marasztaló.
Máshol sem vették hasznunkat, de szem előtt kellett lenni. Összeszedhettük a tyúkok alól a tojást, hajkurásztuk a macskákat, ha hó volt építettünk hóembert, vagy más csintalanságot műveltünk.De jó, hozd ide- vidd oda szolgálatot is végrehajtottunk.
Ahogy múlt az idő, egyre jobb illatok kezdtek lenni. Ez már sejtette a delet.
Még az ebéd is gyors volt , frissen sütött máj szeletek, a kolbászhúsból kicsippentett
húspogácsák, hagymás tört krumplival és vegyes hordós savanyúság.
Keresztapu lement a pincébe , majd üvegkancsóból kínálta az olajosan aranyló, nyár illatú , féltett borát.
Ebéd után kezdték tölteni a töltelék árukat.Hagyományos sváb ízesítéssel készült minden. A véres hurka pirított zsemlekockával, a májas határozott máj karakterrel bírt, nem rizsa gyárban készült:-) a kolbász épp annyira volt fokhagymás , hogy nem szólt vissza evés után :-) Aztán volt a húsos hurka , a név kötelezte a benne valókra,
a gömböcbe apróra vágtak mindent, és semmi szőrös bőr , semmi szalonna kocka
nem kandikált ki belőle, aztán ott volt a svártli is a szintén bendőbe töltött kolbászhúsos ám sokféle nagyobb kockára vágott sovány hús keveréke.
Amint a töltelék árú elkészült máris vitték a füstházba , gyakorlatilag csak a véres és májas hurka nem lett felfüstölve. Ennek tudománya volt / van. Mindenki más tűzre valóra esküszik, titkos hozzávalók is vannak, így lesz más más ízű a füstöltárú.
Folyamatos odafigyelés kell hozzá, se több se kevesebb ne legyen a füstből.

A pácolásra szánt sonkákat és szalonnákat lesózták és a nyári konyhába tették teknőstől együtt. Ezeket majd forgatni kell.És úgy kerül a füstre.
Mindezek közben sült a zsírszalonna. Tőke húst nem sokat hagytak, nem volt még hűtő szekrény, tárolni nem sokáig lehetett. Keresztanyám megsütötte a hús szeleteket és zsírral rétegezve tette nagy bödönökbe, így átmentve hosszabb időre.

Bár ott sündörögtem egész nap, de mégsem tudom hogy csinálták , estére minden elkészült, el volt mosogatva, minden behordva, csak az üstök hűltek lassan.

Bent a nagy konyhában hosszú asztalon gyöngyözött az orja leves, külön tálakban a házi cérna metélt, a zöldségek, húsos csontok, és az elmaradhatatlan friss ecetes torma a hús mellé.
Ezalatt a tűzhelyen nagy fazék húsos káposzta várta fellépését, a sütőben pedig a hurka-kolbász és a hálóba töltött kolbászhús nagy tepsiben várakozott, nem tudta még hogy párolt lila káposztával
együtt arat majd dicsőséget:-)

Mindezek után körbejárt ismét az üvegkancsó , elpilledve beszélgettek a felnőttek,
arcukat a hideg kicsípte, és csak úgy rágcsálni való gyanánt még magukba tömtek egy kis hájas tésztát is:-)
Semmi kalória számítás , semmi update :-))

Az elmenők csinos kis csomagocskákkal távoztak, vitték a kóstolót.
Az asszonyok leszedték az asztalt, elmosogattak ismét !
Minket gyerekeket is rendbe tettek, és a cserép helyet cserélt a tepsivel a sütőben.
Tudtuk hogy megint közös "sógort" kapunk melegítőnek.
Aznap nem kellett ránk szólni, a semmittevés is fárasztó dolog:-)
Még volt két egész napunk, amolyan családi bensőséges emlékezős .

Tizennégy éves koromig ez az élmény ( mert nekünk az volt ) minden évben visszatért, már vártuk, terveztük.
Aztán Keresztapu elment és magával vitte a család disznóvágási kedvét is:-(
Mára hírmondónak is ketten maradtunk Ica ( néni) és én !



