2012. június 5., kedd

23. hét !

A naptár ezt a hetet mutatja.
A saját számításom szerint , nekem pedig a 3224. számú hét van:-))
Gyorsabban, egyre gyorsabban fut , szalad az idő.

Lassan , óvatosan kezdek csinálgatni ezt-azt .
Hiába aki megszokta hogy folyamatosan jár a keze  annak muszáj is jártatni:-)
Van egy nagyon régi és nagyon szeretett bőrtáskám, annak a formáját csináltam meg tejeskávé színű kiérdemesült jó nagy ingből .
Belseje sötétebb barna virágos selyem, jó nagy zsebbel.
A táska hátsó külső felén is van egy zseb.
Nyitása középről két oldalra húzható cippzár.
Füle ilyen is meg olyan is :-)
Ovális talpon áll, a talp és cipp találkozásánál az oldalán ováliscsücsök forma erősítés van.

Jövőhéten vége az iskolának is .
Az élet egyre több területén köszönt be az uborka szezon .
Előtérbe kerülnek a nyári programok , családi nyaralások, a jó idővel érkező mulaszthatatlan teendők.
Mindehhez kívánok  az erre járóknak kellemes nyarat.

2012. június 1., péntek

Folytatás 2.

Itt már felgyorsultak az események.
A gépezet beindult és kezemben egy csomó beutalóval el is nyelt.
Jártam vizsgálatról vizsgálatra. Délutánra jól el is fáradtam.
Úgy , de úgy össze vissza vizsgálgattak  még talán" szájrúl is kifordítva mint a macskát "
ahogyan azt Pandacsöki Boborján is mondta volt Besenyő Pista bácsinak:-))
Délután egyre gyakrabban kalandoztam bele a másnapra. Eddig nem féltem de azért már sokkal többet gondoltam a zabszem effektusra :-)
S lőn reggel. Elsőnek mentem a zuhanyzóba, hét óra tájban már elkészülve  vártam mikor szólítanak.
Kilenc után ismét jött a Főorvos , szólt hogy második leszek a sorban.
Na bizony az Egyeske jól elhúzódott, de mikor a "rájátszást " elkezdték nála nekem szóltak , bocsi de kicsit késünk !
Aztán eljött az idő és  értem a Műtős .Karon ragadott  barátságosan elkalauzolt a műtőbe.Ott legelőször is elvették az akaratomat egy randa nagy fecskendő segítségével.
Aztán fel segítettek a műtő asztalra. Mindenféle drótokat és csipeszeket aggattak rám.Mellettem volt négy monitor, alattuk ment az EKG. és a szívhang . A gépek között azt tettem amit mondtak. Nem volt nehéz dolguk alaposan leszedáltak.
Szerintem ilyenkor az agy átáll egy másik frekvenciára. Szinte jól éreztem magam.
Valahogy kívülről szemlélődtem egyre bambábban. Az idő szertefoszlott és megbecsülni sem tudom mikor vettem észre hogy én vagyok a képernyőkön. Láttam egy fekvő gerincoszlopot bordákat érdekes volt nagyon.
A saját egyenletes szívverésemet megnyugtató volt hallgatni.Egyszer csak azt vettem észre hogy egyre több zöld ruhás emberke van körülöttem . Nem nem , nem raboltak el az UFO-k
Műtősök és Orvosok dolgoztak rajtam , bennem.
Nagyon messziről hallottam amit beszélnek. Mindig mondta valaki hogy mit csinál.És a vezény szavakat, cső-szike-olló-az ott a szájadék- stb..
Egyszer csak a fejemnél bemutatkozott egy Doktornő és elmondta hogy branült tesz a nyaki vénámba kellemetlen lesz , jelezzek az ujjaimmal ha fájna. 
Ha akartam volna sem tudtam volna jelezni teljesen zsibbadt voltam.
Aztán becsuktam a szemem és reméltem hogy egyszer csak vége lesz. 
Hallottam hogy valaki mondta , mára végeztünk !
Kezdett szakadozni a ködfátyol amit rám borítottak, és egyre élénkebben kezdtem látni magam körül a világot. Rájöttem hogy élek :-) Csendesen tűrtem a várakozást, azt amíg minden madzagot leszereltek rólam kötöztek,átraktak stb. . Alig vártam hogy a helyemre kerüljek.
A Nővér tízpercenként jött megnézni, kérdezgetett hogy vagyok, szeretnék e valamit.
Mire teljesen elmúlt a bambaságom addigra már -Az életem  c. film másik főszereplője is 
ott ült az ágy mellett és aggódóan szorongatta a kezem:-))
A Nővérke még meg is mosolyogta :-))
Mielőtt a Műtős hazaindult, civilben benézett Ő is érdeklődött hogy minden rendben van e.
Csak addig volt kellemetlen míg nem lehet felkelni. A többi meg ezzel jár.
Eljött a nap mikor haza jöhettem. Kaptam új gyógyszert azt fel kellett íratni.
Aznap itt a HO. délelőtt rendelt. Féltizenkettőre  ide is értünk. a rendelő üres volt.
Neszezésünkre kinézett az asszisztens, - ilyenkor kell jönni  , rendelés végén ? Kérdezte korholóan :-( Mire mondtam hogy most jöttem a Kórházból !!

Hazaérkeztem a valóságba , jó napot kívánok ! És én kérek bocsánatot :-)


Azóta minden nappal jobban vagyok, kezdem magam jól érezni.
Hogy így marad e az majd az jó egy hét múlva egy több napos műszeres vizsgálaton fog kiderülni . 
Reménykedem !


És hogy ne csak mindig morogjak : 
A Kórház minden dolgozója láthatóan és érezhetően  a betegek érdekeit tartva elsődlegesnek
hivatástudattal teszi a dolgát, 12 órás műszakokban .
Udvariasak, kedvesek segítőkészek , pedig nyilvánvalóan nem sok pénzért teszik.
Csak hálával tudok gondolni Rájuk , és elismerésem a mindennapjaikért !
 
Örömben az üröm , hogy fiatalok nincsenek köztük. Már mind elmentek. Sajnos !