2012. január 25., szerda

Bónusz !



Reklamáltatok hogy nem írok !
Hát tessék !
Régen , még a múlt század derekán volt az iskolákban szén szünet.
Általában január végén , február elején mikor a leghidegebb vala.
Ezt a hetet mindig arra használtuk fel hogy elutaztunk Keriékhez igen fontos eseményre. Disznó ölés készült lenni.
Mindig délutáni vonattal mentünk, hogy a felnőtteknek arra a napra
ne kelljen szabadságot kivenni.
A kora délutáni órákban felszálltunk Kelenföldön a Tapolcára közlekedő "sebes"
vonatra . Jolán nénémék Ica unoka testvéremmel és mi hárman.
A férfiak a csomagos kocsiba feladták a nyár óta felgyülemlett visszaszállítandó göngyöleget , mi addig helyet foglaltunk.
Első kérdésem mindig az volt hogy mikor eszünk már? akkor előkerült a lófasírt kenyérrel, majd utána almás pite. Ez volt a mindenkori utazó menü, és csatos üvegből víz. A második kérdésem , hogy mikor érünk oda ???? De a harmadik és a sokadik kérdésem is ez volt :-)Egyre türelmetlenebbül válaszoltak:-)
Soha nem értettem meg hogy miért volt sebes a vonat, kívülről egészségesnek látszott, de mégis alig döcögött.
Jócskán besötétedett mire Tapolcára értünk. Ott bevártuk a Sümeg felé tartó vonatot majd átszálltunk. Mire Sümegre értünk sűrű fekete este volt.
És nekünk innét még hat kilométert kellett megtenni. Az utolsó busz már rég elment.
Ám a hidegben , esetenként hóban, latyakban két gyerekkel és egy kupacnyi göngyöleggel még négy felnőttnek sem volt egyszerű botorkálni a sötétben.
Elöl és hátul ment két nagy lóden kabát, a kis lódenesek váltakozva közöttük.
Hócipő, kalucsni, hátizsák , almás láda nyomokat hagyva magunk után vonultunk a néptelen út mentén. Eleinte vidáman nevetgéltünk, beszélgettünk , de aztán a vonatozás, a kései időpont, a sötétség megtette hatását és elcsendesedtünk.
Keresztanyám petróleum lámpával, nagykendőben állt a kapuban, ott várt minket .
A menetrendből kiszámította mikor kell érkeznünk.

Az asztal megterítve várt. Minket gyerekeket az étel összeturkálása után gyorsan lefektettek. A tiszta szobában , fűtés nem lévén kaptunk egy "sógort" az ágyba :-)
Hogy mi volt a sógor ? Egy tetőcserép amit a sütőben felforrósítottak és kivénhedt ágynemű huzatba csomagolták. Icával egy ágyba aludtunk , osztozni kellett a sógoron is:-)) Mindig vitát szült ki rakja rá a lábát, miközben néha kihallgatóztunk
a felnőttek beszélgetéseire is. Többször is ránk szóltak - lányok tessséék aludni, holnap hajnalban keltek-
Rendszerint egy kis sutyorgás után sikerült magunkat álomba röhögni .
Hajnalban........................

A közel múltban irat rendezés közben találtam ezt a képeslapot.
A jobb felső sarokban van a ház ahová évek hosszú során jártunk.
A belső hosszabb oldal nem látszik, ott volt a családi szárny és a gazdasági épületek.
Dátumot nem találtam rajta, de a bélyeg helyén lévő felirat sejtetni engedi a korát.


2012. január 23., hétfő

2012. január 15., vasárnap

Harmadik hét..




Egy masszív táska .
Tartozékai : szemüvegtok, neszi, kulcstartó, és furulyatok.

2012. január 9., hétfő

Második hét......




Próba nyulak, saját minta alapján.

2012. január 3., kedd

Első hét...................







Terka magassága 50 cm.
Küldetése van !

2012. január 2., hétfő

2012.


Eddig mindig leltároztam, visszatekintettem az elmúlt évre.
Most nem teszem !
Viszont : nem fogadok meg semmit !
Úgy akarom , ahogy lesz :-))